A legzamatosabb és legfinomabb helyben termett paradicsomokhoz augusztusban és szeptember első heteiben lehet jutni. Ilyenkor kaphatóak sokféle színben, méretben és formában a piacon, melyeknek igen nehéz ellenállni. Főleg, hogy a paradicsom maga rendkívül sokféleképpen készíthető el: lehet pusztán puhára főzni, sütni vagy grillezni, tésztába mártva olajban kisütni, félig vagy teljesen kiszárítani vagy egyszerűen nyersen felhasználni pl. egy saláta formájában.
A hagymás paradicsomsaláta mellett talán az egyik legismertebb és legnépszerűbb az olasz caprese, melynek hagyományos összetevői a (bivaly-)mozzarella, paradicsom, friss bazsalikom, olívaolaj és balzsamecet. Ebbe az újragondolt és átszerkesztett változatomba beleépítettem egy paradicsom terrint, melyhez az ihletet Tanja Grandits egyik receptje adta (ugyanaz, mint a paprika-sárgabarack terrinhez is). Nála a „paradicsom cassata” nevet viseli és egy kevés vaníliát is belekavart, amit én itt elhagytam. A ihletadó receptben használt piros paradicsomlevet pürésített majd leszűrt sárga paradicsomra cseréltem, ami további élénk színnel gazdagította a tányért.
Akár „egy szelet umami”-nak is lehetne nevezni a tányérra helyezett paradicsom terrint, hiszen a paradicsom természetesen gazdag az umami ízért felelős glutaminsavban. A terrin pedig kizárólag paradicsomot tartalmaz s még azt is kissé fokozva félig kiszárítással, sóval és egy kevés cukorral. Megkóstolva a sárga része kellemesen olvad, a piros félig szárított paradicsomok pedig amolyan húsos állagúak. Ezeket kiegészíti a mozzarella kissé rágósabb, nyúlosabb textúrája, valamint a mozzarella egy részéből készült ropogós chips. Az előételt végül némi bazsalikom-vinaigrette-tel locsoltam meg, melyben a salotta fűszerességet, a bazsalikom édes tónusokat, az ecet pedig frisseséget kölcsönzött a fogásnak. Végeredményként a különböző állagoknak és ízeknek köszönhetően a klasszikus caprese salátának egy igazán különleges változata született meg.
