Az áfonyának és az őszibaracknak is egyaránt kitűnő kiegészítője az iró. Legegyszerűbb formájában talán turmixként fogyasztható, desszertként viszont ezen a külalakján kissé tovább szerettem volna lépni. Az iró emiatt lágy panna cottaként került a tányérra. Nem szabad túlságosan édesíteni rajta, így ugyanis megtartja enyhén savanykás ízét és kimondottan frissítő eredményt kapunk. Akár önmagában is fogyasztható forró nyári napokon – ha még lesz idén ilyen.
Az áfonyát nyersen pürésítettem és mártásként szép hosszú csíkokat szerettem volna belőle a tányérra kenni. Az eredménnyel két dolog miatt sem vagyok teljesen elégedett: Egyrészt a nyersen pürésített áfonyán nagyon könnyen és gyorsan fakó barna-szürke réteg alakul ki. Ezen nem segít az áfonyához egyébként is kötelezően alkalmazandó citromlé sem. Nem tudom, hogy mi ennek a pontos oka, de kíváncsi volnék rá. Másik gondom pedig, hogy a coulis így nyersen hamar szétválik szilárd és folyékony részekre. Átkentem ugyan egy szűrőn, de ez nem segített rajta. Legközelebbre tehát megjegyzendő, hogy az áfonya coulis-t csak főzéssel érdemes készíteni.
Az őszibarackot röviden grilleztem, hogy meleg elemként kerüljön a tányérra. A grillserpenyőnek köszönhetően csíkokban szépen karamellizálódott. Mivel idén a citromkakukkfüvem rendkívül jól érzi magát az erkélyen, ezért a felsorolt elemek mellé citromkakukkfűből készítettem sorbet-t Nils Henkel „Pure Nature” című szakácskönyvében szereplő recept alapján. Maga a sorbet nagyon izgalmas ízű, akár pezsgővel is kínálható frissítő aperitifként.
