Csak nagyon ritkán sikerül rendkívül fiatal zsenge mángoldhoz jutni, amely úgy ahogy van egyben felhasználható. Gyakoribb eset az, hogy a különböző főzési idejük miatt a levelét és a szárát külön kell választani és felhasználni. Angolzellerhez hasonlóan a fehér, sárga vagy élénk rózsaszín / piros mángoldszárról le kell húzni a hosszanti szálakat, majd ezután lehet tovább feldolgozni. Eddig mindig azzal a gonddal küzdöttem, hogy mángold szára sütéskor hamar beszürkül. Ennek elkerüléséért a szárdarabokat most forró vízben blansíroztam, majd jéghideg vízben gyorsan lehűtöttem. Tálalás előtt csak gyorsan átforgattam egy serpenyőben a paprikával és zsályával együtt, így egyáltalán nem szürkült be.
Mivel a mángold levele a spenóthoz hasonlóan hő hatására összeesik, s ezáltal kevésbé lesz fotogén, ezért olyan ötletem volt, hogy tésztába töltöm. Ravioli vagy derelye helyett, most cannelloni mellett döntöttem. A töltelékbe a mángoldlevelek mellett sütőben sült, majd a héjából kikapart padlizsán is került. Mind a padlizsánnal, mind a paprikával rendkívül jól illik össze a mángold, érdemes más formában is kipróbálni.
