szerda, december 15, 2010

Kókuszchips

Valójában egy desszert díszítéseként illetve ropogós összetevőjeként készítettem el először a kókuszchipset, de az utóbbi napokban szerzett óriási népszerűségének köszönhetően saját életre (receptre) kelt. Egyik kollégám úgy írta körül, hogy ez az az íz, amit a Raffaello próbál imitálni - de nem sikerül nekik. A titka mindössze annyi, hogy így, friss kókuszdióból készítve benne marad a kókusz zsiradéka, ami a ropogóssága mellett enyhe szaftosságot és teltebb ízt is kölcsönöz a chipsnek - s véleményem szerint enyhén fehér csokira is emlékeztet. Maga a recept és az ötlet Tanja Grandits - Eingemacht & Ausgepackt című könyvéből származik. Rendkívül egyszerű elkészíteni és 1-2 hétig gond nélkül el is áll (a könyv szerint - bár lehet tovább is, de nálam eddig 4 nap volt a leghosszabb idő, addigra mindig elfogyott).


A múlt hétvégi angyalkás gasztroblogger találkozóra (GBT) is kókuszchipset vittem nassolnivalóként. Nagyon kellemes hosszú délutánt töltöttem sok kedves hölgy társaságában, s számtalan finomságot is kóstoltam. Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek, ill. köszönet Dr. Peppernek a szervezésért és angyalkámnak, Reninek a sok kis apró ajándékért. Imádom a vaníliát és a gránátalma is nagy kedvencem ;)

Kissé kalandos útja volt a GBT-s kókuszchipsnek, ugyanis szerdán éjszakába nyúlóan szárítottam a sütőben, majd csütörtökön óriási hóviharon keresztül (tényleg valódi blizzard volt villámlással együtt) gurult haza - s végül (sok csomagomnak hála) ismerősöm kocsijában felejtettem. Pénteken egy külön kört tettünk szüleimmel a chipsért, majd még tepsire kiterítve egy napig hagytam szikkadni a fűtőtesten, hogy kipihenje a szállítás viszontagságait és lehetőleg minél frissebb, ropogósabb formában tudjam GBT-re vinni. A találkozón a kókusz saját kemény héjában tálaltam a kókuszchipset. Maga a kókuszhéj később természetes tálkaként is újrahasznosítható, vagyis megéri a kókuszdió feltörésénél türelmesen és óvatosan kalapálgatni. (recept)

12 megjegyzés:

Zizi írta...

Tegnap esti nasiként ezt rágcsáltam. Még van egy kevés, amit a GBT-ről elhoztam. Népszerű lett nálunk is otthon! :)

Sajtkukac írta...

na, megyek kókuszdióért :-)

Reni írta...

már fel is írtam a karácsonyi bevásárlólistára 2 db nagy kókuszdiót :)

chriesi írta...

Mennyire jó lehetett a találkozó! Én is viszem a receptet. :)

Bianka írta...

Úton, útfélen mesélem, hogy milyen finom volt, és hogy olyan mandulás ízűnek tűnt (szerintem), ami nekem nagyon-nagyon bejött. Ki fogom próbálni :)

Vera írta...

De jó volt nektek a találkozó... hogy én ilyenekből mindig kimaradok...

ZsóFakanál írta...

A kókusz chips isteni volt, de az ajándékba kapott vajkaramell, az valami fenséges! Nagy sikert aratott a munkahelyemen is, így én is megkísérlem majd előállítani. A receptet már megtaláltam a honlapodon. :)

Köszönöm még1x!

Unknown írta...

Zizi: Ó, ezek szerint van már egy példány, ami 4 napnál tovább kitartott ;) Ha szabad kérdezni - milyen ropogós? S még mindig a zacskóban van, vagy kiterítetted esetleg valahova?

Sajtkukac: Vegyél kettőt ;) Hétfőn vettem 3-mat, egy belőle sajnos romlott volt :( Ez most más fajta is volt (nagyobbak rajta a szemek) és jobban is tapadt a belső dió a külső héjhoz, mint a zöldségesem kókuszdióinál.

Reni: ;) Csak úgy magában, vagy tervezel még hozzá valamit?

chriesi és Édes és keserű: Azért egyszer majd remélem sikerül úgy időzíteni, hogy eljussatok egy GBT-re ;)

Bianka: Oh, örülök, hogy ennyire ízlett ;) Igen, kissé mandulára is emlékeztető.

ZsóFakanál: Köszi, örülök, hogy a vajkaramella is ízlik ;) Bocsi a körülményes csomagolásért - most csomagoltam először és utoljára papírba. Nem nehéz előállítani, viszont egy cukorhőmérő mindenképp hasznos hozzá. Nálam most épp ismét készül egy adag ;)

Névtelen írta...

Nagyon jó volt, még itthon is megjegyeztem, amúgy is nagy kókusz rajongó vagyok, rossz memóriával, de ezzel megjegyeztelek! :)

Unknown írta...

Köszi, örülök, hogy ízlett és így pozitívan maradtam meg az emlékezetedben ;)

Dió Bisztró írta...

Nagyon rendben volt, a feltörése nem lehet egyszerű, nálam ezen akad el a dolog,de mindenképpen ki fogom próbálni!

Unknown írta...

Köszi, örülök, hogy ízlett! A feltörése egyáltalán nem nehéz - szépen érzéssel a közepét kalapáld, aztán a keletkező repedést vidd végig a közepén és máris feltörted a kókuszdiót. Szó szerint gyerekjáték, hisz nem kell hozzá nagy erő.