Sós tökmagkrémes és édes földimogyorós grissini

A grissini tulajdonképpen egy hosszúkás kenyérrúd, melyet olasz éttermekben, boltokban vagy manapság olykor már sarki abc-kben is kaphatunk. Üdvözlőfalatként vagy nassolnivalóként önmagában, de mártásokba tunkolva is ideális (ld. dip-paletta kecskesajtos grissinivel). Otthoni, azaz házi elkészítésére alapjában véve kétféle receptet ismerek: az egyik élesztős kelt, míg a másik olajos (vagy vajas) és túrós tésztán alapul. Utóbbit nem csak azért kedvelem, mert sokkal gyorsabban és egyszerűbben elkészül, hanem a felhasznált olajtól függően igen könnyen is ízesíthető. Olaj helyett vaj is alkalmazható, amelyen mélyebben elgondolkodva olyan ötletem volt, hogy tulajdonképp magvakból készült vajakkal ill. krémekkel is kiválthatnám. Így született meg az alábbi sós tökmagkrémes és az édes földimogyorós grissini.

sós tökmagkrémes grissini

A sós tökmagkrémes grissinihez tehéntúró helyett friss kecskesajtot használtam. A kecskesajttól és a tökmagkrémtől függően egy kevés hozzáadott tökmagolaj is szükséges lehet, hogy megfelelően omlós legyen a végeredmény. Önmagában vagy pl. fokhagymás tejfölbe mártogatva is kínálható, valamint maga a tökmagkrém természetesen más magkrémekre is lecserélhető. (recept)

édes földimogyorós grissini

Az édes változathoz földimogyorókrémet használtam, habár itt is lecserélhető a magkrém akár dió- vagy tökmagkrémre is. Itt zsíros tehéntúróval készítettem a grissinit, ami Németországban kevésbé morzsalékos, azaz kissé krémesebb a magyar változathoz képest. Érdemes tehát vagy hagyományos túrót használni és kicsit több vizet vagy (földimogyoró-)olajat a tésztához adni, vagy krémtúróval készíteni a grissinit. Önmagában, vagy olvasztott (esetleg ízesített) csokis mártogatóssal együtt is kínálható. (recept)