Ezen a tányéron is többnyire ugyanazok az elemek szerepelnek, mint az előző paradicsomtatáros bejegyzésemben. Itt viszont másképp tálaltam és kecskesajttal gazdagítottam. A kecskesajtot ehhez száraz serpenyőben sütöttem meg a vágási felületén. Ez a módszer szerintem messze jobb eredménnyel jár, mint a sütőben grillezős változat, hiszen a sült oldalán créme brulée-hez hasonló ropogós karamellizált kéreg képződik, mely alatt a sajt krémesre olvad, legalul pedig még omlós. Vagyis három különböző állag és íz egyben, egyetlen szelet kecskesajtból kihozva. Fontos viszont, hogy szobahőmérsékletről induljon a kecskesajt, különben túl hideg lesz a serpenyőtől távoli oldala.
A paradicsomtatár itt mellékszereplő, itt egy kevés fekete olivabogyóval is tovább ízesítettem. Nagyon szépen látszódik viszont ezen a képen a padlizsánpapír magokból és szálakból adódó mintázata. Ugyancsak feltűnő, hogy milyen vékony. Ehhez meg kell jegyeznem, hogy szárítás közben az elpárolgó folyadék miatt tovább vékonyodik a padlizsánréteg, tehát nem gond, ha nem hajszálvékonyan, hanem csak kb. mm vékonyan kenjük ki.
