Régóta vágytam már gyümölcscentrifugára, de eddig nem nagyon tudtam hova tenni. Most, hogy megváltam a húsvét óta nem használt tv-mtől, a felszabadult helyre egy igen jó teljesítményű gyümölcscentrifuga került. Maga az elnevezés magyarul félrevezető, ugyanis elsődleges célom a centrifugával különböző zöldségek levének kinyerése volt. Fodros kel préselésével avattam fel, amivel rendkívül jól működött. A kapott lé tiszta, a visszamaradt aprólék száraz volt. Tisztítása már kissé körülményesebb, de az eredményért megéri. Második nekifutásként lilakáposztát centrifugáltam vele.
A lilakáposztát krémlevesként terveztem elkészíteni. Sűrítőanyagként a centrifugálás után visszamaradt aprólékból használtam fel néhány evőkanálnyit, amit türelmesen kis lángon puhára főztem. Kanállal való kavarás helyett botmixerrel kavartam meg rendszeresen a levest, amivel szintén elősegítettem a puhulási folyamatot. Kicsit hasonlít is ez a módszer a termomixhez, ami egyszerre melegíti és aprítja a tartalmát. A végeredmény selymesen krémes lett.
Magát a levest a lilakáposzta klasszikus párosaival ízesítettem, azaz került bele savanykás alma, egy kevés lilahagyma, vörösbor és ecet. Ízlés szerint akár egy fahéjrudat vagy egyéb téli fűszereket is bele lehet tenni főzés közben. Köretként almakockákat, sült céklát és kéksajtot helyeztem a tányérra. A szedres balzsamecet pöttyök nem csak a dekoráció célját szolgálták, hanem egyenetlen eloszlásuk miatt a leves minden kanalát más és más ízűvé varázsolták, aminek köszönhetően a leves az utolsó kanálig élvezetes maradt. A kéksajt elhagyásával akár vegán levesként is tálalható.
