Nem véletlen, hogy a cukkini, padlizsán, paradicsom, paprika és a hagyma tökéletes párosítást alkotnak egy ratatouille-ban. Elvégre egy időben érik el szezonjuk csúcspontját s magukba sűrítik a nyár ízeit. Emellett igazán színpompásak és állagaikat tekintve is eltérőek. Ezek a tulajdonságaik viszont a ratatouille-ban sajnos háttérbe szorulnak. Az alábbi fogásnál egy lecsós egyveleg helyett minden egyes alkotóelemet külön-külön, eltérő állagúra készítettem el. Ezáltal az ízek ugyan nem értek össze úgy, mint egy ratatouille-nál, viszont az egyes elemek szabadon kombinálhatóak voltak egymás között, aminek köszönhetően minden egyes párosítást (valamint hármast, négyest) fel lehetett fedezni és meg lehetett ízlelni.
A tányér közepére egy sütőben sült felső nyúlcomb került. Az apró salottákat a combokkal együtt a zöldfűszeres fehérboros lében készítettem el, melyek rendkívül szépen magukba szívták a szaft ízeit. Mivel a sárga kaliforniai paprika coulis formájában került a tányérra, ezért a sült padlizsánt nem pépesítettem, hanem apró kockákra vágtam. Az így készült padlizsánt olykor kaviárnak szokták nevezni némely szakácskönyvben, habár számomra nem teljesen érthető a párhuzam.
A cukkini elkészítésére néhány éve egy igen jó módszert fejlesztettem ki, melynél a cukkini és a forró serpenyő közé zöldfűszert teszek és a cukkinit pirítás alatt a serpenyőhöz nyomom. Ennek köszönhetően a cukkini pillanatok alatt magába szívja a felhasznált zöldfűszerek ízét. Végső elemként konfitált koktélparadicsomot helyeztem a tányérra, melyet meglékelve a forró leve szépen elkavarodott a sült nyúl szaftjával.
