Ebben a hónapban Kriszti a házigazdája az immár 44. fordulójánál tartó VKF (Vigyázz, kész, főzz!) vetélkedőnek. Az egészséges és tudatos táplálkozás jegyében ehavi VKF témaként a boltokban kapható késztermékek helyettesítését írta ki feladatként.
Élelmiszereim kb. 95%-át a piacon szerzem be, mindössze tejtermékekért, lisztért, cukorért és italért szoktam boltba menni. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a bevásárlási szokásommal egy igen szűk réteghez tartozom, épp ezért örömmel is reklámozom a piacon történő vásárlást. Minden friss, a legtöbb áru helyi, mindenből annyit lehet venni, amennyire épp szükség van s közben még tanácsot is lehet kérni egy-egy termény tárolásához és felhasználásához. További előnye, hogy csak a fantáziánk szab határt annak, hogy végül mi születik az alapanyagokból. Teljesen új ízvilágok is felfedezhetőek így, hogy nem az élelmiszeripar diktálja nekünk, hogy mely párosítást vagy fűszerezést preferáljuk, hanem szabadon zsonglírozhatunk az ízekkel és állagokkal.
Az aktuális 44. VKF fordulóra olyan ötletem volt, hogy a különböző mártásokat, szószokat és dipeket színük szerint akár fel is sorakoztathatnám egy festői palettán. Ecsetként pedig grissinit készítettem kecskesajttal. Végül úgy alakult, hogy tegnap délután spontán grillezést szervezett az egyik kollégám, így pont kapóra is jöttek a mártásaim.
A dipek részben már szerepeltek egy-egy ételnél a blogomon, néhány pedig új vagy módosított. Koromfekete mártást eddig pl. nem készítettem még. Erre olyan ötletem volt, hogy tintahalfestékkel színezem be a sült padlizsánt, majd szójaszósszal, halszósszal és tigrismogyoró olajjal ízesítettem. Kinézetre igen furcsa, de rendkívül izgalmas teljesen új ízű mártás kerekedett ki belőle. A lila színű kence a talán leggyorsabban elkészíthető, főleg ha nyers fokhagymát aprítunk bele – mindössze ki kell magozni hozzá a fekete olívabogyót és kb. hasonló mennyiségű fetával és egy gerezd fokhagymával krémesre turmixolni. Gyakran friss kakukkfüvet vagy citromkakukkfüvet is teszek bele, most viszont elhagytam, mert a zöld kencébe került sok zöld fűszer. Amolyan cukkíni alapú pestoként is felfogható. Még tovább fokozható, ha egy kis üveg lecsöpögtetett kapribogyót is elkavarunk benne. Este grillezéskor pl. így ettük a sült húshoz. A piros kence egy igen sűrű paradicsompép, melyhez serpenyőben szépen lassan kiszikkasztottam a paradicsomot borókabogyóval, babérlevéllel és ginnel. Meglepetésként néhány tk málnapürét is elkavartam a kész kencében, ami szépen kiemeli a paradicsom ízét és nagyon jó párja. Hasonló zseniálisan jó párosítás a sült paprika és kissé sült sárgabarack is, melyet idén igen gyakran készítettem. Végül a fehér színért a makadámiás hagymapürém szolgált.
Véletlenül akadtam bele Alexander Herrmann grissini receptjébe, mely nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető és keleszteni sem kell, hiszen élesztő nélkül készül, állagra pedig tökéletesen olyan, mint a közismert grissini. A recepten kissé variáltam, melynek eredményeként kecskesajtos ízesítésű grissinit készítettem. A tésztához szükséges vaj egy részét túróval is lehet helyettesíteni. Erre olyan ötletem volt, hogy túró helyett friss kecskesajtot gyúrok bele a tésztába. Parmezán helyett pedig kecsketejből készült pecorino-szerű sajtot reszeltem bele. A végeredményben nagyon szépen érezhető volt a kecskesajt. Este amíg sült a hús a grillen, pillanatok alatt el is nassoltuk az utolsó szálig.
