Két különösen jó dolog van a terrinekben: Egyrészt 1-2, vagy akár több nappal korábban is elkészíthetőek, így a vendégek megérkezésekor már csak le kell vágni belőle szeleteket (és a fogáshoz a maradék összetevőt elkészíteni). Másrészt pedig a megmaradt terrin másnap eltérő hozzávalókkal együtt nagyon jól hasznosítható. Általában hideg előételek fő elemeként szoktak a terrinek a tányérra kerülni. Az alábbi recept egy jó példa arra, hogy főételben köretként is nagyon jól alkalmazható.
Továbbra is kissé bisztrós hangulatban alacsony hőmérsékleten sült sertésszűzhöz és alaplében főtt lencséhez tálaltam a sárgabarackos-paprikás terrint. Utóbbit a legutolsó pillanatban érdemes a tányérra helyezni, hiszen a meleg összetevők (és a remélhetőleg előmelegített tányér) hatására azonnal elkezd olvadni. Agar-agar bevetésével hőstabilabbá tehető, de én jobban kedvelem a zselatin kellemesen olvadó állagát.
A tányérra került még kissé meggrillezett újhagyma is. A hő hatására az újhagyma – akárcsak a többi hagymafajta – teljesen elveszti az erejét. Persze lehetne vízben vagy alaplében is főzni ehhez, vagy habzó vajon átforgatni. A grillezésnek olyan további előnye van, hogy az apró sült pontokon az újhagyma enyhén karamellizálódik, amitől kellemes és izgalmas ízt kap.
