Ez a fogás teljes egészében a narancssárga szín köré épül. Ellentétben a zöld fogással, ahol különböző zöld alapanyagokat használtam fel, itt egyetlen hozzávaló, a (fiatal) sárgarépa variálhatóságát tettem próbára. Végeredményként négy különböző állagban került a tányérra, melyek mind más és más szemszögből világították meg a sárgarépát.
Az alapot a tiszta sárgarépa ízű püré képezte. Itt ismét alkalmaztam a répalé utólagos hozzáadásának módszerét (ld. kétszínű répakrémleves), mellyel a főtt répa visszakapta a tiszta friss répaízét. Erre került egy vajban párolt fiatal sárgarépa, mely a kevés narancslének köszönhetően kissé gyümölcsösebb szemszögből mutatta be a főszereplőt. A párolt állagú répa mellé rizsecetben, juharszirupban és szójaszószban római köménnyel marinált meleg, de még mindig nyers répakockát helyeztem, mely a fűszeres oldalt képviselte.
Követve a narancssárga színt, lazacpisztrángot sütöttem a sárgarépához. A ropogós bőre és puha húsa további textúrákkal tette izgalmassá a tányért. Könnyítő elemként habot is készítettem a sárgarépából, mely nemcsak állaga, hanem jelentős zöldcitromlé tartalma miatt is volt könnyítő hatású. Végül hajszálvékonyra hántolt mogyorópehellyel egészítettem ki a tányért. A különböző állagoknak és ízirányoknak köszönhetően teljesen új szemszögből ismerhető így meg az egyébként hétköznapi sárgarépa.
