Lecsószusi

Idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Dining Guide Blogkóstoló, melyen népszerű magyar gasztrobloggerek által készített falatokat lehet megkóstolni, magukkal a bloggerekkel személyesen találkozni és a gasztronómiáról, valamint főzési tippekről beszélgetni. Eddig csak látogatóként vettem részt ezen a rendezvényen, idén viszont megkeresett a Dining Guide, hogy lenne-e kedvem és időm a pult mögé állni és egy saját fogással részt venni. Örömmel mondtam igent a kihívásra, s máris elkezdtem töprengeni egy igazán a blogomhoz illő izgalmas fogáson, amely lehetőleg szezonális (azaz késő nyári) alapanyagokból áll, a helyszínen könnyen összeállítható és tálalható, valamint végső, de nem utolsó sorban a vega és vegán látogatók számára sem okoz akadályt. Több különböző ötletemből állt végül össze a lecsószusi, melyet akár átszerkesztett lecsónak is hívhatnánk. Következzék tehát a lecsószusi születésének története.

Egy szusi két legalapvetőbb kelléke a rizs és a nori algából készült lap. Utóbbi nem más, mint néhány algalevél vékonyan egymásra halmozva, majd egy összefüggő rétegként kiszárítva. Felmerül viszont a kérdés, hogy az egyes lapokat tulajdonképpen vajon mi tartja össze ilyen szép stabilan? Véleményem szerint a válasz az algák magas agar-agar tartalmára vezethető vissza, azaz a norilap az algák magas agar-agar tartalmának köszönhetően marad egyben.

Gyümölcsökből is készíthető ún. gyümölcsbőr, ami nem más, mint egy gyümölcspüré vékonyan kikenve és sütőben megszárítva. Valójában egy birsalmasajt sem más, csak nem kenjük ki olyan vékonyan. Gyümölcsöknél az agarhoz hasonló tulajdonságú pektin tölti be az összetartó elem szerepét, emiatt marad egyben a kiszárított gyümölcsbőr.

A gyümölcsbőrből kiindulva olyan ötletem volt, hogy tulajdonképp sok zöldség is tartalmaz pektint, azaz zöldségekből is készíthető egyféle "zöldségbőr". Ez a bőr hasonló tulajdonságokkal bír, mint az algalap is, azaz gond nélkül lehet alkalmazni pl. sushik készítéséhez is. Az algalap variálásával, azaz zöldségbőrre vagy gyümölcsbőrre való leváltásával számtalan új lehetőség nyílik meg a sushik világán belül. Ez az ötlet már hosszabb ideje keringett a gondolataim között, de csak most állt össze teljes képpé, méghozzá egy lecsószusi formájában.

lecsószusi

A szusikba gyakran nyers halat szokás tenni, melynek az állaga lágyan húsos. Ha a sült paprikát vagy a félig szárított paradicsomot vesszük alapul, akkor ezek a hozzávalók is hasonló lágyan húsos állagúak. A félig szárított paradicsom pl. pompásan megállja a helyét tatár formájában, amellyel sok húsevő megtéveszthető.

A lecsót hagyományosan tojással vagy rizzsel, esetleg önmagában kennyérrel szokás fogyasztani. Én önmagában vagy rizzsel kedvelem leginkább. Innét, ill. a fenti ötleteket összeépítve tehát nem volt már olyan nagy lépés, hogy a közönséges trutyi helyett szusi formában valósítsam meg a lecsót.

Maga a lecsószusi tehát több különböző ötletem és elgondolásom szüleménye. Algalap helyett zöld paradicsomból és zöld kaliforniai paprikából készítettem zöldségbőrt. Erre került a rizs, melyet a szusiknál megszokott ecetmennyiségnél kevesebb ecettel ízesítettem, hogy ne nyomja el a töltelék ízét. Cserébe viszont a felhasznált paradicsom és paprika hulladékaiból, mint pl. csumákból, magokból vagy héjakból egy lecsóalaplevet főztem és ezzel ízesítettem a rizst. Töltelékként sült tv paprikát és félig aszalt paradicsomot tettem a szusiba, melyeket egy kevés sült fokhagymakrémmel kentem meg.

Persze a hagyományos szusi további kötelező kellékeit is helyettesítettem. Kísérleteztem szójaszósznak megfelelő barna színű karamellizált hagymalével, viszont ez sajnos teljesen más irányba vitte el a lecsószusi ízét. Így végül a lecsólevesem nyomán készítettem egy lecsómártást, ami a szusival együtt tökéletesen visszaadja a lecsó hangulatát. A wasabit, azaz a japán zöld tormát finomra reszelt csípős zöldpaprikára cseréltem, így mindenki a saját ízlése szerint állíthatja be magának a lecsó csípősségét. Ugyan a szusik között nincs szükség igazán a gyömbér tisztító funkciójára, gyömbér helyett viszont hagymalekvárt helyeztem a tányérra. (recept)

A Dining Guide Blogkóstoló keretében szeptember 8-án szombaton 15 és 18 óra között lehet velem találkozni és megkóstolni a lecsószusimat. Ebben a 3 órában velem együtt fogja tálalni Noémi a Mandula Sarokról a saját Rákóczi túrós változatát, valamint a Funky Pho gasztroblog írója Éva a valódi pho levesét. A teljes lista arról, hogy melyik gasztroblogger mikor és mit főz, valamint az összes recept a Dining Guide weblapján olvasható. Ha valaki kedvet kap benézni a Hold utcai vásárcsarnokba, szeretettel várjuk a Blogkóstoló standjánál.

Read this post in English on myBites.