Hogyan írnánk körül és foglalnánk szavakba a friss licsi állagát? Talán némely szőlőfajtához lehetne kissé hasonlítani, bár ebben valószínűleg az édes íze is befolyásol. Pusztán az állagát tekintve feszes húsosságával szerintem nagyon közel áll a garnélához vagy kagylókhoz. Ebből kiindulva volt egy olyan ötletem, hogy az egyik két évvel ezelőtti fogásom főszereplőjét, a garnélát lecserélhetném sült licsire.
A köret és a mártás elkészítésén is változtattam egy keveset. Egyrészt a feketegyökér püréből elhagytam a tejet és a vajat, hogy vegán előételt kapjak. Másrészt a feketegyökeret főzés helyett alufóliába csomagolva a sütőben puhítottam meg, mivel így sokkal erőteljesebb az íze és sütve könnyebb tisztítani is. A vérnarancs mártásból a két évvel ezelőtti recepttel szemben elhagytam a muscovado cukrot és szándékosan savanyúbbnak hagytam, hogy egyensúlyozza a licsit – hisz bár a garnéla is édes ízű, a licsi még egy fokkal édesebb. A licsit hámozás és kimagozás után pár másodperc alatt pirítottam meg minden oldalról egy nagyon forró serpenyőben. Sütve is megtartotta a garnéla ill. kagylóhoz hasonló állagát. Kicsivel éretlenebb és kevésbé édes példányokkal számtalan további új lehetőség adódhat a licsi elő- és főételekben való felhasználására.
