A hajdina nem csak önmagában főzve köretként vagy pogácsák tetejére szórva megsütve alkalmazható. Finom lisztté őrölve kitűnő zamatos tészta is készíthető belőle. Mindössze arra érdemes ügyelni, hogy a hajdina íze erősebb fűszerek vagy intenzívebb hozzávalók által könnyen a háttérbe szorulhat. Ha tehát a hajdina ízét szeretnénk kihangsúlyozni, akkor mindenképp enyhébb hozzávalókban érdemes gondolkodni. Az alábbi könnyed előételben a hajdinalisztből készült tésztát egy lágy zellerkrémmel töltöttem meg, melyek tökéletesen hagyták érvényesülni, sőt ki is emelték a hajdina ízét.
Utóbbi időben igazán rákaptam a párolóbetét használatára. Ezúttal a zellerpürénél is főzés helyett a párolás mellett döntöttem. Egyrészt sokkal gyorsabban megpuhult így a zellergumó a kis lángon tejben történő főzéshez képest s nem is kellett folyton arra ügyelnem, hogy a tej nehogy véletlenül karamellizálódjon, ami ugyebár nem kívánt mellékízhez vezet. Másrészt pedig a végeredményként kapott krémes zellerpüré ízre és állagra is jobban tetszett a főzött tejes változathoz képest, azaz a jövőben is inkább párolni fogom a zellert levesekhez és pürékhez.
Tálaláskor a derelyék (ravioli) köré friss kecskesajtot csipegettem, melyet gránátalmával szórtam valamint narancshéjjal enyhén ízesített vajjal és gesztenyemézzel locsoltam meg. Ropogós elemként nagymamám hajdinás pogácsájára emlékezve sütőben ropogósra sütöttem néhány szem hajdinát és ebből is szórtam pár csipetnyit a tányérra. Az egyes komponensek rendkívül szépen álltak össze a tányéron. Mivel minden villára kissé más arányban kerültek fel a hozzávalók, ezért mindegyik falat kissé más ízű volt, s így az utolsó falatig is izgalmas maradt ez a könnyed előétel. Nagyobb mennyiségben akár szép kerek vegetáriánus főételként is tálalható.
