Ecetes céklával korábban és még ma is gyakran üldözni lehet engem. Számomra az ecetek többsége túlságosan erőteljes és maróan savas. Emiatt nem is kedvelem az ecetben eltett zöldségek többségét, valamint csak nagyon kevés fajta ecetet használok. Némelyik ecetből ugyanis nem lóg ki a kellemetlen maró sav, ezek viszont sajnos igen ritkák.
Szerencsére a cékla ecet nélkül is savanyítható. A cékla tejsavas erjesztéséhez mindössze egy kevés sóra van szükség és esetleg némi vízre vagy céklalére, hogy teljesen ellepje a céklát a folyadék. A fermentálás közben keletkező tejsav sokkal kellemesebb eredményhez vezet, mint az ecettel történő savanyítás. Ilyen formában a savanyú cékla önmagában is korlátlanul eteti magát, de nagyon jó kiegészítője grillezett húsoknak is. Másik előnye a tejsavas erjesztésnek, hogy a cékla veszít a földes ízéből és ezáltal a céklát nem kedvelők számára is fogyaszthatóvá, vagyis élvezhetővé válik.
A borscs levesben pontosan az ecet maró savát és a cékla földes ízét nem szerettem sosem. Így tejsavasan savanyított céklával készítve viszont a földes íz erőteljesen mérséklődött és ecet helyett magát a tejsavas cékla levét használtam fel a leveshez, amely sokkal kellemesebb, kiegyensúlyozottabb eredményhez vezetett. A leves tetejére halmozott créme fraiche-sel elkavart kecskejoghurt el is hagyható, s ilyen formában kitűnő üdítő savanykás vegán levesként is tálalható.
