A karfiol igen jól tárolható zöldség, ezért úgy tűnhet, mintha egész éven keresztül lenne szezonja. Valójában tavasszal van az igazi idénye és ekkor kapható a helyi termés frissen a környező földekről szedve – a fehéren túl olykor akár zöld, sárga és lila színben is. Gyakran mindössze rózsáira szedve és sütőben sütve, megpárolva vagy vízben megfőzve, esetleg krémlevesként kerül az asztalra. Az alábbi receptnél a szokásos rózsák helyett más formában készítettem el a karfiolt, melyhez bőrén sült pisztrángot tálaltam.
A karfiol- és brokkolirózsákkal az a legfőbb gondom, hogy kissé eltérő méretűek és ezáltal különböző főzési idő szükséges minden rózsának, mire éppen megfő – azaz nem lesz nyers és szétfőtt sem. Épp ezért a karfiolt most nagyobb rózsákra szedtem, majd konyhai gyaluval egységesen vastag szeletekre hántoltam. Ezután forró vízben rövid ideig blansíroztam, majd lehűtöttem és tálaláskor vajon átforgattam. Így mindegyik karfiolszelet egyformán tökéletes állagúra készült.
A bőrén sült pisztránghoz további köretként a karfiol szárából faragtam kockákat, valamint citromból és fehér mákból készítettem krémet. Ehhez a citromot többször cserélt vízben puhára főztem, majd frissen őrölt fehér mákkal pürésítettem. Meglepően tapasztaltam, hogy a fekete mákkal ellentétben a fehér mák igen ragadós-tapadós tulajdonságú. Az őrlőmet pl. igen nehéz volt a fehér mák leőrlése után kitakarítani. A citromos mákkrém az izgalmas diós-mogyorós ízével nagyon szépen egészítette ki a karfiolt valamint az enyhe savával egyben frissességet is kölcsönzött a fogásnak.
