A gombák és a puhatestűek felépítésüket tekintve meglepően hasonlóak egymáshoz. Eltekintve a némely puhatestűnél megtalálható külső vagy belső váztól, a gombák és a puhatestűek egyaránt javarészt szálas kötegekből állnak. Míg a puhatestűek izomkötegei jóval nagyobb megerőltetésnek vannak kitéve a hely- és helyzetváltoztatás miatt, s ezáltal önmagukban is erőteljesebbek, a gombák szálas szerkezete lényegesen puhább nyers állapotban. Hosszabb főzés során viszont a gombák is többnyire feszes, rágós és ropogós állagúvá alakulnak át, amely engem leginkább kagylókra emlékeztet. Különösen igaz ez pl. az ördögszekér laskagomba szárára, mely a mályvacukros puha állagából elindulva főzés során Szt. Jakab kagylóhoz hasonló textúrát vesz fel. Ebből a tapasztalatomból kiindulva született meg az ötlet, hogy tulajdonképp a főtt gombát kagylóhoz hasonlóan mindkét oldalról megpirítva egyféle „vegán kagylóként” is elkészíthetném.
Főzés során az állagbeli átalakulásán túl sajnos alapos zsugorodáson is átmegy a gomba szára, ezért az eleinte elegendően vastagnak vélt ördögszekér laskagombából faragott hengerek a tervezett kagylóméretnél kisebbek lettek. Állagukat tekintve viszont tökéletesen visszaadták a kagylók feszes ropogósságát. Köretként krémes csicseriborsó-pürét készítettem a gomba-„kagylókhoz”, melyet koktélparadicsomok velőjével egyensúlyoztam ki. Mindezt mikróban szárított citromsárga répaporral fűszereztem, valamint a füves zöld ízek képviselőjeként idei friss abruzzoi Novus olívaolajjal ízesítettem.