Olykor a véletlenek folytán születnek a legjobb ételek és italok. Így történt ez múlt szerdán is, amikor barátokkal egy társasjátékos estére gyűltünk össze. Üres kézzel ugyebár nem illik érkezni, ezért sárgabarackos muffint sütöttem extra adag csokival, valamint virítóan piros és teljesen áttetsző rebarbaralevet vittem. A véletlen úgy hozta, hogy Zsuzsi házi bodzaszörppel készült, majd Zsófi mélyhűtőjéből egy üveg vodkát is előbányásztunk. Néhány próbálkozás után sikerült az ideális arányt megtalálnunk, s így született meg végül az üdítő nyári rebarbarás koktél, melyet a rebarbara magyar és angol nevének ötvözése, valamint a Margarita nőies hangzása nyomán szabadon Rhubarbra névre kereszteltem. Mindenféle túlzás nélkül ez a legjobb nyári koktél, amit valaha készítettem. Komolyan: a Mojito, Caipirinha, Pimm’s és társaik elbújhatnak. Rendkívül üdítő és frissítő, virítóan piros, kellemesen savanykás és intenzíven rebarbarás – azaz az ideális szomjoltó forró nyári napokra.
Alapját egy teljesen áttetsző tűzpiros rebarbaralé képezi, melynek tisztításához se tojásfehérjére, se zselatinra vagy agarra nincs szükség. Valójában annyira egyszerű folyamat, mint egy filteres kávé főzése – és időben sem tart tovább. Grant Achatz Alinea című könyvét lapozgatva bukkantam rá véletlenül az egyik receptjében arra, hogy a rebarbaralé hő hatására szétválik („heat [the rhubarb juice] until it separates”). Ezt persze rögtön ki kellett próbálnom, így be is szereztem hozzá 1kg piros rebarbarát.
Ugyan a rebarbara kívül szép piros, belülről mégis kb. csak feléig-harmadáig jutnak el a pigmentek. Kicsit kételkedtem benne, hogy a teljes szárat kipréseljem-e, ezzel megkockáztatva a kevésbé szép, gyakran barna színű eredményt. Végül próbát tettem rá és igencsak meglepődtem a tűzpiros, gyümölcsteákhoz hasonló színű eredményen.
Már préselés közben is jól látszódott, hogy a kinyert nyers rebarbaralé alul teljesen átlátszó, míg a felső kb. 2/3-a zavaros. Az 1kg rebarbarából kinyert levet 4ek cukorral elkavartam, hogy iható legyen, de továbbra is savanykás és frissítő maradjon. Cukron kívül egy kevés rózsavizet is tettem a rebarbaraléhez, hogy gyümölcsösebb ízű legyen, majd melegíteni kezdtem. Melegítés közben a lének eleinte több mint felét kitevő zavaros rész egy alig fél cm vastag rétegre mérséklődött, mely alatt jól kivehető a teljesen tiszta lé.
A rebarbaralé tetejére kiülő barnás habot egy szűrő segítségével óvatosan leszedtem, akárcsak alapleveknél. Ezáltal a kávéfilter sem dugul el olyan gyorsan és nem kell cserélni szűrés közben. Végül még forrón kávéfilteren keresztül szűrtem le.
Eredményként az alábbi tűzpiros, teljesen átlátszó rebarbara esszenciát kaptam, melynek rendkívül tiszta és kellemes rebarbarás íze van. Még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy a legfelső képen látható, hosszában egyáltalán nem teljes mértékben piros rebarbarát használtam fel a léhez és semmiféle színezőanyagot (pl. gránátalmaszirup) nem vetettem be. Mégis ilyen gyönyörű piros lett az eredmény!
Az így kapott rebarbara esszencia – vagy nevezhetnénk rebarbara consommé-nak is – szódavízzel felöntve rebarbara-fröccsként nagyon kellemes frissítő nyári üdítő. Desszertekben is jól alkalmazható, ill. további cukor hozzáadásával szirup is könnyedén készíthető belőle. Így, kevésbé édesen hagyva, tökéletes alapja üdítő nyári koktéloknak is, mint pl. az alábbi – a múlt szerdán barátokkal újonnan kikísérletezett és felfedezett – Rhubarbra koktélnak is.
Múlt szerdán egyszerűen pálinkás poharakból ittuk „shot”-ként, most hétvégén viszont még egy picit továbbfejlesztettem és finomítottam rajta. Eléggé hamar megtapasztaltuk ugyanis, hogy van aki savanykásabban, van aki pedig édesebben szereti. Ennek megoldására cukorperemet tettem az alaposan lehűtött pohár szélére. Ha tehát valaki édesebben szereti, akkor minden kortyot egy újabb szélről ihat, míg a savanykás ízek rajongói az epret eltávolítva a cukrozatlan szélről kortyolhatják a koktélt.
A koktél maga szesz nélkül is elkészíthető ill. a bodzaszörp a bárokban elterjedtebb lime szirupra is cserélhető. Vodkával készítve szépen kibontakozik a rebarbara íze, ellenben nagyon jól működik ginnel is. Rummal és zubrowkával felöntve is izgalmas, tequilával (a Margarita nyomán) viszont nem javaslom.
