A zöldbableveshez hasonlóan ugyancsak a körte, bab és húsos szalonna klasszikus hármasára épül ez a fogás is, de az egyszerű, egy lábasban főtt ételtől kissé távolabb áll. Az egyes fő hozzávalókat külön készítettem el, így pl. a sertésdagadót szépen lassan puhára pörköltem. Gyakran szokás mézzel meglocsolni a sertésdagadót, innét származott az ötletem, hogy friss hatású fenyőmézzel is ízesíthetném. A méretre vágott dagadó körbepirításakor persze a glaszírozás által megpuhul az egyébként ropogósnak szánt bőre. Ezen kis konyhai lángszóróval igyekeztem később segíteni, sajnos kevesebb sikerrel, mivel túlságosan pontszerűen érte a láng a dagadó bőrét. Így a ropogós elem elmaradt, cserébe viszont a fenyőméz frissessége nagyon jól harmonizált a sertésdagadóval és a további köretekkel is egyaránt.
Köretként ánizsos fehérborban pároltam körtét, amely kissé savanykás elemként könnyített a dagadó nehézkes hatásán. Alá rendkívül selymes lágy zöldbabkrémet készítettem. Ugyan csak körtéről, babról és húsos szalonnáról szól a klasszikus hármas, hagyma is szokott mellette szerepelni. Itt köretként építettem bele a fogásba, melyhez salottát főztem puhára kis lángon kevés alaplével és vaníliával. Az egyes meglepő elemeknek köszönhetően, mint pl. vanília, csillagánizs és fenyőméz, igazán izgalmassá vált a fogás.
