Amikor átalakítok egy-egy hagyományos receptet, akkor vagy ugyanazokat az alapanyagokat szerepeltetem más (saját elképzelésem szerint tökéletesebb) formában a tányéron, vagy hagyományos megjelenésben tálalom az ételt teljesen eltérő hozzávalókkal. A császármorzsára készült variációim – mint pl. rebarbarás-epres, sütőtökös-citrusgyümölcsös vagy kókuszos-ananászos – ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak. Eddig mindig édes változatot készítettem, most viszont olyan ötletem volt, hogy kecskesajttal készítem el – azaz kb. a Käsespätzle és a Kaiserschmarrn ötvözését igyekszem megvalósítani.
Persze itt is minden hagyományos elemnek találtam egy megfelelő párt. Rumba áztatott mazsola helyett pl. Bloody Mary által megihletve szárított paradicsomot tettem ginbe. Narancs- ill. citromhéj, valamint vanília helyett finom apróra vágott friss zöld fűszerekkel ízesítettem. Tej helyett kecsketejből készült kefirt raktam a tésztába, melyet – akárcsak a friss és öreg kecskesajtokat – a piaci kecskesajtosomnál szereztem be. Magára a kész kecskesajtos császármorzsára porcukor helyett frissen reszelt kecskesajtot szórtam, almapüré helyett pedig paprikamártással és tárkonyolajjal locsoltam meg.
Állagra ugyan könnyed, de nem annyira levegős, mint az édes társai. Gyanítom, hogy ez a tésztában lévő viszonylag sok sajtnak ill. a sajtban rejlő zsiradéknak köszönhető, amely végül kissé visszafogta a tészta felemelkedését. Ízét tekintve viszont – különösen a paprikamártással, a „paradicsom-mazsolával” és a tárkonyolajjal együtt – zseniális lett az eredmény.
