Kecskesajtos császármorzsa paprikamártással

Amikor átalakítok egy-egy hagyományos receptet, akkor vagy ugyanazokat az alapanyagokat szerepeltetem más (saját elképzelésem szerint tökéletesebb) formában a tányéron, vagy hagyományos megjelenésben tálalom az ételt teljesen eltérő hozzávalókkal. A császármorzsára készült variációim - mint pl. rebarbarás-epres, sütőtökös-citrusgyümölcsös vagy kókuszos-ananászos - ebbe az utóbbi kategóriába tartoznak. Eddig mindig édes változatot készítettem, most viszont olyan ötletem volt, hogy kecskesajttal készítem el - azaz kb. a Käsespätzle és a Kaiserschmarrn ötvözését igyekszem megvalósítani.

Persze itt is minden hagyományos elemnek találtam egy megfelelő párt. Rumba áztatott mazsola helyett pl. Bloody Mary által megihletve szárított paradicsomot tettem ginbe. Narancs- ill. citromhéj, valamint vanília helyett finom apróra vágott friss zöld fűszerekkel ízesítettem. Tej helyett kecsketejből készült kefirt raktam a tésztába, melyet - akárcsak a friss és öreg kecskesajtokat - a piaci kecskesajtosomnál szereztem be. Magára a kész kecskesajtos császármorzsára porcukor helyett frissen reszelt kecskesajtot szórtam, almapüré helyett pedig paprikamártással és tárkonyolajjal locsoltam meg.

kecskesajtos császármorzsa paprikamártással

Állagra ugyan könnyed, de nem annyira levegős, mint az édes társai. Gyanítom, hogy ez a tésztában lévő viszonylag sok sajtnak ill. a sajtban rejlő zsiradéknak köszönhető, amely végül kissé visszafogta a tészta felemelkedését. Ízét tekintve viszont - különösen a paprikamártással, a "paradicsom-mazsolával" és a tárkonyolajjal együtt - zseniális lett az eredmény. (recept)

Read this post in English on myBites.

Zellerkrém karamellizált szőlővel és ropogós quinoával

Amikor semleges olajra van szükség receptekben, gyakran napraforgómag- vagy szőlőmagolajat javasolnak példaként. Eddig én is mindig egy teljesen semleges szőlőmagolajat használtam pl. a zöld fűszer olajaimhoz, mivel egyáltalán nem befolyásolta a zöld fűszer saját eredeti ízét. Néhány hete Évitől egy igen speciális szőlőmagolajat kaptam, mely már közvetlenül a bontás után elkápráztatott. A felszálló intenzív illatában mogyorót, diót és vörösboros jellegeket véltem felfedezni. Rendkívül erőteljes ízében bor, szőlő és mogyorós ízek keverednek. Mivel ennyire szokatlan intenzív és egyedi ízű, ezért egyféle "fűszerként" alkalmaztam az alábbi őszi előételben.

zellerkrém karamellizált szőlővel és ropogós quinoával

Zellerpürébe általában vajat (és tejet) szoktam tenni, ebben a vegán változatban a vajat viszont szőlőmagolajra cseréltem. Évi szőlőmagolaja viszont annyira intenzív ízű, hogy végül csak 1ek szőlőmagolajat tettem a pürébe és további pár kanál repceolajjal (amely egyébként is vajas ízű) egészítettem ki. A zeller és a szőlő ugyan már önmagában is kitűnő párost alkot, a szőlőmagolaj boros ízei viszont még inkább kihangsúlyozták ezt a harmóniát. A szőlőszemeket méretük alapján különválogattam, majd a nagyobb szemeket félbevágtam és a vágási felületükön egy száraz serpenyőben pár pillanatig karamellizáltam. Végül száraz vermuttal öntöttem fel, majd nagy lángon kb. híg mártás állagúra elfőztem. Szándékosan magos szőlőt használtam, mivel a szőlőmagok így némi ropogósságot is kölcsönöztek az előételnek. Sajnos a szőlőmagnak önmagában viszont van egy olyan kevésbé előnyös tulajdonsága is, hogy kisebb-nagyobb mennyiség rágása során száraz érzetet hagy maga után a szánkban. Ennek a kevésbé kellemes szárító hatásnak elfedésére quinoát főztem, majd kiszárítottam és olajban ropogós barnára sütöttem. Az így készült quinoának szerintem teljesen ugyanolyan ropogós állaga van, mint a szőlőmagoknak is, aminek köszönhetően a vendégek nem fogják észrevenni, hogy a szőlőben volt-e egyáltalán mag vagy sem. Előnye a sült quinoának viszont, hogy nem hagy maga után száraz érzetet. Végül a poharakat újhagyma zöldjéből vágott csíkokkal és  némi dióolajjal meglocsolva tálaltam. (recept)

Read this post in English on myBites.