Prága

Már kb. egy éve tervezgettük Ditémmel, hogy Prágába megyünk kirándulni. Ennek folytán szüleimtől karácsonyra egy prágai utat kaptunk ajándékba, ill. könyveket és dvd-t Ditém szüleitől és keresztszüleitől is. Mégegyszer köszönjük szépen az ajándékokat! Ditémnél és nálam is úgy alakultak a programok, hogy február közepére végre megszervezhettük a prágai látogatásunkat, mely során kulináris oldalról is megismertük a várost. Az már csak véletlen, hogy épp a valentin napi hétvégére esett az utunk.

Tyn előtti Szűz Mária-templom

Vonattal utaztunk, hiszen Nürnbergből közvetlen vonat jár napi kétszer Prágába. Mesés volt útközben a havas tájat látni a napfelkeltével együtt. Viszont ahogy közeledtünk Prága felé egyre szürkébbek lettek az épületek és egyre kevesebb is lett a hó. Maga a főpályaudvar sem tűnt túl barátságosnak a felújítási munkálatok miatt (no meg azért is, mert sehol nem lehetett találni egy árva "EXIT" feliratot). Péntek 13 révén az eredetileg lefoglalt szállásunk túl sok szobát adott ki, így egy sokkal szebb és jobb 4 csillagos szállodába (50m-re a Grand Hotel Europától) lettünk áttéve a Vencel térre - ugyanazon a rendkívül kedvezményes áron ;) Az időjárással is szerencsénk volt, hiszen 1-2 hószállingozást leszámítva gyakran előbújt a nap a hétvége alatt.

Újvárosi Városháza

A szállás elfolgalása után szomjunk és éhségünk csillapítása végett felkerestük a néhány utcával arrébb található híres U Flekú sörözőt. 1499 óta főznek itt sört. Nagyon szép kis belső tere van, s a sör is nagyon ízlett. Az ételek elfogadhatóak voltak árban és ízben is, de a legjobb knédlit nem itt ettük. Hangulatát tekintve messze nem közelíti meg a müncheni Hofbräuhaust s szinte csak turistákkal volt teli. Kedves volt viszont a harmonikás bácsi, aki - miután meghallotta, hogy magyarok vagyunk - rögtön bele is kezdett az "Az a szép, az a szép" nótába. Meglehetősen nagy repertoárja volt a bácsinak, mert mindegyik asztalnál el tudott játszani egy-egy nemzeti nótát.

Károly híd a Szent Vitus székesegyházzal

Nemzeti Színház

Jóllakva továbbmentünk a Moldva partjához, ahol egy első pillantást vethettünk a Hradzsinra, a Károly hídra, valamint a régi és a modern Nemzeti Színházra. Utóbbi - a modern - talán az egyik legcsúnyább épület Prágában. Egyébként azt tapasztaltuk, hogy rendkívül szépen fel vannak újítva az épületek, ami által nagyon kellemes is volt a kis utcákban sétálgatni. Budapestre is jócskán ráférne már egy hasonló nagyméretű renoválás. Egy kávé után továbbindultunk a Károly tér felé, melyet szépen körbe is jártunk. Időközben teljesen ki is tisztult az ég és gyönyörű napsütésben néztük végig a nevesebb épületeket, mint pl. az Újvárosi Városházát. A Károly tértől a Vencel tér felé vettük az irányt, majd egy kis felfrissülés után elindultunk este az óvárost röviden felkutatni. Lenyűgöző látvány volt a Tyn előtti Szűz Mária-templom esti kivilágításban. Igazi kis mesés érzést ébresztettek bennünk a kis csúcsokkal díszített tornyok különböző színű fényekkel megvilágítva. Este túl sokat már nem is csináltunk, inkább csak ettünk, s megpróbáltunk időben ágyba kerülni, hiszen szombaton rengeteg látnivaló várt ránk.

Tyn előtti Szűz Mária-templom esti kivilágítással

a csengető "halál" (csontváz) a csillagászati órán

Egy programponton kívül nem voltunk semmihez sem kötve, azaz nem kellett sehova sem szaladnunk, ezáltal igazán kellemes és nyugalmas hangulatban fedeztük fel Prága gyöngyszemeit. Reggel ott kezdtük a napunkat, ahol előző este befejeztük, azaz az Óvárosi tér felé vettük az irányt. Épp 10 órát ütött az óra, amikor az Óvárosi Városháza előtt álltunk, s így megnézhettük az apostolok felvonulását ill. a "halál" csengetését a híres csillagászati órán. A Tyn templom és az óvárosi Szent Miklós templom meglátogatása után egy mellékutcában található étterembe tértünk be, ahol az egyetlen igazán jól sikerült knédlit ettük. Ismét szembesültünk azzal a ténnyel, hogy Prágában jobb rákérdezni a számla egyes pontjaira, mert pl. a kenyeret (sőt még a sót is!) automatikusan felszámolják, s néhol a felszolgálási díj is már szerepel rajta. Ebéd után a Kisoldal felé vettük az irányt, ahol a gyönyörű kisoldali Szent Miklós templomot néztük meg, majd betértünk egy kávézóba. Teljesen véletlenül összefutottunk itt egy magyar sráccal, aki épp Erasmus-szal van kint Erlangenben - ilyen kicsi ez a világ ;) A sikló felé vettük ezután az irányt, mellyel felmentünk a kisoldali dombra, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a várra és az egész Kisoldalra. Természetesen a tükörlabirintust sem hagyhattuk ki, ami igazán jó mulatságnak bizonyult ;) A dombról lefele a Vencel térre tértünk vissza, majd egy rövid pihenő után elindultunk az estére (már jóval az utazásunk előtt) lefoglalt éttermünk felé.

Vencel tér a Nemzeti Múzeummal

Hihetetlenül szép estét töltöttünk a La Degustation Bohéme Bourgeoise étteremben. Az elsőtől az utolsó pillanatig tökéletes volt minden: Oldrich Sahajdák és csapata által kreált ételek, a figyelmes és udvarias kiszolgálás, az ételhez tökéletesen illő izgalmas borok, a tányérra összpontosított világítás, a felszolgálok tökéletes angolja, sőt még a frissen szeletelt narancsokkal és grépfrútokkal illatosított mosdók is! Három menü közül lehetett választani (s a menükön kívül nincs is más): egy hagyományos cseh konyhára épülő modernizált, egy könnyed, a világ ízeit bemutató és egy a kettőből összekombinált és különleges hozzávalókat is tartalmazó menü. Ditémmel utóbbi mellett döntöttünk, de még mielőtt választottunk volna, már négy különböző amuse-bouche falatot kóstoltunk meg egy pohár pezsgő mellett. Volt közte szívószálban tálalt intenzív ízű gombavelouté, wasabis-borsos-sós aranyszínű csokidarab, homárhab kaviárral és két vékony pirítós közé szorított rendkívül kellemes állagú és könnyed fűszerezésű tatárbeefsteak. Nagyon tetszett, hogy minden nap kicsit változtatnak a menün, s ezáltal az étlapunkat az asztalon is hagyhattuk ill. el is hozhattuk magunkkal. Első fogásként puhára sült borjúmirigyet kaptunk portói mártással és fekete szarvasgombával, melyet második fogásként egy fiatal zellergumókból készült leves követett. Nem rajongok a zellergumóért, alaplébe is inkább angolzellert teszek. Itt viszont meggyőztek arról, hogy tavasszal mindenképp ekészítsem itthon is ezt a zseniálisan egyszerű és könnyed levest. A tányér alján egy kevés zellerzöldből készült zselé és avruga kaviár várakozott, amelyre rászedték a levest. A zselé szín és poén is volt egyben, hiszen a meleg levestől felolvadt. A leves rendkívül jól el volt találva, úgy vélem, hogy többek között fehérbor és tej kerülhetett bele. Nagyon tetszett a tiszta, kifejező zelleríz, mely még nyomokban sem tartalmazta a nagy gumók penetráns mellékízét.

pirítós és tatárbeefsteak (kép forrása: La Degustation)

Harmadik fogásként borjúpofit kaptunk, mely egy könnyű grízgaluskával és egy krémes kapros mártással érkezett. A pofi kifogástalan volt, oly puha, hogy kanállal ettük. A kaporért annyira nem rajongok, de itt elfogadható volt, mert nem lépett túlságosan az előtérbe, azaz nagyon szép egyensúlyt sikerült találniuk. A legkiemelkedőbb ennél a fogásnál viszont a 2002-es Gruenspiel fehérbor volt Marcel Deiss birtokáról. A legtalálóbb leírás rá talán a "száraz tokaji aszú" lenne. Egy degusztációs kanálon tálalt kis friss puha kagyló után következett a vajban megforgatott kanadai homár csicsókával, céklaeszenciával és kesudiókkal. Gyönyörű kompozíció volt, s az általam kevésbé kedvelt kesudió is itt ízlett nekem legelőször. Az est egyik fénypontja volt a következő fogással együtt: angolosan sütött wagyu kobe stlíusban nevelt marhabélszín tapiókával, shiitake gombával, zsázsával és gyömbérchutney-val. Ennyire finom puha és zamatos húst még se Ditém, se én nem ettünk eddig! A "stílus" azért szerepel a húsnál, mert nem japán marháról van itt szó, hanem Ausztráliából importálják, ahol ugyanúgy masszírozzák a marhákat, csak ugye nincsen államilag előírt felső korlátjuk a tartható marhák számát tekintve. Gyönyörű márványos is volt a hús, s szerintem bűn lett volna ezt angolosnál tovább sütni.

a La Degustation Bohéme Bourgeoise étterem belső tere háttérben a nyitott konyhával (kép forrása: La Degustation)

A desszertekhez közeledve egy reblochon sajtból készült sabayont kaptunk birsalma lekvárral. Egy újabb amouse bouche után elérkeztünk az est utolsó fogásához és egyben az est legnagyobb poénjához is. Popcornhoz hasonló állagú ananászt kaptunk karamellfagyival és egy valrhona csokiból készült gömbbel. Ennek az egyik felére locsolta rá a pincér a mangómártást, amiről kiderült, hogy kb. 40-50°C-os lehetett, hiszen hirtelen elolvadt a csokigömb fele. Óriási hatása volt! ;) Útravalóként kaptunk még egy kis süteményt, s búcsúzásunkkor még egy kicsit elbeszélgettünk az egyik tulajdonossal. A Bábel étteremhez való hasonlóságok miatt mindenképp rá kellett kérdeznem, hogy van-e összeköttetés a két étterem között - s lám tényleg! A Bábel étterem 2007 tavaszi megnyitása előtt a Bábel tulajdonosa és szakácsa ellátogatott Prágába a La Degustationba, ahol elbeszélgettek az éttermek mögötti hasonló koncepciókról. Számunkra egyértelmű volt, hogy valakinek valakitől tanulnia kellett, hisz ennyi hasonlóság (nyitott konyha, Ferran Adriá porai, nemzeti és nemzetközi menü, borok szintén nemzeti ill. nemzetköziek, pontszerű megvilágítás stb.) nem lehet a véletlen műve. S lám tényleg itt járt a Bábel ;)

Károly híd kisoldali tornya és a Szt. Vitus székesegyház

kilátás Prágára a várból

Vasárnap délelőttre a várat tűztük ki célpontnak. Az Óvárosi téren keresztül átkeltünk a híres Károly hídon, ahol természetesen megsimogattam a Nepomuki Szent János mártírhalálát ábrázoló domborművet, hisz állítólag szerencsét hoz. A szépséges Híd utcán végigsétálva a vár felé vettük az irányt, ahonnét ismét nagyon szép kilátásunk nyílt Prágára. A várban kicsit lehangoló volt, hogy pusztán az arany utcácskán való átsétálásért is 200 koronát kérnek, viszont a Szent Vitus székesegyház kivételesen ingyenes volt. A Mátyás-kapun kívül a katedrálison belül is rábukkantunk a magyar címerre. Ebéd után (ilyet sem éltünk még meg, hogy még a sót is felszámolták!) egy kisebb körutat tettünk a Zsidóvárosban, majd szépen lassan visszasétáltunk az Óvárosi téren keresztül a Vencel térre és a vasútállomásra mentünk.

Híd utca

Nagyon szép három napot töltöttünk Prágában, rengeteget láttunk, s tengernyi élménnyel gazdagodva tértünk haza. Mindenképp ajánlom párok, családok figyelmébe akár egy hétre, akár egy hosszú hétvégére. Mi is vissza fogunk még térni! ;)

HDR suli 4 - Táj- és épületfelvételek

Télen még rendben van, hogy a négy fal között ücsörgünk, nehogy megfagyjunk. Viszont lassan itt a tavasz, azaz itt az ideje, hogy kimenjünk a szabadba és tájakra valamint épületekre is alkalmazzuk a HDR technikát! Ha süt a nap és kék az ég, akkor egyből nagyobbak is a kontrasztok, melynek befogására sok esetben nem elég egyetlen felvétel. Viszont felhős ég is alkalmas lehet HDR felvételekre, hiszen így kihangsúlyozhatjuk a felhők mintázatát, s akár dramatikus hangulatokat is kelthetünk 1-1 képpel. Ebben a részben a nappal készült HDR tájképekkel és épületfelvételekkel fogok foglalkozni. Az éjszakai felvételekre a következő, a Napról és a Holdról szóló fejezetben fogok röviden kitérni.

Egyik kedvenc hobbim Ditémmel kerékpárra vagy vonatra felugrani és a környéken kirándulgatni. Annyi szép dolgot lehet ilyenkor felfedezni, legyen az táj, természet, műemlék, vagy egy jó sörkert, esetleg egy útszéli erdei vadmálna s vadszeder. Általában magammal is szoktam vinni a fényképes hátizsákomat, amiből seperc alatt elő lehet kapni a fényképezőgépet. Szinte mindig 3 felvételt készítek AEB-vel, hogy később otthon minden lehetőségem meglegyen esetleges kiégett foltok vagy expozíciós hibák kijavítására. Elvégre manapság a fényképezőgépekbe kapható memóriakártyák eléggé olcsók lették, tehát nyugodtan megengedhető a 3-szoros képmennyiség.

Állványt nappali fényképezéshez sose szoktam magammal vinni, hiszen AEB-vel és automatikus kioldással napfény mellett minden HDR képet kényelmesen el lehet készíteni kézből is. Ennek több oka is van: Egyrészt nappal a világosabb felvételek elkészítéséhez is bőven van elég fény, azaz mind a 3 felvétel szép éles lesz. Az automatikus kioldásnak és AEB-nek köszönhetően a fókusz és blende változatlan marad, valamint a 3 kép egy másodpercen belül készül el. Ezalatt persze nagyon kicsit megmozdul a kezem, ami miatt a képek egymáshoz képest egy halványat el vannak csúszva. Ez az elcsúszás viszont szinte észlelhetetlenül kicsi, hiszen a fényképezett tárgyak viszonylag messze vannak az objektívemtől - ellentétben a makró fényképezéssel, ahol a tárgyak közelsége miatt az elcsúszások sokkal jobban láthatóak és komoly problémát okozhatnak a képsorozatok összemosásakor. Másrészt azért is készíthetem nappal szabad kézből a táj-/épületképsorozataimat AEB-vel és automatikus kioldással, mert a mai HDR programok olyan jól dolgoznak, hogy az apró elcsúszásokat nyom nélkül ki tudják javítani. Ha nem rendelkezik fényképezőgépünk AEB funkcióval, akkor viszont mindenképp szükségünk lesz egy állványra, hogy az egyes felvételek ne csússzanak el egymáshoz képest.

3 expozíciós HDR felvétel az őszi Bükkről / kilátás a Látó-kövekről. A felvételek kézből készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. Jól látható, hogy a hagyományos felvétel (bal felső sarok) önmaga képtelen visszaadni az őszi színeket. A felhők is sokkal plasztikusabbak az alsó tonemapping utáni képen.

Az egyik legnagyobb probléma a szabadban való fényképezésnél a szél és a mozgás. Ha az egyes felvételek között elmozdul pl. egy ember, állat vagy egy autó, akkor képsorozat összerakásánál ún. "ghost"-okat, azaz szellemeket kapunk. Manapság egyre jobb módszerekkel dolgoznak a HDR programok ilyen mozgó objektumok kijavításánál, ám továbbra sem tökéletesek. Azaz a hiányzó lábakat vagy a dupla fejeket Photoshopban kell ismét a végeredménybe varázsolnunk. Bár arra még esetleg tudunk ügyelni, hogy ne legyen túl sok ember, állat vagy mozgó jármű a képünkön, a széllel már nehezebb megbírkózni. A szél ugyanis a képsorozat feldolgozásánál kisebb-nagyobb elmosódásokat / homályokat eredményez a leveleknél. Itt nem segít sem állvány, sem automatikus kioldó - egyszerűen meg kell várni a szélcsendet, ha megtehetjük. Vagy persze jóval távolabbról kell készítenünk a fényképet, hogy a levelek ne legyenek már egyenként kivehetőek, hanem pl. erdőt lássunk csak, amiben kisebb szelek elnyelődnek eredményünkben.

3 expozíciós HDR felvétel Zeil am Main templomáról és a környező fákról. A felvételek kézből, napnak háttal készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. A környező fákon enyhén látszik a szél hatása. Az emberek szerencsére nem mozdultak meg, ill. az erős napfény miatt gyorsan ki tudtam oldani a 3 felvételt és Photomatix is ki tudta javítani a ghostokat.

3 expozíciós felvétel Würzburg egyik utcájáról. A felvételek kézből készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. Habár egy másodpercen belül készült el a teljes képsorozat, az emberek mozgása mégis jól látható a három felvételen. Ebből kifolyólag a végeredményben (jobb oldali kép) "ghost"-ok / szellemek láthatóak. Emiatt nem is érdemes ill. nehéz a HDR technikát emberek vagy állatok, mozgó objektumok fényképezésére alkalmazni.

Épületeknél és szobroknál a HDR technikának még egy külön hatása is van, melyekkel a csendéleteknél / ételfényképeknél is találkozni fogunk. A képsorozatunk feldolgozásakor ugyanis a világosabb és a sötétebb felvételek segítségével (valamint egy kis kézügyességgel a tonemapping során) sokkal plasztikusabb eredményeket érhetünk el, mint egyetlen felvétellel. Jól látható ez pl. az alábbi példákon is.

3 expozíciós HDR felvétel a würzburgi rezidencia épületéről. A felvételek kézből, napnak háttal készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. A cserepek fényvisszaverődését sikerült mérsékelni a sötétebb és világosabb felvételekkel. Maga az épület árnyékai is sokkal enyhébben jelennek meg a végeredményben, ami által sokkal plasztikusabb hatást kelt a fénykép.

3 expozíciós HDR felvétel a würzburgi rezidencia kertjében található egyik birkózó gyermekszoborról. A felvételek kézből, oldalról érkező napfénnyel készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. Az eredeti felvételen a szobor a túlságosan sötét árnyékokok miatt nem igazán plasztikus. Egy reflektorral fel lehetett volna világosítani az árnyékokat, de nem volt nálam. Viszont HDR-rel is fel lehet világosítani utólag a szobor árnyékait a világos felvétel alapján ezzel egy igazán plasztikus eredményt kapva.

A HDR technika számára a legérdekesebb szituációk azok, amikor a Nap vagy a (teli-)Hold is látható a képen, ugyanis ezek az égitestek sokkal erőteljesebb fényt sugároznak ill. tükröznek Földünkre. Ezekről az óriási kontraszttal rendelkező esetekről a következő részben fogok írni.

További HDR suli fejezetek:

• Mi is az a HDR fényképezés?
• Kellékek és programok HDR fényképezéshez
• HDR beltéri felvételek
• HDR Nap és Hold
• HDR panorámák

Báránylapocka édesköményes savanyú káposztával

Rendkívül egyszerű felismerésre tettem szert a minap: a reszelt édesköménygumó úgy néz ki, mint a savanyú káposzta! Azt sajnos nem tudom, hogy ugyanúgy megsavanyodik-e az édesköménygumó lereszelve és megsózva, ha eltesszük 6 hétre. Megfelelő fűszerezéssel (citrom, só, bors, cukor, borókabogyó, mustármag, koriander, köménymag, fehérbor) viszont előhívhatjuk belőle ill. szimulálhatjuk a savanyú káposzta hangulatát - igaz ánizsos édesköményízzel gazdagítva. Önmagában is elképzelhető köretként, én viszont most fele-fele arányban kavartam össze piaci enyhe savanyú káposztával. Mindehhez bárányt készítettem, amely amúgy is jó barátságban áll az édesköménnyel, citrommal és fehérborral.

báránylapocka édesköményes savanyú káposztával

Mindenképp szépen lassan, kis lángon hosszan rotyogtatott puha omlós húst szerettem volna készíteni hozzá, s az sem volt kérdés, hogy ez az utóbbi időben nálam egyre jobban kedvelt báránytól lesz. Végül báránylapockára esett a választásom. Egyrészt azért, mert a lapocka gazdag kötőhártyákban, melyekből a szép lassú rotyogtatás által gyönyörűen kiolvad a zselatin. Másrészt pedig azért, mert még eddig sosem dolgoztam báránylapockával. Nagyon finom hagyományosabb hangvételű ebéd lett belőle, melynél az édeskömény némi izgalmat vitt a savanyú káposztába. (recept)

HDR suli 3 - Beltéri felvételek

Miután arról szóltam, milyen kellékek és funkciók szükségesek a HDR fényképezéshez, valamint elkészítettük az első szabadtéri HDR felvételünket, most a HDR különböző alkalmazási területeiről szeretnék írni.

HDR technikával meg tudjuk örökíteni a természetben jelenlévő nagy kontraszttal rendelkező jelenetek és motívumok hangulatát, színvilágát, kontrasztgazdagságát, melyeket a fényképezőnk egyetlen felvétellel képtelen befogni. A hétköznapokban számos ilyen szituációval találkozhatunk. Én a következő területekről szeretnék ebben és az elkövetkező bejegyzésekben részletesebben szólni:

• beltéri felvételek,
• táj / természeti és épületfelvételek
• a Nap és a Hold,
• HDR panorámák,
• HDR ételfényképezés és csendéletek.
  

A HDR technikának az egyk legjobb alkalmazási területe a beltéri fényképezés. Ha fényes nappal próbálunk készíteni egy felvételt egy belső térről - legyen az a szobánk, vagy egy étterem, egy templom belseje, esetleg egy templom szép rózsaablaka - rögtön azzal a problémával szembesülünk, hogy az ablakokon beeső fény és a beltér sötétebb mintái nem tudnak összebarátkozni fényképezőgépünkben. Egyetlen felvételen a beeső fény és az ablakok túlságosan világosak (kiégettek), míg maga a belső tér túl szürke, színei fakók. A mesterséges fények, mint pl. lámpák ugyancsak hasonlóan viselkednek, mint az ablakok, hiszen nem egy fényképen tapasztaltunk már kiégett foltokat a lámpák körül. A belső terek tipikus példák arra, hogy a fényképezőgépünk képtelen azt a tág fényspektrumot megörökíteni, mint amit mi a szemünkkel tapasztalunk.

A megoldás HDR-rel rendkívül egyszerű. Belső térben mindig használjunk állványt, vagy keressünk egy alátétet, amin stabilan meg tudjuk állítani a fényképezőgépünket. Ez azért szükséges, mert jóval kevesebb fény áll rendelkezésünkre belső terekben, mint a szabadban, s emiatt nagyobb expozíciós időkkel kell dolgoznunk. Mesterséges fényeknél különösen fontos a színhőmérséklet beállítása, hiszen egy halogén izzónak teljesen más a színhőmérséklete, mint egy hagyományos izzónak vagy neoncsőnek. Színhőmérsékleti hibák pedig tapasztalataim szerint csak fokozódnak a képsorozatok "összemosása" során. A szemünk ezen a téren csalóka, hiszen automatikusan alkalmazkodik a fényforráshoz. Ha beállítottuk a kameránk pozícióját / statívunkat, a blendét, a fókuszt és az AEB-t (amennyiben rendelkezünk ilyen opcióval), készítsük el a sima, a túlexponált és alulexponált felvételeket.

3 expozíciós HDR felvétel Zeil am Main templomának belsejéről. A felvételek statív nélkül, a templom padlójáról készültek, amihez az objektívet egy napellenzővel támasztottam ki. A bal felső sarokban látható az eredeti felvétel, amin az ablakon beeső erős napfény miatt a belső tér szürke és sötét, maga az ablak pedig nehezen kivehető, mert az erős fény miatt csak egy kiégett folt jelenik meg. Az ablakot a sötét képből tudtam rekonstruálni, ellenben még így is enyhén kiégett az ablak rajzolata. Egy még sötétebb felvételre lett volna szükség a teljes rekonstrukcióhoz. Az oltár színeit a világosabb képből rekonstruáltam.

3 expozíciós HDR felvétel a prágai Szent Vitus székesegyház rózsaablakáról. A felvételek kézből mindenféle segédeszköz nélkül készültek. Ehhez feltekertem az ISO érzékenységet 400-ra és 6,3-as blendét állítottam be, csak így tudtam statív nélkül éles képet készíteni a rózsaablakról ilyen relatív gyenge fényviszonyok között. A bal alsó sarokban látható felvételen jól kivehető a templom belsejének mintázata, viszont a rózsaablakon túlságosan erősen esik be a fény ahhoz, hogy egy felvétellel visszaadhassuk a színeket, mintákat. Ugyan megkérdőjelezhető, hogy a bal felső túl sötét felvétel hatásosabb-e, hiszen azon tökéletesen látható a rózsaablak felépítése és színei, s a környező feketeség még jobban kiemeli ezeket. A HDR kép a jobb oldalon viszont visszaadja a valós élményt, melyre a fényképezőgép egy képpel nem volt képes. Szemünkkel ugyanis egyaránt látjuk a rózsaablak színeit és felépítését, valamint a templom belsejének struktúráját is.

Belső tereknél vagy éjszakai felvételeknél gyakran automatikusan hozzákapcsolódik a fényképezőgépeknél a vaku. Ezt mindenképp tiltsuk le, ugyanis vakuval soha nem fogjuk tudni valósághűen visszaadni egy belső térnek a hangulatát, vagy egy éjszakai kivilágítás varázsát. A kontraszttól függően előnyösebb több mint 3 képet készíteni belső tereknél. Ezen kívül lehet, hogy nem lesz elég az AEB által felkínált +/-2EV-s túl- és alulexponálás, emiatt manuálisan kell készítenünk még néhány még sötétebb és még világosabb képet is, hogy minden fény és árnyék mögötti rajzolatot rekonstruálni tudjunk.

Nagyon látványos, jól sikerült és alaposan dokumentált felvételt lehet látni a pesti Szt. István Bazilikáról Réka fotóblogján. Itt is még 1-2 sötétebb kép lett volna szükséges ahhoz, hogy az ablakon átszűrődő napfény mögött rejlő összes rajzolatot rekonstruálni lehessen - habár ez már lehet épphogy túl valósághűtlen eredményhez vezetett volna. A beltér színeinek valósághű rekonstruálása viszont rendkívül szépen sikerült.

Legközelebb természeti és épületfelvételekkel kapcsolatos HDR tapasztalataimról fogok írni. Addig is jó szórakozást HDR-rel a 4 falon belül! ;)

További HDR suli fejezetek:

• Mi is az a HDR fényképezés?
• Kellékek és programok HDR fényképezéshez
• HDR táj- és épületfelvételek
• HDR Nap és Hold
• HDR panorámák

Tintahal, vérnarancs, turbolya

Már egy ideje tervezgetem kipróbálni a nemrég beszerzett degusztációs kanalaimat. Ugyanattól a gyártótól származnak, mint a praktikus kis tálkák is, amikben a máglyarakás ill. a bratwurstos káposzta készült. A bevásárlócetlit irogítva azt találtam ki, hogy a fekete ravioli töltelékéhez felhasznált tintahalból teszek félre egy keveset amuse-gueule-ként. Eredetileg tűzpiros vérnarancsot terveztem volna a kanalakra a tintahal mellé, de ugye sajnos nem lehet látni, hogy a héj alatt mennyire piros gyümölcshús rejlik. Narancslékelésről meg ki hallott már? Ha valakinek van egy tippje, hogy pusztán a külseje alapján hogyan lehet a vérnarancsot megkülönböztetni a sima narancstól, akkor azt szívesen venném.

tintahal, vérnarancs, turbolya

A vérnarancson túl turbolyával párosítottam a tintahalat. Ehhez pestot készítettem a turbolyából, amibe viszont nem tettem se sajtot, se fokhagymát, nehogy elnyomja a tintahal enyhe ízét. Nem csak színben, hanem ízben is nagyon szép triumvirátust alkotott a tintahal a turbolyával és a naranccsal. (recept)

Fekete ravioli tintahallal töltve, habos citrommártással

Eredetileg azt kívántam volna kiolvasni a blogos statisztikámból, hogy hányan tévednek az oldalamra feketegyökér után kutakodva, amikor megakadt a szemem egy keresőkifejezésen: fekete ravioli. Milyen óriási, frappáns ötlet! Gondolom azért tévedt a kedves látogató akkor az oldalamra, mert készítettem már házilag raviolit és fekete tagliatellét is. A keresőkifejezésből kiindulva összeházasítottam a két tésztát. Nem akartam túlkomplikálni az egészet, ezért tintahalas tölteléket és habos citrommártást találtam ki hozzá. Avagy úgy is mondhatnánk, hogy szigorúan fekete-fehér színeket próbáltam a tányérra varázsolni.

fekete ravioli tintahallal töltve, habos citrommártással

A tintahal elkészítésénél elléggé innovatívnak éreztem magamat, ugyanis azt találtam ki, hogy tejszínnel befedve egy gerezd megnyomott fokhagymával, sóval és borssal fűszerezve sütőben készítem el szépen lassan a tintahalat. Két kritérium is vezérelt ennek az elkészítési módnak a kitalálásakor: Egyrészt ugyanis így kényelmesen szép puhára tudtam készíteni a tintahalat, azaz nem lett rágógumi belőle. Másrészt pedig a fűszeres tejszínt, amiben a tintahal megpuhult, a citromos mártás alapjaként használtam fel. Az eredmény lenyűgözően finom lett! Csak egy pohár száraz fehérbor tudta fokozni az élményt ;) (recept)

majdnem sikerült teljesen fekete-fehérre készíteni ;)

HDR suli 2 - Kellékek és programok HDR fényképezéshez

Remélem, sikerült a bevezető HDR-es bejegyzésemmel felcsigáznom néhány olvasóm érdeklődését ezen modern fényképezési technika iránt. Ebben a bejegyzésben megpróbálom összefoglalni, hogy saját tapasztalataim szerint mely kellékek szükségesek, melyek opcionálisak a HDR fényképezéshez. Ezen túl fel is vázolom, hogyan zajlik le egy képsorozat készítése, s mire érdemes szerintem ügyelni. Végül még néhány programot is felsorolok, melyekkel később össze lehet illeszteni a felvételeket egy megjeleníthető képpé.

A HDR technika egy ugyanarról a motívumról készült különböző expozíciós idejű képsorozaton alapul. Avagy magyarul a fényképek hol sötétebbek, hol világosabbak, s ezt hosszabb valamint rövidebb megvilágítási időkkel tudjuk elérni. Ehhez mindenképp szükség van egy digitális fényképezőgépre, amin manuálisan (azaz mi, saját magunk) állíthatjuk be a felvétel expozíciós idejét. Nem kötelező tükörreflexesnek lennie, amennyiben a kompakt digitális fényképezőgépünk is megengedi, hogy magunk állítsunk be expozíciós időket. Ezen kívül elengedhetetlen kellék egy program, amellyel később számítógépünkön összerakhatjuk a felvételeinket egy képpé. Mindössze ennyi felszereléssel már el is kezdhetnénk a HDR felvételeink készítését, ám számos kiegészítő funkcióval és eszközzel sokkal egyszerűbben érhetünk el szebb és precízebb eredményeket.

Megkönnyítheti a dolgunkat, ha a fényképezőnk eleve rendelkezik olyan funkcióval, mellyel automatikusan különböző megvilágítási idejű felvételekből álló képsorozatokat készíttethetünk. Ezt az opciót Auto Exposure Bracketingnek (AEB) nevezik. Itt beállíthatjuk, hogy mennyire legyenek túl világosak ill. túl sötétek a hagyományos felvételen túl készülő képek. A fényképezőgépünk ezután automaikusan kiszámítja és beállítja a plussz felvételek expozíciós idejét. Némely gépnél 3-nál több felvételből álló sorozat is beállítható az AEB opció alatt. Ha épp új fényképezőgépet tervezünk vásárolni, akkor érdemes utánanézni az alábbi címen, hogy rendlkezik-e gépünk ezzel a bizonyos AEB funkcióval. Még nagyobb előny, ha fényképezőgépünk nem csak automatikusan számítja ki és állítja be az expozíciós időket a túl világos és túl sötét felvételekhez, hanem a teljes képsorozatot egyetlen gombnyomással / kioldással automatikusan el is készíti. Ezzel lecsökkenthetjük az egyes felvételek közti elcsúszásokat.

Nem szükséges, de ajánlott ill. szituációtól függő egy statív (állvány, tripod) használata. Ennek az az oka, hogy a 3 vagy több felvétel készítése során nem szabad a fényképezőgépnek elmozdulnia, hiszen később nehéz lenne a számítógépen a fényképeket egymásra illeszteni. Fényes nappal AEB-vel és automatikus kioldással gond nélkül készíthetünk állvány nélkül is - a fényképezőt kezünkben tartva - képsorozatokat HDR-hez. Ennek okáról a kültéri felvételeknél részletesebben fogok még írni. Belső térben ill. éjszaka viszont elengedhetetlen egy statív használata, hiszen ilyenkor jóval hosszabb expozíciós időkkel dolgozunk, mint nappal.

3 expozíciós HDR felvétel egy fa koronájáról. A felvételek árnyékban, kézből készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. A képnek nem tulajdonítanék túl nagy eszmei értéket, viszont nem rossz példa a képek HDR-es rekonstruálására. A bal felső eredeti felvételen a fa kérgének mintázata sötét, alig kivehető, míg az oldalról beszűrődő napfény miatt teljesen fehér az ég. HDR-es "összemosás" által a képből elvettem az éles kontrasztokat. Itt kb. olyan hatást sikerült elérni, mintha reflektort használtam volna a fa megvilágítására. Ezen kívül még tengernyi lehetőségünk van HDR-rel az eredeti kép "megmentésére" ill. átszerkesztésére, amennyiben rendelkezésünkre állnak sötétebb és világosabb felvételek.

Mindenképp előnyös, ha saját magunk állíthatjuk be fényképezőgépünkön a színhőmérsékletet. Szemünk automatikusan alkalmazkodik a fényforrásokhoz, s a fehér színt szinte bármely fényforrásnál fehérnek látjuk. Fényképezőgépünknek ugyan általában van egy hasonló automatikus funkciója, de előnyösebb saját magunknak beállítanunk, hogy épp milyen fényforrás mellett fényképezünk. Halogén fénynél például a rózsaszínbe csúszunk el, neoncsöveknél lilába, ha izzókra beállított színhőmérséklettel készítünk napfénynél képeket, akkor kékes felvételeket kapunk. Részletesebb háttérinformáció a színhőmérséklet fizikai hátteréről többek között wikipedián is található.

Tükörreflexes fényképezőgépeknél segítségünkre lehet egy távkioldó, s esetleg egy olyan funkció, amivel a tükröt lecsaphatjuk mielőtt a felvételt elkészítenénk. Ezekkel mérsékelhetjük az apró rezgések által okozott homályokat, azaz éjszaka vagy belső térben, kényes körülmények között még élesebb eredményhez juthatunk.

No, de ennyi információ és elméleti háttér után most már ugye lassan el szeretnénk végre készíteni az első HDR felvételünket! Vegyük hát kézbe a fényképezőgépünket s lépjünk ki a szabadba. Ha találtunk egy mozdulatlan, kontrasztokban gazdag motívumot (pl. fémes felületű álló autó ideális az első sikerélményhez), helyezzük a kamerát egy stabil alátétre vagy egy statívra, állítsuk be a megfelelő színhőmérsékletet, blendét és fókuszt, majd készítsünk el egy képet megfelelő expozíciós idővel. Ezután a statívot, blendét és fókuszt szigorúan érintetlenül hagyva növeljük meg, majd csökkentsük le az expozíciós időt, s készítsünk így is néhány világosabb és sötétebb felvételt. Amennyiben rendelkezünk AEB-funkcióval, akkor elég az AEB-t beállítanunk, s megspórolhatjuk az expozíciós idők manuális beállítását. Ha pedig fényképezőgépünk automatikus kioldású AEB-vel rendelkezik, s épp fényes nappal van, azaz elegendő fényünk van még a sötét felvételekhez is, akkor statívra sincs szükségünk, hanem egyszerűen kézből készíthetjük a felvételeinket.

3 expozíciós HDR felvétel egy Mercedes oldtimerről. A felvételek kézből készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. A bal felső sarokban látható eredeti képen alig láthatóak csak a fémes tükröződések, a napfény csillogása miatt pedig rekonstruálhatatlan túl világos és túl sötét foltok vannak a képen. A három felvételt HDR-ként összerakva az alsó eredményt kaphatjuk, ami nagyon szépen kivehetőek a tükröződések kocsi felületén. No meg én is látható vagyok, ahogy kézből készítem épp a képsorozatot ;) Jól látszik viszont az egyik probléma is HDR-rel kapcsolatosan. A kocsi körül ún. "halo" (ejtsd: héjló, magyarul kb.: fény, ragyogás) látható, amit később pl. Photoshoppal még ki kellene javítani. Persze tudatosan is alkalmazhatjuk a halo-kat, hiszen ezek kiemelik a tárgyunkat a képből.

Hazatérve ezeket a felvételeket természetesen először fel kell másolnunk számítógépünkre. Ezután szükségünk lesz egy programra, amivel egymásra tudjuk rakni a képsorozatunk felvételeit, hogy egy HDR képet kapjunk. Programtól függően előbb lehetséges, hogy a kameránk formátumából át kell konvertálnunk a képet egy másik képformátumba, mielőtt fel tudnánk dolgozni. Első lépésként kiválasztjuk a sorozathoz tartozó fényképeinket, egymásra rakatjuk a programmal (melyek közül némelyik kisebb elcsúszásokat manapság már egész jól ki tud javítani), majd a kapott HDR képet exposure blendinggel vagy tonemappinggel a monitorunk által megjeleníthető tartományba konvertáljuk le. Ezt a két külön folyamatot kb. úgy kell elképzelni, hogy az egymásra illesztett felvételeink adataiból megpróbálunk összerakni egy képet úgy, hogy "összemossuk" az eredeti, a világos és a sötét felvételeket. Ez a bizonyos "összemosás" a legnehezebb és egyben lekreatívabb része is a folyamatnak. Igazi receptet nem tudok ehhez adni, a tolók/értékek beállításával eljátszadozhatunk a színek, árnyékok és fények erősségével addig, míg elégedettek nem vagyunk az eredménnyel.

HDR felvétel készítése lépésről lépésre AEB-funkcióval és AEB nélkül

HDR-programok után keresgélve az interneten óriási választékkal szembesülünk. Jópár programot kipróbáltam már közülük, de végül a Photomatix Pro-nál és finomításokhoz Photoshopnál maradtam. Ritkán még előkerül a Qtpfsgui is nálam, ha nem vagyok elégedett a Photomatixban összehozható eredménnyel. Alább egy rövid listát állítottam össze aktuális HDR-programokból:

• Ingyenes: Qtpfsgui, GIMP, HDR Picturenaut
• Photomatix Pro
• EasyHDR
• Artizen HDR
• FDRTools
• HDR MAX
• Essential HDR
• Dynamic Photo HDR
• Adobe Photoshop
  
• Macintosh: Hydra, DRI-Maker

Véleményem szerint a Photomatix Pro használható a legegyszerűbben és legösztönösebben. Az első próbálkozásokhoz ajánlom a képeket lekicsinyíteni pl. 1152 x 768-as méretre, hogy hamarabb ki tudja számolni a HDR-programunk az eredményt. A képek gyors és tömeges lekicsinyítésére az XnView nevű ingyenes (magyarra is lefordított) képnéző és képfeldolgozó programot használom.

A HDR technika a szituációk széles skáláján alkalmazható, hisz elég gyakran találkozhatunk olyan fényspektrumú motívumokkal, melyeket fényképezőgépünk képtelen teljességgel megörökíteni. A következő bejegyzésekben a HDR technika különböző alkalmazási területeit fogom bemutatni tapasztalataimmal együtt.

További HDR suli fejezetek:

• Mi is az a HDR fényképezés?
• HDR beltéri felvételek
• HDR táj- és épületfelvételek
• HDR Nap és Hold
• HDR panorámák

Zöldteás rizottó fogassal, aszalt sárgabarackos ördögszekér laskagombával

Ugyan naptár szerint még tél van, de valahogy továbbra sem kap el az ihlet, hogy "lakásmelegítő" sülteket, vagy "pocaknövelő" nehéz téli ételeket készítsek. Hó sincs, hideg sincs, a nap is süt (... ha felszáll a köd ...), már át is váltottam télidzsekiről széldzsekire. Lehet az aktuális idő, lehet a tavasz utáni vágyakozás miatt is hajlok inkább a frissebb, könnyedebb, üdébb ételek felé. Így született pl. ez a zöldteás rizottó is, melyhez fogast sütöttem ropogós bőrrel és a bevált aszalt sárgabarack-gomba párossal körítettem.

zöldteás rizottó fogassal, aszalt sárgabarackos ördögszekér laskagombával

Ugyan már egyszer sikeresen összeházasítottam az aszalt sárgabarack-gomba-zöldtea kombinációt, de nagyon izgatta a fantáziámat, hogy vajon a zöld teát rizottóba is bele tudnám-e csempészni. Elvégre variálható a rizottó alapleve, pl. búzasör is kerülhet bele, de akár tiszta paradicsomlében is megfő a rizs. Mivel a sencha zöldtea levelei nem túlzottan penetránsak, ezért úgy döntöttem, hogy most akár érintetlenül is hagyhatnám a csirkealaplevet, s közvetlenül is beleszórhatom a zöldteát a rizottóba. Így is lett, s nagyon kellemesen jött ki ezáltal a sencha íze a rizottóban. Az aszalt sárgabarackot ezúttal a gombához dobtam, s még kajszipálinkával is flambíroztam. Mindehhez ropogós bőrű fogast sütöttem. Ismét nagyon ízlett a párosítás. Azt hiszem lesznek még nálam további variációk is a sárgabarack-gomba-tea kombinációra ;) (recept)

HDR suli 1 - Mi is az a HDR fényképezés?

Immár több mint egy éve foglalkozom hobbiszinten a HDR fényképezéssel, mely során rengeteg fényképet készítettem a legkülönbözőbb körülmények közt próbálgatva ezt a fényképezési technikát. Többen érdeklődtek is nálam, hogy kicsit részletezhetném a kellékeket, lépéseket ilyen fényképek készítéséhez. Mivel a HDR fényképezés egy meglehetősen tág témakör, ezért az elkövetkező hetekben több részben és különböző nézőpontok felől megvilágítva fogom megfogalmazni az eddig felhalmozott tapasztalataimat. Kezdjük is most a legalapvetőbb kérdéssel: Mi is az a HDR fényképezés?

Analóg és digitális fényképezőgépeknél gyakran szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a szemünkkel mást látunk, mint ami végül a képre kerül, vagy amit a monitoron észlelünk. Ilyen problémák legtöbbször akkor merülnek fel, amikor az éjszakai világítás, vagy egy beeső ill. belső fénnyel rendelkező belső tér hangulatát próbáljuk megörökíteni, s persze olyan fényképeknél, melyen látható a Nap vagy a Hold is. A fényképezőgépünk egyszerűen képtelen egyszerre befogadni az erőteljes fényeket és a sötétebb felületek rajzolatait. Az eredménynél általában ún. kiégett vagy túl sötét foltokkal kell megbirkóznunk, melyeknél nem látszik semmiféle mintázat. Számítógéppel még valamelyest rekonstruálható az ilyen foltok mögött rejlő információ, de a kiégéstől függően több vagy kevesebb adat egyszerűen reprodukálhatatlan - azaz megmarad a fehér ill. sötét folt. De miért? Szemünkkel nézve minden rajzolatot, domborulatot teljesen jól látunk, sőt még a város felett ragyogó telihold arcát is ki tudtuk venni. Miért nem képes a fényképezőnk ezt ugyanígy megörökíteni?

3 expozíciós HDR felvétel tavasszal a würzburgi rezidencia kertjében. A felvételek kézből, Nappal szemben készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. Az erős fény miatt a középső eredeti fényképen jól látható, hogy az ég túl világos, míg a virágok színei szürkék a fényképezőgép felé vetett árnyéktól. Az eget a túl sötét fényképből (bal felső sarok) lehetett rekonstruálni, míg a virágok élénk színét a túl világos expozícióból (bal alsó sarok). A tonemapping (ld. lentebb) utáni eredmény a jobb oldali képen látható.

Nos, ezért a természet felelős, ugyanis szemünkkel sokkal jobban tudunk alkalmazkodni az aktuális fény- és kontrasztviszonyokhoz, valamint jóval nagyobb kontrasztot vagyunk képesek befogadni és feldolgozni, mint fényképezőgépekkel vagy monitorokkal. Ez előny és hátrány is egyben. Előny annyiban, hogy nem vakulunk meg egy Napunkat is ábrázoló tájképtől, ha monitorunkon nézzük, hisz a képernyőnk képtelen a Napunk fényerejét reprodukálni. Annyiban viszont hátrány, hogy így nagy kontraszttal rendelkező jeleneteket nem tudunk egyetlen fényképpel valósághűen megörökíteni. Eleve maguk a képfájlok (jpg, bmp stb.) sem képesek felépítésük és szabványaik miatt elmenteni a valósághű fényspektrumot. A kontrasztot a fényerők arányaként szokták megadni, mely jól mutatja a formátumok korlátozottságait. Egy fényes nappal délidőben 1.000.000 : 1 vagy nagyobb kontraszt is lehetséges. Szemünk 10.000 : 1 arányú kontraszt befogadására képes alkalmazkodás nélkül. Bmp vagy jpg-fájloknál színenként ill. csatornánként (piros, zöld, kék ill. YUV) 256-féle értéket lehet elmenteni, amivel 255 : 1 arányú kontrasztot tudunk csak archiválni.

Ezt a korlátozást próbálja kikerülni a HDR fényképezési technika, melynek a neve is a nagy kontrasztokra utal (HDR(I) = High Dynamic Range (Image)). Maga az eljárás viszonylag egyszerű: mivel egy fényképpel nem tudja a fényképezőgép befogni a fényerősségek teljes spektrumát, ezért 3 vagy több képből (expozícióból) álló sorozatot készítünk. Ezek közül egy hagyományos felvétel, a többi pedig túl sötét és túl világos fénykép. A túl sötét kép(ek)en megkapjuk a fényes foltok mögött rejlő mintázatokat, míg a túl világos kép(ek)en a sötét foltok mögötti textúrákat tudjuk elmenteni. Később már csak annyi a dolgunk, hogy a képsorozat felvételeit egyetlen képpé rakjuk össze. Mivel hagyományos monitorokon nem lehet ezt a teljes kontrasztot megjeleníteni, ezért a HDR képünket különböző módszerekkel a megjeleníthető tartományba kell lekonvertálnunk - azaz a HDR képből egy LDR (= Low Dynamic Range) képet kell készítenünk az ún. tonemapping vagy exposure blending folyamattal. Ennél a lépésnél a hagyományos, a túl világos és a túl sötét felvételekből összerakosgatjuk az információt egy képpé, mellyel megközelíthetjük a valódi vizuális élményt és hangulatot, vagy akár szürrealista műveket is alkothatunk.

3 expozíciós HDR felvétel ősszel a pommersfeldeni kastély udvarában. A felvételek kézből, Nappal szemben készültek mindenféle reflektor vagy egyéb segédeszköz nélkül. A középső eredeti felvételen jól látható a menthetetlenül kiégett folt a rendkívül erős fényerejű Nap körül. Az ég kitűnően rekonstruálható a túl sötét felvételből, míg az épület színe és textúrája a túl világos képből - az eredmény a jobboldali képen látható.

Néha hallani azt is, hogy HDR fényképekhez elég egyetlen fénykép is, s azt számítógépen kivilágosíthatjuk ill. besötétíthetjük, majd tonemappinggel összerakhatjuk. Némelyik mai tükörreflexes fényképezőgépnél ez részben megoldható, ha a kamera belső formátumában elmentett fényképeket többszörösen, különbözően olvassuk ki. Jpg-ként elmentett képeknél ez lehetetlen, mivel ezek a képek már monitoron megjeleníthető tartományba le lettek konvertálva. Viszont ha kiégett vagy túl sötét foltokat találunk képünkön, azokat soha nem fogjuk tudni rekonstruálni egyetlen felvételből. Ezzel ellentétben HDR-nél valódi világos és sötét felvételek állnak rendelkezésünkre, melyek tartalmazzák a hagyományos felvételen látható kiégett és túl sötét foltok mögötti minta/textúra-információt, ami ezáltal rekonstruálható.

További HDR suli fejezetek:

• Kellékek és programok HDR fényképezéshez
• HDR beltéri felvételek
• HDR táj- és épületfelvételek
• HDR Nap és Hold
• HDR panorámák

5-ös kördések

Jelenleg több körkérdés is kering a magyar gasztroblogszférában. Zsuzsi és Ízbolygó révén érkezett el hozzám a kér(d)és, hogy mik voltak 2008-ban a legjobb dolgok / események számomra. KataKonyha függőségeimről érdeklődik, Vesta a 2008-ban elolvasott könyveimről. Zsuzsitól, Ágitól, Vestától és trinitytől pedig barátságszalagot kaptam. Köszönöm, hogy gondoltatok rám, megpróbálom most megválaszolni a kérdéseket ;)

A 2008-ban elolvasott könyveimről csak nagyon röviden tudok írni, ugyanis nálam minden könyv félbemarad. Elsőre ezt is válaszoltam Vestának, de visszagondolva sikerült két könyvet találnom, amit tényleg végigolvastam 2008-ban. Az egyik a többek által is említett: Anthony Bourdain - Kitchen Confidential. Angolul természetesen. Jó volt a könyv, de a sorozat ezerszer jobban tetszett. Még most is nagyon sajnálom, hogy az első évad közepén félbehagyták és beszüntették a forgatását... A másik könyv, amit 2008-ban végigolvastam: Linda Bellingham, Jean Ann Bybee - Food Styling for Photographers. Nagyon jó tippek vannak benne ételek fényképezésével kapcsolatban. Rengeteg jó tippet tartalmaz a tányér díszítéséhez, a fényképezés felépítéséhez, trükkökhöz, magához az ételfényképezéssel együttjáró gondolkodásmódhoz. Minden hobbiszintű ételfotós számára kötelező olvasmány! No s ezzel ennyi is az elolvasott könyveimről, hisz a többi máig is csak félbemaradt állapotban van ;) Inkább zenét hallgatok kikapcsolódásképp. Ezen a területen viszont rengeteg jó album és szám jelent meg az elmúlt évben. Csak példaként egy rövid ajánló: Blank & Jones - The Logic of Pleasure (album), Above & Beyond presents Oceanlab - Sirens of the Sea (album), The Allstars Collective - All About the Music (album). Utóbbi is most megy pl. ;)

Linda Bellingham, Jean Ann Bybee - Food Styling for Photographers

Mi is volt az 5 legjobb dolog 2008-ban? Én háromra szűkíteném, s akkor tényleg a legjobbakat tartalmazza a válaszom:
Első helyen mindenképp Ditém szerepel! Februárban ugyanis Londonból átköltözött hozzám, s nagyon szép tavaszt és nyarat töltöttünk együtt. Ősz óta az utolsó évét végzi otthon, emiatt gyakran ingázunk, de idén nyáron megoldódik ez is ;)
Két meghatározó éttermi élményben volt részünk Ditémmel 2008-ban, melyek Ditémnél és nálam is jelenleg a csúcsot jelentik. Nyáron az egyéves évfordulónk alkalmából ellátogattunk a közeli egycsillagos (17 pontos) étterembe, mely mindkettőnk számára az első csillagos élmény volt. Egy fogás kivételével rendkívül jó menüben volt részünk a Gastronomique étteremben, melyet azóta csak a Bábel étterem tudott megközelíteni.
Két nagyon jó baráti körbe csöppentem bele az elmúlt év folyamán. Egyrészt Ditémen keresztül ismertem meg a rendkívül kedves baráti körét, akikkel csudajól lehet beszélgetni és szórakozni. Másrészt pedig a blogomon keresztül bővült a gasztrós baráti köröm is, akik közül néhánnyal nyáron sikerült is személyesen találkoznom. Remélem 2009 során még több gasztroblogos ismerőst lesz szerencsém személyesen is megismerni ;)

S végül 5 függőségem:

• Ditém
  
• zene, abból is a jó(!!!) trance/progressive (azaz nem a kommersz trutyi...), lounge, ambient, klasszikus is jöhet, de a mainstreamet nem nagyon csípem
  
• kerékpározás, kirándulás, sörkertben megpihenés ;)
  
• új ízpárosítások, ötletekben gazdag jó(!!!) szakácskönyvek, csillagos konyhákat/konyhafőnököket bemutató dokumentumfilmek
  
• citromos szőlőcukor

Némely blogossal ellentétben nem nevezném magamat internetfüggőnek. Volt már olyan nyaram is, hogy 6 héten keresztül nem voltam netközelben, nem olvastam emailt, s egyáltalán nem pánikoltam be miatta, sőt - felüdülés volt ;)