Mustáros eperleves

Ugyanabban az e&t kérdezz-felelek rovatban találtam ezt az első olvasásra furcsának tűnő kombinációt, mint a vargányagrillázst is. No de édes eper mustárral? Működhet ez? Miért ne?! Elvégre a franciák lila mustárt is készítenek préselt piros szőlővel - a belgák meg a sört ízesítik eperrel. Ki kellett ezt is próbálnom! ;)

mustáros eperleves kecskesajtos baguette-tel

Először egy szerdai napon készítettem el, amikor a kollégáimmal a Bergkirchweihon voltunk, ám onnét hazatérve valamiért teli volt az orrom, s csak a mustár csípősségét éreztem. Így tehát hétvégén ismét elkészítettem - s még mellé is tettem a kecskesajttal megkent baguette-et. Egyszerűen ki kell próbálni, mert anélkül véleményem szerint nehéz elképzelni az ízét! Még néhány tipp, hogy tényleg sikerüljön eltalálni: A porcukor csak akkor kell hozzá, ha nem nagyon édes az eper, de akkor is csak mérsékelve - elhagyni viszont nem az igazi, mert a mustárral kell egyensúlyba hozni az édességet. A mustárnak itt dijoninak muszáj lennie, mert pl. az én egyébként nagyon kedvelt Bautz'ner mustárommal hiányzott belőle valami - talán az a kis enyhe ecetes íz, ami a dijoni mustárt fűszerezi. Legvégül, de nem utolsó sorban, az egész leves azon áll vagy dől, hogy mennyire zamatos az eper - vízízű eperrel természetesen nem kapunk jó eredményt. A mustár csípőssége egyébként pompás hűsítő hatású, nyárra tehát ideális, csakúgy, mint a jeges eperleves is! ;) (recept)

Spárgapikkelyes fogas borsó-borsmentapürével

Az ehavi essen & trinken újság kérdezz-felelek rovatában találtam egy nagyon izgalmas tippet: grillázs vargányával! Szerencsére a piacon hozzá lehet jutni a recepthez szükséges szárított vargányához - s szerencsére nem is kell bele olyan sok, ugyanis 10g szárított vargányagomba itt 2 euro... No de ki kellett, hogy próbáljam! ;)

spárgapikkelyes fogas borsó-borsmenta pürével és vargányagrillázs díszítőelemmel

Szinte porrá aprítottam a szárított gombát, majd elkavartam a borostyán színű karamellben. Emiatt fontos, hogy szárított legyen a gomba! Sütőpapír közé szorítva gyorsan kinyújtottam egy sodrófával amíg még meleg volt, majd hagytam szépen kihűlni és megkeményedni. Akár magában is elnassolhatjuk, de én készítettem hozzá még egy borsó-borsmenta pürét is. Utóbbi a második bejegyzésem volt anno a blogomon (2006 októberében - sokat forgott azóta a világ ;) ). A mostani alkalommal finomítottam rajta egy kicsit. Maga a mentás zöldborsópüré is nagyon finom volt, de a vargányás grillázzsal kanalazva - isteni! Mindezt egy szelet fogassal tálaltam, amit a spárgaszezon és a vicc kedvéért spárgaszeletekkel raktam ki, pikkelyeket színlelve. Így került végül a sütőbe, s sült finom szaftosra. Igen, ez most egy olyan étel, ahol nem a spárga a sztár vagy a főszereplő - nem is kell mindig annak lennie szerintem, hisz spárgapikkelyként is tökéletesen megállta a helyét ;) (recept)

spárgapikkelyes fogas mentás zöldborsópürével és vargányás grillázzsal

Fokhagymás garnélák chilis-gyömbéres nektarinnal

Ugyan már többször készítettem gyümölcsöket chilivel és fokhagymával, de nektarinnal még sose próbáltam. A múlt héten nana keltette fel a figyelmemet a fűszeres vöröslencsefasírtjával, melyhez köretként chilis gyömbéres nektarint készített. A részletek megtárgyalása során ötletem is támadt, hogy a "nem vegetáriánusok" számára hogyan is készíthetném el.

chilis-gyömbéres nektarin fokhagymás garnélarákkal

Azért őszintén meg kell vallanom, hogy egy kicsit csavartam nana receptjén. A nádcukrot és a karamellizálást elhagytam, illetve pontosabban mézre cseréltem. A vaj szintúgy elmaradt, viszont fűszerként némi fokhagyma, szójaszósz és halszósz is került bele. Nagyon finom lett az eredmény, mely a chilitől csípős, a szójaszósztól sós, a méztől édes és a nektarintól savanykás ízt kapott - azaz a nyelv minden része az élvezetek örömébe kerülhetett ;) A nektarinos lé felszívására basmati-vadrizs keveréket főztem hozzá, puha harapnivalóként pedig néhány fokhagymás olajban megmelegített előfőzött garnélarák szolgált. Nagyon finoman harmonizált minden egymással, úgyhogy köszönöm is nanának a tippet a nektarinnal! (recept)

chilis-gyömbéres nektarin fokhagymás garnélarákkal

Szőlővel töltött húsgombóc laskagombás krumplipürével

Eredetileg másnak indult ez a fogás, hisz egy nagy tálban sült volna a sütőben a sok kis húsgombóc a szőlővel és a gombával. Aztán mivel már eléggé későre járt az idő, s hirtelen egy frappáns ötletem is támadt, erőteljesen lerövidítettem az elkészítési időt.

szőlővel töltött húsgombóc laskagombás burgonyapürével

A frappáns ötlet az volt, hogy a húsgombócokat egy-egy szem szőlővel töltöttem meg. A darált húst némi zsályával és rozmaringgal ízesítettem - utóbbit már a töltött galambnál is sikeresen kombináltam szőlővel. Korábban mindig a serpenyőben sütöttem készre a húsgombócokat, ami méretüktől függően el is tarthatott egy ideig, s ezalatt egy kevés szaftot is veszítettek. Másik újításom ezen az estén tehát az volt, hogy viszonylag nagy hőmérsékleten röviden megpirítottam minden oldalról a húsgombócokat, majd a sütőben hagytam 70°C-on szépen átmelegedni. Eredményképp gyönyörűen szaftos gombócokat kaptunk. S amíg a sütőben átmelegedtek a gombócok, addig elkészítettem a krumplipürét. A piacon gyönyörű laskagombát sikerült kapni, s egy kicsit megsütve kakukkfűvel együtt vittem új irányba vele a burgonyapürét. Nagyon finom gombás ízt kapott, s pompásan illett a szaftos szőlős húsgombócokhoz. (recept)

Hupikék törpikék inváziója Európában!

A közismert és közkedvelt hupikék törpikék idén ünneplik az 50. születésnapjukat, s ezen alkalomból 20 európai országba látogatnak el, többek között Magyarországra is! Németországon belül épp Erlangent választotta a feltaláló "Peyo" lánya mint egyetlen települést, ahol előbújnak a törpikék az egyébként fellelhetetlen Aprajafalvából. Mivel én is a hupikék törpikéken nőttem fel, ezért a mai bajor ünnepnap (Úrnapja) délelőttjén benéztem a városba kezetfogni törppapával ;)

fehér hupikék törpike az erlangeni egyetem alapítója, Brandenburg-Bayreuthi Frigyes gróf előtt

A törpinvázió nagyon titokzatosan vette kezdetét. Minden nap reggel 7 óra után nem sokkal szoktam elindulni kerékpárral a munkahelyemre. Szerda reggel egész úton keresztül egy különös légi jelenség hívta fel a figyelmemet: egy léghajó! Nem is emlékszem már, hogy mikor láttam utoljára (vagy valaha egyáltalán???) léghajót az égen! De nem is akármilyen léghajó volt, hanem hupikék színben virított néhány törpikével az oldalán. A belvárosba beérve még furcsább jelenségek tűntek fel, ugyanis szerteszéjjel mindenhol aranyos kis fehér törpikék álldogáltak, s vártak arra, hogy valaki magukkal vigye őket.

Este teljesen véletlenül a tvben láttam egy helyi riportot, ahol felvilágosítottak arról, hogy a hupikék törpikék idén ünneplik az 50. születésnapjukat és emiatt 20 európai ország 1-1 városában előbújnak egy hosszabb hétvége erejéig. Franciaországból elindulva jártak már Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban, s most elérkeztek Németországba, pontosabban Erlangenbe. Az Európa-túrát az évforduló honlapján is nyomon lehet követni, ahol egy magyar nyelvű aloldallal is találkozhatunk - ebből következőleg nagyon valószínű, hogy az elkövetkező 1-2 hónapban Magyarországon is fel fognak bukkani valamerre! Aprajafalva rejtőzködéséhez hasonlóan viszont rejtély fedi a feltünésük pontos helyét, mindaddig míg elő nem bújnak - így volt ez itt is Erlangenben, s gondolom hasonlóan lesz ez Magyarországon is. Másik jellemzője a túrájuknak pedig az, hogy eddig még sosem álltak meg fővárosban, így Magyarországon is nehéz előre megbecsülni, hogy hol is fognak feltűnni egy szép napon. Emiatt mindenki járjon nyitott szemmel és persze szóljon, ha észlel valamit! A legbiztosabb jel az eltéveszthetetlen léghajó kora reggel a város felett ;)

focitörp

No s miért is épp Erlangenbe, ebbe a 100 ezer lakosú német városba jöttek ünnepelni a hupikék törpikék? Talán azért, mert épp ezen a hétvégén kerül megrendezésre Németország egyik legnagyobb, kétéves rendszerességgel megtartott képregényfesztiválja - név szerint a Comic-Salon. Egész hétvégén át különböző programok és kiállítások keretén belül ünneplik a rajongók a 9. művészetet: a képregényeket. Ennél törpösebb helyet nem is törpölhettek volna ám ki a törpikék! ;)

Erlangen főtere - panoráma a kastéllyal és a törpkiállítással

A hupikék törpikék látogatását néhány saját kiállítás is kíséri. A főtéren óriástörplábakon álló táblákon kísérhető végig a hupikék törpikék és feltalálójuk, Pierre Culliford története. A táblák egyébként nagyon ötletesen vannak megoldva: amíg az "idősebb" generáció a tábla felső felén a történelmi háttérben mélyülhet el, addig a gyermekek magasságában különböző rejtvények és játékos feladatok várnak megoldásra. A főtéren lehetőség adódik arra is, hogy kezet fogjunk törppapával vagy egy másik törppel. Ezen kívül kis fehér törpikék (amik közül az első napon 2500 (!!!) lepte el a várost) vásárolhatók meg, melyek ellenértékének fele az unicef gyermekoktatási alapítványába folyik. Az első 2500 törpike egyébként ingyen volt még elvihető az utcákról. Ennek az is az oka, hogy a törpök a látogatásuk során kreativitásra is felhívják a lakosokat. A fehér törpöket ugyanis kedvünk szerint kiszínezhetjük és dekorálhatjuk, majd fényképet készítve róluk részt vehetünk egy ünnepi versenyen és nyereményjátékon.

kreatív hupikék törpikék

A főtéren látható is néhány ilyen kreatív példány, illetve egy óriástörp, akit itt Erlangenben állítólag Lukas Podolskiról mintáztak - feltehetően a közelgő labdarúgó európabajnokság miatt. A montázsképeimet ajánlom letölteni, hogy jobban láthatóak legyenek az egyes törpikék. Nem akartam mindet egyenként feltölteni, ezért lett belőle inkább mozaik.

vitrinek többszáz hupikék törpikék figurával

A főtéri kiállítás mellett Erlangen árkádjaiban (otthon plázának mondanánk talán) több helyen ingyenes vetítéseket is tartanak a hétvége alatt, valamint megtekinthető egy óriási gyűjtemény kis hupikék törpikékből. Utóbbiakra egyébként a nap 24 órájában két őr is vigyáz, mivel többszáz figura között található néhány még kézzel festett nagyon régi példány is, melyek ára kb. 650 euro körül forog. Ha ezt most felszorozzuk akár csak 100-200-zal is, már tetemes összegre jutunk. Ezen kívül némely figura 1-1 gyűjtő ideiglenes adománya csak (azaz kölcsön), s persze nem szeretné elveszíteni az értékes törpjeit.

néhány kiválasztott hupikék törpikék figura

Összegezve a hupikék törpikék látogatását: Nagyon hangulatos kis kiállítás, s szerintem minden generáció megtalálja benne a magának valót - elvégre immár három generáció nőtt fel a hupikék törpikéken! ;) Otthon is tessék nyitott szemmel járni, hisz minden bizonnyal el fognak még érkezni Magyarországra is!

Boldog születésnapot kedves hupikék törpikék! ;)


ui (2008. június 20.): a hupikék törpikék megérkeztek a magyar fővárosba, Budapestre! Részletekért ld. itt.

Margarita

Néha délután, mikor hazaérek, Ditém egy-egy koktéllal szokott meglepni. Így történt pl. hogy hol cointreaupolitan-nel, hol mojitoval fogadott, amiket aztán az erkélyre kiülve a fényes napsütésben kortyolgattunk el.

margarita koktél

Nemrég egyik délután egy klasszikus margaritát dobtunk össze, aminek egyik érdekessége talán a pohár sós pereme. Ehhez durva tengeri sót törtem meg egy kicsit, hogy ne legyenek olyan óriásiak a szemcséi, majd a zöldcitrom levével benedvesített pohár peremét mártottam a tányéron szétterített sóba. A sok zöldcitromlénél fogva rendkívül üdítő nyári koktél, különösen meleg napokra, amikor még (kis iróniával) a sóháztartásunkat is egyensúlyba hozhatjuk vele ;) (recept)

Churros forró csokimártással, eperrel

Ha már egyszer vétkezünk, akkor legalább adjuk meg a módját! Persze csak kulináris értelemben, s ezen belül is csokoládéra értem ezt ;) Apukámnál lehet talán a legjobban tapasztalni ezt: nem hajlandó bármiféle csokit enni, hisz ha már egyszer tényleg csokit vagy valami édeset eszik, akkor az legyen finom és ne csak azért együk, mert csokinak hívják. Épp ugyanígy álltunk hozzá Ditémmel is, amikor különböző ízesítésű forró csokimártásokat készítettünk.

churros forró csokimártásokkal, földieperrel

S mit is tunkoltunk bele? Egyrészt hosszú kis édes-sós fahéjas cukorban meghempergetett spanyol tésztacsíkokat készítettünk (churros), mégpedig úgy, hogy a tésztát egy habzsákba tettük, s egy csillag alakú lyukon keresztül közvetlenül a forró olajba nyomtuk. Nagyon mókás volt, s a forró olajtól eltekintve pompás játék lehet a konyhában egyébként kevésbé segítőkész gyermekek számára is ;) A forró olajban elég hamar kisültek a különböző alakzatokká összeállt tésztacsíkok, melyeket lecsöpögtettünk, majd Ditém óvatosan megforgatta őket fahéjas cukorban. Másrészt pedig az édes íz ellensúlyozására friss epret tunkoltunk a sima, ánizsos és a rumos forró csokiszószokba, amikhez a Vianne csokibolt ellenállhatatlan házi keserű csokiját használtuk. Még egy pohár száraz fehérbort is elkortyoltunk hozzá, ami különösen jól harmonizált a csokis eperrel. (recept)

churros forró csokimártásokkal, földieperrel

Tegnap érkezett az örömteli hír, hogy második helyezett lettem az estiskola áprilisi fordulóján a spárga-desszertnek készült spárgaszuflémmal! Köszönöm szépen a pozitív elbírálást, s gratulálok a többi díjazottnak is! A májusi forduló témája "fehér", remélem minél több jobbnál jobb recept kerül ebben a hónapban is benyújtásra ;)

Pünkösdi hétvége Ditémmel és szüleimmel

A pünkösdi hétvégén itt jártak szüleim, s mivel szombat délben érkeztek közvetlenül nővéremtől, ezért Ditémmel kitaláltuk, hogy egy spárgás ebéddel várjuk szüleimet. Kisebb premier is volt ez egyben, mert eddig még sose főztem szüleimnek - leszámítva a kis kóstolót az áttetsző paradicsomlevesemből. Mivel inkább egy nyugis délutánt szerettünk volna eltölteni, ezért most nem ügyeskedtem annyit a fényképezéssel.

Időben keltünk, mint minden szombaton és kb. 2,5kg spárgával tértünk haza, amit Ditémmel közös erővel tisztítottunk meg. Előételként spárgakrémlevest készítettünk, teljesen a spárgára összpontosítva. Ez azt jelenti, hogy csak az került bele, ami bele is való egy spárgalevesbe: spárga, só, cukor, vaj, liszt és víz. Tejszín szigorúan nem került bele, s egyéb fűszer sem - a besűrítéshez pl. kifőzött spárgadarabokat pürésítettem a levesben. Mivel az ebédhez fehérbort ittunk, ezért abból került egy nagyon kevés a levesbe, de egyébként el is hagyható. Eredményképp egy intenzív spárgaízű levest kaptunk, mely nagyon ízlett szüleimnek és Ditémnek is. (recept)

spárgakrémleves

Főételként lazacot sütöttem, amihez spárgát karamellizáltam és pirítottam meg naranccsal és bazsalikommal. Hasonlított a tejszínes-narancsos-bazsalikomos spárgámhoz, csak ugye itt most elmaradt a tejszín. A lazacot egy halványat túlsütöttem, de úgy tűnt, hogy csak én voltam ezen a véleményen, mert mindenkinek nagyon ízlett. Apu még kétszer is szedett a spárgából.

narancsos-bazsalikomos spárga lazacsteakkel

Desszertként csokis créme brulée-t terveztem, ami aztán sajnos nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy azt megálmodtam. Körtéket vágtam félbe és magoztam ki, majd ezeket töltöttem meg a créme brulée-s masszával és tettem fűszerezett fehérborba a sütőbe. Sajnos nem nagyon kalkuláltam bele, hogy a körte ennyire sok levet fog ereszteni, ami persze rendkívül befolyásolta a créme brulée krémességét. Eléggé folyós maradt, de ennek ellenére nagyon finom lett.

fehérboros körtében készült créme brulée

Este felnéztünk a Bergkirchweih-ra, Erlangen sörfesztiváljára, amelyet egyébként jóval régebb óta rendeznek meg, mint a müncheni Oktoberfestet. Csak összehasonlításképp: a Bergkirchweih most 253 éves, míg az Oktoberfest 198 éves lesz idén. Minden évben a pünkösd előtti csütörtökön az első hordó megcsapolásával kezdődik az ünnepség, miután a városon keresztül szekereken felhúzták a Bergre. A megcsapolást minden alkalommal a város polgármestere végzi és az első hordó ingyenes. Természetesen elég nagy a verekedés is érte. Ezután 12 napon át, egészen a pünkösd utáni hétfőig tart az ünnepség a rengeteg sörpince teraszain és a szórakozónegyedben. Végül a hordók eltemetésével zárodik a rendezvény - pontosabban záródott, tegnap este.

Szombat estéhez méltóan nagy volt a tömegnyomor, de 1-1 korsó sörrel a kezünkben sikerült meghúzódnunk két stand között. Legelőször a pincék felé vettük az irányt, hogy még megnézhessük az ökröt - ugyanis az egyik pincénél minden nap egy egész ökröt sütnek. Szombaton már nem tudom, hogy ki volt felszúrva, pénteken viszont, mikor Ditémmel felnéztünk a Bergre, épp Flóriánt sütötték és tálalták a vendégek számára. Igen, mindig nevet is kapnak az ökrök ;) Ezután a Berg szórakozónegyede felé vettük az irányt, ahol a sok "hánytató" mellett (sergő, forgó, dodzsem és társaik, melyeknél egyébként egy menet kb. 3-4-szer olyan hosszú, mint otthon) rengeteg kis stand is megtalálható nyereményjátékokkal, nassolnivalókkal, sőt, még egy igazi lángosbódé is helyet kapott a Bergen. Mi végül Ditémmel 1-1 fokhagymás vajba tunkolt kukoricánál lyukadtunk ki, ami hihetetlenül szaftos volt. Viszonylag időben, még a zárás előtt (minden nap 23 órakor zár a Berg, pontosabban a sörcsapok) elindultunk hazafele, mert másnap időben szerettünk volna elindulni kirándulni.

egy utca régi épületekkel Zeil am Mainban

Zeil am Maint, egy gyönyörű kis frank várost szemeltem ki a kirándulásunk célpontjának, legfőképp azért, mert egy nagyon hangulatos régi kis város, ahol se Ditém, se szüleim nem jártak még. Mivel nem akartunk autózni, s mint utólag kiderült, pünkösdvasárnap autómentes nap is volt Németországban, ezért 3/4 óra alatt elvonatoztunk ebbe a Majna partján fekvő kis városba. Gyönyörűen sütött a nap, s egy felhő sem volt látható az égen - mindössze néhány repülő húzott 1-2 csíkot, illetve a Holdat lehetett halványan észlelni. Miután bejártuk az óvárost, ebéd után felsétáltunk a város melletti dombra, mely tetején egy kis templom tornyosult. Gyönyörű volt innen a kilátás, mint ahogy az remélem kivehető az ott készített panorámaképeimből is! A városban egyébként minden év augusztus első hétvégéjén borünnepség kerül megrendezésre. Ekkor az egész óváros színültig van rakva padokkal, s minden utcasarkon árulják a frank borok széles választékát. Tavaly épp ezen a borünnepségen jártam itt Zeilban, s maga a város is annyira megtetszett, hogy ezért is ajánlottam mint kirándulási célpontot. Nagyon jól sikerült a kirándulás és nagyon tetszett Ditémnek és szüleimnek is.

a zeili "kápolnácska" a dombtetőn

panoráma kilátás Zeilra a közeli kápolna dombjáról

panoráma kilátás a Zeil am Main melletti kápolna dombjáról

További képek hamarosan láthatóak lesznek a fényképoldalamon - jelenleg a würzburgi kirándulásunk képei láthatóak legfrissebb képekként.

Almás spárgakrémleves ázsiai beütéssel

Lassan több mint egy hete történt az a véletlen, hogy Mammával szinte ugyanabban az időpontban tettünk közzé 1-1 igazán különleges kombinációt blogjainkon. Nagyon felcsigázott az alma és a spárga párosítása levesként, így nem is tudtam megállni, hogy el ne készítsem. Persze egy kicsit csavartam is rajta - sőt, rögtön másnap mégegyszer elkészítettem, mert annyi jó ötletem támadt még hozzá az első főzés során, hogy muszáj volt minél hamarabb kipróbálnom.

almás spárgakrémleves ázsiai beütéssel

Az egész úgy kezdődött, hogy az alma mellé egy enhye édesköményt álmodtam meg - s poén kedvéért édesköménygumóból készítettem chipset. Ehhez előző nap este vékony szeletekre vágtam az édesköménygumót, majd sütőben egy éjszakán át kiszárítottam. Persze a levesbe is került az édesköményből, de legfőképp ázsiai irányba toltam el. Azaz került bele az almán és spárgán kívül kókusztej, sambal oelek, szójaszósz, fahéj és garnélarák. Utóbbi azért is került bele, mert valahogy hiányoltam a levesből valami puha husit, s az egyébként is enyhén édeskés ízű garnélarák pompásan kiegészítette a levest. A gyümölcsösséget pedig narancsfilékkel fokoztam tovább. A végeredmény egy enyhén csípős, kicsit, de nem túlzottan savanykás, keleties / ázsiai beütésű almás spárgakrémleves lett, mely tán még ázsiai éttermekben is megállná a helyét ... vagy Mammánál és kicsi Vúnál az Orient Expressen ... ;) (recept)

Sárgadinnyés-gránátalmás kacsamell

A spárga-tagliatellém és a csokimalőröm mellett a Harmadik nevezésem a Heimann receptversenyre nosaltyhoz hasonlóan egy gyümölcsös rózsaszín kacsamell volt. Időközben már olyan rutinnal sütöm a kacsamellet, hogy egyszerűen mindig tökéletesen szaftos és egynemű rózsaszínűre, bőre pedig szép ropogósra sikerül. Nemrég is sütöttünk Ditémmel kacsamellet, ami ismét tökéletesre sikeredett. A bor, amihez készült, egy 2004-es Heimann Cervaes volt. Első nekifutásra egyébként a 4-4,5 óra alatt alacsony hőmérsékleten rózsaszínűre sütött szarvassültet terveztem hozzá, ám a vadhús mellett nem állta meg a helyét a bor. Pedig magát a húst nem is fűszereztem túlságosan, sütve is alig volt, csak szép lassan átmelegedett, de eleve már sajnos maga a hús elnyomta a Cervaes-t.

sárgadinnyés-gránátalmás kacsamell

Emiatt egy könyedebb, ám továbbra is vad felé hajló húst, mégpedig a kacsamellet szemeltem ki a bor mellé, amihez sárgadinnyéből és gránátalmából készítettem gyümölcsköretet. Az étel valójában a papayás-gránátalmás kacsamellem kissé átalakított változata. Ennek az az oka, hogy sajnos ott rá kellett jönnöm, hogy a papaya ugyan nagyon finom, ám nyersen nem tesz jót az emésztésemnek, csakúgy mint a nyers ananász sem. Így a papaya sárgadinnyére cserélődött, aminek viszont némi cukor kellett, hogy előhozzam az izét. Cukor helyett viszont inkább gránátalmaszirupot tettem bele, ami tökéletes megoldásnak bizonyult. Persze a bodzapálinkás flambírozás sem maradhatott el, ami csodálatosan megbolondította a gránátalma-sárgadinnye harmóniáját. A Cervaes-hez egyébként nagyon jól illet, s megerősítette bennem a (szubjektív) véleményt, hogy a Cervaes-hez erőteljesebb vadhús nem tálalható. (recept)

Csokimalőr

Véget ért a Heimann receptverseny, s megszülettek az eredmények, mely szerint a 13-36. hely között végeztem az egyik beküldött receptemmel. Először is gratulálni szeretnék nosaltynak, dolce vitának, gabojszának és dibbuknak a szép eredményekhez (a többi blogost nem tudtam kihámozni a nevek alapján), valamint meg szeretném köszönni a Heimann családnak a részvétel lehetőségét és a pompás versenyszervezést! S most nézzük, mivel is neveztem.

csokimalőr

Egy kicsit visszafogtam magam, s a középpontba nem a minél kirívóbb kombinációkat, vagy bonyolult munkafolyamatokat, hanem a borhoz való tökéletes simulást/kiegészítést és az egyszerűséget helyeztem. Emiatt is született pl. egy olyan egyszerű recept, mint pl. a spárga-tagliatellém. A zsűrinek végül a csokimalőröm tetszett a legjobban - talán azért is, mert a Heimann borok közt nincs édes, s ezáltal a kevés desszert is mind egy-egy kincs. Több néven is ismert ez a folyékony belsejű csokitortácska, Bogármester pl. nemrég csokifondant néven tette közzé, de hallottam már csokilávaként is említeni. Az ötlet egyébként a Ditémmel együtt töltött bor & csokoládés szemináriumesténken született meg, amikor egy kicsit elbeszélgettem a borszakértővel, s együtt kiszemeltük a tökéletes csokoládét a 2004-es Heimann Cabernet Franc mellé. Rögtön vettem is két táblát a Schell Fruit Noir csokiból, s egy április eleji hétvégén sikeresen meg is valósítottuk Ditémmel a kis tortácskákat. A Londonban szerzett tapasztalataimnál fogva viszonylag sok só került bele, valamint egy kevés Bolyhos cigánymeggypálinkával is fokoztam még a gyümölcsösségét. Emellett liszt és cukor viszont alig került bele, mert egész egyszerűen nincs semmi helyük itt. Tökéletesen sikerült, s a borhoz is csodálatosan illett. (recept)

A kulisszák mögött: a hűtőm

Gourmandula egy vidám percében fogta a fényképezőgépét, s megmutatta nekünk a hűtőjének az aktuális tartalmát, majd megkért, hogy én is tegyem ugyanezt az én hűtőmmel. Gondoltam, vagy most írom meg rögtön, vagy 2-3 nap múlva jutok csak el hozzá, de akkor meg már eleve azzal a tudattal fogtam volna neki, hogy bevásárlás után miket szeretnék reklámozni - tehát úgy nem lett volna valósághű. Meg kell mondanom, a jelenlegi állapot nálam tökéletesen egyezik a hétköznapi szituációval: szinte mindig mindent friss alapanyagokból sütök/főzök, s a friss zöldség/gyümölcs is így kb. 1 napig álldogál csak nálam. Azért meg nem pakolom be a hűtőbe. Kivétel persze a hús ill. hal, a friss eper, amit hidegen jobban szeretek, no meg a spárga, ha csak másnap használnám fel. Jelenleg viszont ezeknek nyoma sincs a hűtőmben, hisz épp most ért véget a hétvége.


Kezdjük a felső sornál: Bal hátsó sarokban az életmentő unicum, ami tökéletes, ha egy picit zsíros lett volna valamilyen étel. Jelenleg nem nagyon fogy itthon - viszont annál inkább fogy az unicumom egyetem példánya, hisz ott a menzán ebédelünk kollégáimmal ... Azt hiszem tovább nem kell részleteznem ;) Előtte a vaj, újabban nem csak simán a csomagolásában, hanem saját egyszerű tartójában. Korábban sose kentem vajat semmi alá sem, csak főzéshez használtam. Ditém viszont vajjal keni a zsemléjét és kenyerét, s azóta én is kicsit rászoktam. Mivel a csomagolásból nehézkes a hétköznapi használatra szóló kezelése a vajnak, ezért nemrég egy kis pitlit szereztünk be neki. Jelenleg egyébként kicsit jobban is fogy, hisz spárgaszezon van, s ott szinte mindig belekerül nálam egy kis (vagy több ;) ) vaj. Középen lekvárok: sorjában füge, kumquat, málna-barack és barack, utóbbi anyukám fodrászától, Aranka nénitől származik, s a négy lekvár közül messze a legfinomabb! A sarokban hátul egy kis doboz lapul, benne egy kis darab pecorino sajt, a dobozon pedig egy fél literes paradicsomlé vár arra, hogy bloody maryként végezzen egy pohárban. Előttük egy fél (alufóliában) és egy egész citrom, valamint egy kis pohár créme fraiche, amit végül nem használtam fel egy még majd közlendő recepthez, mert hirtelen jobb ötletem támadt. A felső polc jobb első sarkában a kis tálkában kb. 750ml házi húsleves 5cl-re elfőzve - azaz glace marhahúslevesből. Majd valamilyen mártáshoz veszem alapul.

Középső sor: Bal oldalt hátul alufóliában szaftos friss sonka, mellette a két alufóliarúd egy csípős és egy sima kolbász. A kolbászaimat itt veszem helyben - bocsi érte, de valahogy annyiszor került kezembe csomagolásban megpenészedett, porcokkal és zsírral teli, agyonszárított vagy túl puha kolbász otthon, hogy nem magyar származásúak ezek itt. Itt mondjuk "chorizo"-ként árulják, viszont mindkettő tökéletes kolbász - legalábbis az én ízlésem szerint. S persze be is szerezhető, no meg eláll, azaz még nem volt ezekkel penészes esetem. Gondolom azt nem is kell említenem, hogy porc sose kerül bele, zsír pedig csak épp annyi, amennyi kell - fűszerezése pedig kiváló. Nojó, nem mélyedek el most a kolbászos történeteimben. Bal oldalt egy fóliában nagyon finom és olcsó sonka lapul a szeletelt gouda alatt. Néha melegszendvicsként végeznek. Jobb oldalt a tálcán a kolbász mögött kisebb érintetlen antipasti gyűjtemény. Az érintetlenséget úgy értem, hogy nincsenek semmivel sem fűszerezve, csak sós lében vagy olajban úsznak, azaz enyém az ízesítés szabadsága! Sorjában olivabogyó (martini-koktélhoz kellett ;) ), kapribogyó, beáztatott zöldbors (elbújt), kétféle olajba eltett szárított paradicsom és egy fél üveg ecetes gyöngyhagyma. Utóbbit most meg is néztem, hogy ugyan mi is az ott a képen - rájöttem, hogy Ditém vette, mert szereti ;) Én nem rajongok annyira a nagyon ecetes dolgokért - kivéve a ruszlit, ami alkalmanként megtalálható a felső polcon.

Alsó sor: Két üveg Erdinger Weissbier, banánlével Ditémmel egyik kedvenc frissítő italunk. A többi sör a hűtővel szembeni ládákban vár a hűtőbe való beköltözésre. Mellettük paprika, édes és csípős, illetve a zöldségrekesz is dugig van paprikával. Hétvégén itt voltak nálam vendégségben szüleim, s mikor jönnek, mindig kérem, hogy hozzanak paprikát. Még át kell majd pakolnom konyhapapírral betekerve "csörgős szatyorba", úgy akár 3 hétig is szépen elállnak, s finom ropogósak maradnak. Hátul még egy kis üveg csípős curry-paszta bújkál, jelenleg nem nagyon használom, mert Ditém nem szereti annyira a csípős ételeket.


No s most nézzük az ajtót! Legfelül négy tojás, mindig jól jönnek, mai ebédbe is kellett pl. két darab. A kis fakkban nejlonba csomagolva napfényvédő krém, ami ha megmelegszik, egy kicsit túl híg lesz. Egyébként szuper, nem lesz tőle zsíros hatású a bőr. Középen 3db elem, kencék és pálinkák, vagyis sorjában: Bautz'ner mustár, piros és zöld tabasco, Bolyhos ágyas szilva, ágyas vilmoskörte, ágyas alma és ágyas kajszibarack pálinkák, leghátul pedig piros arany és sűrített paradicsom. A piros arany jelenleg csak pörköltnél és lecsónál kerül elő - egyébként ez is kapható itt a város fűszerboltjában. A pálinkákról annyit, hogy nagyon előnyös a kis méretük a főzéshez, hisz a fele az ételben végez, a másik fele pedig a szakácsé ;) Ezek nekem hűtve jobban ízlenek. A többi pálinka és egyéb szesz más helyeken gyűlik össze (erről is lehetne ám kördést indítani, hogy kinek mi hol rejlik még ;) ). Nagyon izgalmas lenne pl. a konyhai polcom megtekintése is, ami színültig van üvegekkel (olajok, ecetek, szeszes italok), minden, ami a főzéshez kell ;) No de visszatérve a hűtő ajtajának az alsó sorához: halmártás, szójaszósz, megbontott zacskó Riesen (1 szem ebéd/vacsi után jellemző nasi), banánlé (a búzasörhöz), zsíros tej és még zsírosabb tejszín. Ha már kerül valamibe tejszín, akkori az legyen az igazi, aminek a tetején még ott úszik a sűrű is!

No, hát ennyit a hűtőm jelenlegi állapotáról. Mivel főzéshez mindig friss hozzávalókat vásárolok be, ezért nálam nem található ilyesmi általában a hűtőben. Legfeljebb hosszú hétvégék első napján, amikor 1-2 dolognál rá kell egy kicsit segíteni, hogy megélje még a holnaputánt. Kíváncsi lennék ám a polcokra is - pl. kinél milyen olajok, ecetek, fűszerek tornyosulnak! ;)

Banánnal töltött paradicsom

Nemrég azon nyűglődtem, hogy mivel tudnám feldobni a csőben sült karfiolt. Juctól kaptam rá egy megoldást, pontosabban egy weboldalt ajánlott nekem, amin egyes élelmiszerek összetevői alapján összeszedték, hogy mit mivel lehet kombinálni, ill. (zöld-)fűszerek esetében, hogy mit minek a kombinációjával lehet helyettesíteni. Persze csak az összetevőkre illetve a párosításokra lehet rátalálni, a pontos arányokat saját magunknak kell kikísérletezni. Ötletforrásnak viszont nagyon jó, s most is innét merítettem az ötletet, hogy a paradicsomhoz mit lehetne kombinálni ;)

banánnal töltött paradicsom citromos-mentás-pisztáciás-fenyőmagos mézzel

Történt ugyanis, hogy a piacon megpillantottam néhány gyönyörű szem hosszúkás paradicsomot, amiből persze rögtön vennem is kellett. Néhány napig otthon pihentek, mire aztán olyan ötletem támadt, hogy töltött cukkínihez hasonlóan megtöltve fogom elkészíteni a paradicsomot. Megtöltve, rendben. No de mivel töltsem? Ekkor vettem megint elő a foodpairing oldalt, s a banánnal egy izgalmas tölteléket szemeltem ki. Persze a paradicsom egyszerűen csak egy darab banánnal benne túl egyhangú lett volna, ezért egy kis keveréket készítettem fenyőmagból, mentából, pisztáciából, mézből és citromból, amiből 1-2 tk-nyit tettem a banánra, majd úgy toltam a sütőbe. Meglepően finomra sikeredett a kísérlet! Tippként csak annyit jegyeznék meg hozzá, hogy a paradicsom lehetőség szerint legyen érett és édes, míg a banán pedig ne legyen túlságosan túlérett. (recept)

A képen látható tálat Ditém anyukájától kaptam - ezúton szeretném is megköszönni, nagyon tetszik! ;)

Rozmaringos créme brulée

Nem is olyan régen említettem a rozmaringos créme brulée próbálkozásomat, amivel elsőre nem voltam megelégedve. Vendégeimnek készítettem desszertként, de valahogy számomra nem jött elő igazán a rozmaring íze. Alapként Ízbolygó créme brulée receptjéből indultam ki, ami az utóbbi időben szinte minden héten elkészült nálunk, hisz nagyon el vannak benne találva az arányok, rettentő egyszerűen elkészíthető és legfőképp: mindig sikerül! ;)

rozmaringos créme brulée

S hogyan kerül bele créme brulée-be a rozmaring? Amikor karácsonykor Ditémnél jártam Londonban, nagyon irigykedtem a britekre, mivel 50g-os adagokba előre lecsomagoltan kapható náluk a legtöbb leggyakrabban használatos zöldfűszer - mellesleg eléggé olcsón is. Persze nem tudtam ellenállni, s többször főztem is ezekkel a zöldfűszerekkel a 3 hét alatt. Egyszer főzés közben elolvastam a rozmaring csomagolását, amin alap dolgokon túl (pl. távolítsuk el a csomagolást, mielőtt felhasználnánk... ;) ) néhány tipp is olvasható volt. Közülük egyik azt javasolta, hogy a rozmaringgallyakkal aromatizáljunk cukrot 3 héten át, majd desszerteknél használjuk fel. Nagyon nem ijedtem meg az ötlettől, hisz már készítettem egyszer (huhh, már nagyon régen...) pl. rozmaringgal ízesített pralinéket is. Február elején eszembe jutott megint ez az ötlet, s rögtön be is fedtem 6-8 szép nagy rozmaringgallyat cukorral. Egészen április végéig kellett várni, mire végre kipróbáltam. Hihetetlenül intenzív rozmaringillat szállt fel a befőttesüvegből, miután kinyitottam. Múltkor csak a cukrot használtam fel tisztán, ami nem bizonyult annyira rozmaringízűnek - legalábbis a créme brulée-ben -, mint amennyire azt megálmodtam. Múlt héten aztán újból nekiláttam, ám most a cukorral együtt néhány cukorba eltett rozmaringlevelet is kikapartam az üvegből, s egy mozsárban kicsit szétnyomkodva hasznosítottam. A karamellréteget viszont sajnos most nem sikerült olyan szépen ráégetnem, mint a (laktózmentes) rebarbarás-almás créme-brulée-mnél, de az eredmény tökéletesen megfelelt az elképzeléseimnek: nagyon finoman és kellemesen érződött ki a rozmaring a csodálatos créme brulée-ből. (recept)

VKF Staféta

Még mielőtt meghirdetném a stafétát, röviden le szeretném írni az elmúlt forduló címadó képének elkészítését. Nem, nem montázs a kép és persze nem is 3d-s animáció, hanem tényleg elkészült a képen látható tojás. Talán következő húsvétra is egy vicces alternatíva lehet a hagyományos tojásfestéshez. Egy szép hófehér tojást lemostam, majd 7-8 perc alatt forró vízben keményre főztem. Ezután hideg vizet engedtem rá és hagytam kihűlni. Közben egy kis kaméleonformát vágtam ki papírból, benedvesítettem, s így tapasztottam a tojásra. Biztonság kedvéért 3 gumit is húztam még óvatosan a tojásra, nehogy leváljon a tojásról a kaméleonom, no meg elcsúszás ellen is jó volt. Ezután kb. 20-30 percre céklalével leptem el a tojást, majd a festés után óvatosan levettem a gumikat és a papírt. Eredményül a fehér tojásom szép barna tojásszínt kapott, amely a kaméleon helyén fehér maradt. Természetesen más alakzatokkal, vagy levelekkel is megvalósítható a festés.

No, s most elérkeztünk az ünnepélyes stafétaátadáshoz! Lehet, hogy időközben nagyon türelmesek lettünk, vagy csak senki nem merte megkérdezni, de úgy látom, senki nem kíváncsiskodott, hogy kihez kerül a staféta ;) A következő forduló megrendezésének lehetőségét Gourmandulának szeretném megadni. Kíváncsian várom, hogy mi lesz nála a következő forduló témája!

VKF XV. - Összefoglaló

Valójában már jónéhány forduló óta ért bennem ennek a vkf. fordulónak a témája, ezért is örültem annyira, amikor Macitól megkaptam a stafétát. Tisztában voltam vele, hogy talán az egyik legnehezebb vkf fordulót írtam ki, ezzel együtt viszont szerettem is volna egy kis könnyedséget, egy kis játékosságot belevinni a vetélkedőbe. A beküldött pályaművekre tekintve és a forduló során kapott visszajelzések alapján úgy látom, hogy többségben sikerült a résztvevők fantáziáját megmozgatni, mely során rengeteg jobbnál jobb ötlet született. Köszönöm szépen minden résztvevő gasztrobloggernek, hogy ki-ki a maga módján merészelt egy kicsit kísérletezgetni és játszadozni a konyhában! S most következzen az ötletbazár! ;)


Első pillantásra teljesen megtévesztett Ági piskótatekercse, ugyanis málnakrém helyett mascarponés pácolt lazaccal töltötte meg. Azt hiszem, minden állófogadáson megállná a helyét trendi fingerfoodként.





Anna az utolsó utáni pillanatban nyújtotta be pályaművét egy szerencsétlen félreértés következtében. Hangyás tejberizst készített, azaz mákkal bolondította. Reméljük hamarosan megjavul a sütője, mert a fekete krémesének az ötlete nagyon felcsigázott!





BeckZsu első pályaműve meglehetősen játékos hangvételű: fészkes fasírtot készített, azaz óvatosan benyomkodta a húsgombócokat, s apró színes zöldséggel töltötte meg. Az ötlet pompás, s óriási teret nyit mindenféle ízirányzatnak!




Második pályaművében BeckZsu a maradék almás csirkemellet rejtette el egy-egy tojáspalacsintában. Persze számos más raguval is megtölthetjük - nekem pl. rögtön a hortobágyi húsos palacsinta jutott róla eszembe, mely valójában egy átalakított pörkölt.





Az egyik vkf-visszatérő Chili&Vanília, aki még épp időben visszaért szardíniai körútjáról a vkf leadására. Némi tojással tapasztott össze egy kis tornyot házi galuskából, mellyel bebizonyította, hogy a legegyszerűbb hozzávalókat is könnyedén fel lehet dobni.





A forduló egyik legszebb pályaműve Cookingstar konyhájából került ki: némi kézügyességgel és sok türelemmel zebracsíkos tiramisut készített, melyet kis tortácska formájába öntött és belül rejtette el a mascarponekrémet. Az eredmény teljes mértékben káprótolhatta a desszertbe befektetett erőfeszítéseket!







Cukroskata a pulykapörköltjét alakította át úgy, hogy a nokedlivel együtt csőben sütötte ki. Egy újabb pompás ötlet a pörkölt megszokottól eltérő formában való tálalásához.






Mamma a Dalla Cucina blogjához híven megpróbált hű maradni az olasz konyhához és egy klasszikust, a paradicsomos tésztát alakította át. A tészta ezúttal rukola és medvehagyma által zöld színben pompázott, míg a paradicsommártást jéghideg kása formájában tálalta hozzá. A piros-zöld színellentét mellett még izgalmasabbá tette az ételt a forró és a hideg játékával.


Egy másik vkf-visszatérő nemisbéka a Domestic Goddess nevű blogjával. Nála is a manapság divatos állófogadásokon is tálalható harapni- ill. ez esetben innivaló alakban készült egy szezonhoz illő rebarbarás-epres gyümölcsleves.








Dulmina tündérkonyhájában egy véleményem szerint könnyed nyári étel készült. Itt is a paradicsomos tésztát láthatjuk, ezúttal spagettit, melyhez nyers olivabogyós paradicsomot tálalt.






Az ecet és olaj blog írója, phzs a közismert töltött paprikát bújtatta új, szerb köntösbe. Ellentétben a hagyományos magyar töltött paprikával ez sütőben sül, s még egy kis szalonnaköpenyt is kap az ízek és élvezetek fokozásához.





Fakanál a hagyományos és jól bevált kalácsreceptjét gyúrta át napocska formájúvá - engem inkább egy virágsziromra emlékeztet, de eltekintve ettől nagyon tetszik a frappáns megvalósítás egyszerűsége!






Az első pályaművében Fűszeres Eszter egy hagyományos krumplipürét ízesített kesudióval, majd egy játékos pillanatában habszifonba tette. A krumplipüréhab remélhetőleg csak a kezdet ;)









Eszter második pályaműve a molekuláris konyha küszöbére visz minket. Gondolom már többnyire mindenki próbálta a fritőzben kisütött kívül forró, belül jéghideg fagylaltgolyókat (amennyiben nem, akkor pótolandó ;) ). Eszter ennek pontosan a fordítottját valósította meg: a szilvapálinkával bolondított forró szilvalekvárt csokival bevont jéghideg habcsókban rejtette el. Zseniális!






Gabojsza olyannyira más bőrbe bújtatta a vöröslencse koktélját bacon chips-szel és kolbász kockákkal, hogy azt hiszem, nem csak engem tévesztett meg első pillantásra. Persze ehhez még jócskán rásegített a jól megválasztott pohár is tálalási formaként. Úgy gondolom, hogy az egyik legszélsőségesebb pályaműve ennek a fordulónak.







Gigi kétszer is belepillantott a naptárba, s végül anyák napjára egy nagyon szép kis szív alakú palacsintaszendvicset sütött. Talán néhány év múlva épp valamelyik gasztroblogger gyermeke fogja ezzel meglepni anyukáját? ;)





Nem titkolom, nagy elvárásaim voltak Gourmandulával szemben ennél a a fordulónál, s végül nemhogy teljesítette, hanem még túl is szárnyalta. Balzsamecetes-currys-provanszi paradicsomos bonbonokat készített, melyeknél a csomagolópapírt rétestésztára cserélte. Ezen túl a lehetőségek száma szinte határtalan, hisz már egy korábbi receptjében is megmutatta, hogy mennyi minden rejthető rétestésztába.






A forduló legaranyosabb bejegyzését Grenadine-től kaptam. Nem is fűzök hozzá semmit, inkább beszéljenek magukért a képek ;)







A receptekhez persze fűzök néhány szót: óriási ötlete támadt Grenadine-nek, mégpedig virágcserépben sütötte meg a tésztáit. Az egyik receptjében sós tésztát sütött, melyhez kapros tököt tálalt.






Grenadine másik receptjében rózsaszirmos cukorral édes muffinvirágokat sütött a virágcserépben. Nagyon örülök, hogy ilyen vidám pillanatok kísérték a főzöcskézést! ;)






Horasz blogján a holstein szelet került átalakításra. Első pillantásra engem is átvert a tálalással, hisz a húst csillag alakban, míg a sóskát nyílként rendezte el a tányéron. Cseles! Avagy kreatív ;)





Ízbolygótól is sok jó ötletet reméltem e fordulóval kapcsolatban, már csak azért is, mert a kiírásban is tőle merítettem a legtöbb példát (a saját receptjeimen kívül). Végül önmagát felülmúlva, egy csodálatos hétfogásos menüvel lepett meg! Első fogásként egy nemzeti színekben pompázó zöldspárgás panna cottát készített kaviárral. Bármely csillagos étterem amuse-guele-je lehetne!





Második fogása egy rendkívül egyszerű, de annál finomabb kompozíció kecskesajtból, zselésített calvadosból és dióból. Egy igazi francia tapas! ;)





Harmadik előételként libamájból és zöldalmából épített dobostortát, melyet balzsamos-almás zselével fedett be. Megtévesztően hasonlít, s összetevői alapján is mennyei élmény lehetett belőle falatozni.








Közben még gyorsan bedobott Ízbolygó egy uborka granitát. Lehet a következő nyár legnépszerűbb figurabarát nassolnivalóját látjuk itt?









Főételként egy vegetáriánus máglyarakást valósított meg rétestésztából és vegyes zöldségekből. Ilyen formában tálalva nem tudom, melyik gyermek képes ellenállni a zöldségeknek!








Családi kötelékei miatt sajnos nem indulhatott Ízbolygó a Heimann receptversenyen - ám persze ő is elgondolkodott azon, hogy mit is készítene pályaműként. Így született meg a Vionából készült borgolyó, melyet enyhén megpirított mandulalapkákban hempergetett meg.






Záró desszertként csokilapkákból és málnás ricottahabból állított össze egy lasagnet. Hihetetlenül csodálatos ételek! Köszi Ízbolygó, nemcsak végigolvastuk, hanem végigálmodoztuk és végig is csorgott a nyálunk! ;)








Ági, az Ízrobbanás blog írója nagyon ötletesen dolgozta fel a témát: óvatosan lehántotta a pulyka bőrét, majd a húst ledarálva és ízesítve visszadugta a bőrbe, s benne sütötte meg. Eredményképp ropogós pirosra sült pulykát kapott, melyben se csont, se ín nem volt fellelhető.





Ági másik pályaművében a calzone pizzát bújtatta új köntösbe. A magyarosan marhapörkölttel töltött tésztát befonva sütötte ki, mely egy fonott pizza formájában került végül a tányérra.








PartizánOrsi, a kalinka blog írója a lecsót szerkesztette át. Erőteljesen átalakítást vitt végre: a paradicsomot fagylaltban rejtette el, a kolbászból chipset sütött, a paprikát pedig majdnem hasábburgonya alakúra sütötte meg. Egy extrém, de szerintem biztosan nagyon finom forró-hideg kompozíció.



Ki ne szeretné a tejbegrízt? Kicsi Vúnak köszönhetően most már egy gourmet étteremben is fel lehet szolgálni desszertként! A tejbegrízt mákkal ízesítette, míg a mákkal pompásan harmonizáló meggyet fűszeres vörösborban főzte ki. Ellenálhatatlanul ínycsiklandozó!



Kisvirag apró tornyocskákat épített olaszos hangvételű összetevőkből. Leleményes ötletnek bizonyult a kis bazsalikomlevél, amely dísztől teljesen egy vitorlás hatását keltik a falatkák.









Kricso kanalából érkezett az ehavi forduló egyik legzseniálisabb ötlete. A közismert zserbót egy frappáns ötletnek köszönhetően kis zserbópralinékként valósította meg. Egyszerűen harapnivalóak!









Nagyon inspirálta Kricsot a téma, ugyanis második pályaműve is rendkívül ötletes: az egyszerű polentaszeletek helyett a polentát chilis hússal töltötte meg és úgy sütötte ki. Reméljük még sok ilyen furfangos recepthez lesz örömünk a közeljövőben is! ;)





Lilahangya a húsvéti sonkát rejtette el új formában: wasabival bolondított túróval együtt tekerte palacsintába, amolyan húsvéti wrapként. Jövőre a húsvéti nyuszi ki ne maradjon ebből a finom falatból! ;)




Az előző forduló házigazdája, Maci egy olyan pályaművel készült, amelyről szerintem senki nem gyanítaná, hogy tulajdonképpen mi is. A goji-csodabogyókból készített egy gyönyörű, piros-fehér színekben pompázó goji-műzlit. Bárcsak minden nap ilyen szép reggelivel kezdődne!






Maxnak először is gratulálni szeretnék a 200. bejegyzéséhez. Pályaművében a gyrost dolgozta fel tekercs formájában. Elsőre a dürüm döner jutott róla eszembe, hisz az is tésztába tekert gyros, de aztán megpillantottam az ötletes csigákat.





Utolsó pillanatban tette ki Zsuzsa a Mézesmadzag nevű blogjára epres rebarbarakompótját, melyet új, zselésített formában, egész sült rebarbaradarabokkal készített el. Izgalmas módszernek tűnik a rebarbara sütése - azt hiszem, ki kell próbálni!



Moha és Sáfrány munka miatt sajnos egy kicsit megkésett, de cserébe egy igazán ötletessel recepttel lepett meg. Ezúttal nem a rákot panírozta, hanem a cukkínit sütötte ki rákpanírban! Ilyen panírt még én sem láttam eddig ;)



Moes a narancskonyhájában túrótortába rejtette a petrezselymet, mely egy enyhe zöld színt kölcsönzött a süteménynek. Egyszerű ötlet, mely akár más zöldfűszerrel is megvalósítható.





Neguilla tányérján egy gyönyörű rózsaszínűre sült szalonnába rejtett borjúszűz díszeleg, amihez tócsnit tálalt lecsóval.






Kóstolt már valaki sós, gombás cappuccinot? Nem kell félni, nincs benne kávé - viszont nosalty nagyon kreatívan átalakította a szimpla gombakrémlevest egy kiszürcsölésre váró gomba cappuccinová. Persze járt hozzá a keksz is ;)




T3v az okostojás blogján a közismert túrós tésztát alakította át ötletesen. A cukrozott meggyes túrót angyali türelemmel töltögette bele a schiaffoni tésztába, majd csőben sütötte ki.






Piszke egy nemcsak egy rettentően vidám írással lepett meg, hanem három jobbnál jobb rántott hús ötlettel is. Kókusszal, szezámmaggal, mogyoróval és bazsalikommal készített panírt, melyekhez még különböző mártásokat is tálalt játékos színekben.




Snöcy először indult vkf-en, s rögtön egy csodálatos és nagyon kreatív pályaművel készült: pulykamellből készített kétféle pulykatortát - igen, tortát! Kinézetre teljesen megtévesztő, ám ízre mégis sós.







Ismét egy öreg jóbaráttal találkozhatunk: sajtkukac a túrógombócot vette alapul, s sós ételként, ötletesen bazsalikommal megtöltve készítette el.




Eszter a tintaleves című blogján két édességet vont össze egy újjá, s megalkotta a magyar baklavát, mely rétestésztába töltött dió- és gyümölcstöltelékből áll.






No s most jöjjön egy találós kérdés: mit látunk a képen? Tipp: mindenki evett már ilyet ;) Zsú egy igen játékos és kreatív pillanatában átalakította a paprikás krumplit!









Zsuzsi joghurtos eperhab-galuskát próbált összehozni a fordulóra, ám sajnos nem minden sikeredett úgy, mint ahogy gondolta. A képből viszont mégis kivehető szerintem egy kis pillangó ;)





S végül megemlíteném még a saját pályaműveimet. Nálam mindhárom étel a spárga körül forog, s egy komplett menüt próbáltam összeállítani, kezdve a piros-fehér színben pompázó spárga-carpaccionál. Az éppen megkezdődött spárgaszezonra tekintve véleményem szerint egy izgalmas új változat a spárga tálalására.


Főételemnél széles tésztát, azaz tagliatellét próbáltam imitálni zöld spárgával, vagyis egy krumplihámozóval vékony hosszú szeletekre hántottam és így tálaltam. Egy igazán egyszerű trükk, mely ismét más fényben mutatja be a spárgát.




S végül desszertet is készítettem spárgából, mégpedig egy lehelletnyi könnyű spárgaszuflét. Ez egy kicsit munkaigényesebb ugyan, de szerintem egyben a legérdekesebb pályaművem is e forduló során.







Végül még egy kis statisztika: összesen 53 ötlet és recept született 39 bloggertől. Igen erőteljes megfogyatkozás a múltkori forduló 100 receptjéhez és 59 résztvevőjéhez képest. Túl sok új blog nem pályázott most ezen a fordulón, ellenben számos visszatérővel találkozhatunk. Remélem, mindenki talál a forduló során megszületett receptek között egy-egy frappáns ötletet, mellyel a legközelebbi alkalommal feldobja az ünnepi ebédet vagy vacsorát! ;)