Parmezántallér

Kedd délután / este ismét bezárkóztam a konyhámba egy harci céllal - a "vigyázz, kész, főzz!" című gasztroblogos verseny 3. fordulójára próbáltam valami pályamunkát szülni. Aki nem hallott volna róla, vagy azt kérdené, hogy miért csak most közlöm a receptet, ezen a linken nézhet utána a versnykiírásnak. Akik lusták a hivatkozást követni, s elolvasni a teljes kiírást, azok számára összefoglalom röviden: A cél olyan receptek elkészítése, melyek egy húsvéti büféasztal részét képezhetik. Alapanyagokat tekintve szabad kezet kaptam, lényeg, hogy kézbe simuló és 1-2 harapással elfogyasztható legyen.

Nos alapként előbb jópár parmezántallért (chipset) készítettem el a sütőben, majd ezekre tettem egyszer tejfölt, kolbászt és avokádót. Recept itt ill. mint mindig is a naplóbejegyzés címe mögött.


Másodszor pedig a sütőben karamellizált sült paradicsomot készítettem, s ezt helyeztem óvatosan a parmezántallérokra - 1-1 kis darabka kakukkfűvel díszítve. Recept pedig mint mindig a honlapomon, ill. közvetlen hivatkozáson keresztül itt érhető el.


Mivel a következő 1,5-2 hétben nem fogok valószínűleg a naplómba írni, hisz távol vagyok a konyhámtól, így már most mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Citrom-mousse

S persze desszerttel is készültem ;) Mivel még rengeteg citromkakukkfüvem volt, így egy citromos habot szerettem volna készíteni, amiben a citromkakukkfüvet is el tudom rejteni. Miután összekevertem a hozzávalókat (tejszín felhabosítva, joghurt, méz, citromhéj, citromkakukkfű, zselésítő, narancslikőr) meglepődtem, hogy az egésznek olyan felhabosított túró íze van - pedig az az egy nem is került bele. Mivel egy kicsit édeskés lett, ezért még gyorsan készítettem egy narancs és egy fél citrom levéből némi cukorral egy savanyú szirupot. Kellett is végül hozzá, s Kriszti véleménye szerint is nagyon finom lett ;)

Mediterrán sertéssült

Szombat este a Henkestrasse-i koliban jöttünk össze kilencen palacsintázni. A már megszokott késéssel bele is fogtunk Martinával a palacsinták sütögetésébe, töltelékekként pedig Krisz & Andi vaníliapudingot készített, Martina rumos mazsolás túrót én pedig egy kevés epermártást. Mikor hazaértem, még gyorsan elkészítettem a hús marinádját, majd eltettem éjszakára a hűtőbe. A megrövidült éjszaka után reggel minden oldaláról megsütöttem, majd alacsony hőmérsékleten (kb. 100°C) betoltam a sütőbe. Krisztit hívtam meg hozzám vasárnapi ebédre - s ezzel lassú sütéssel nem is volt gond ha 1 órával ide vagy oda csúszott az ebéd kezdete. Miután Krisztivel átbicikliztünk a réten, nekiálltunk a köretnek - pofonegyszerű és nagyon finom. A koktélparadicsomok zöldjénél levágtam egy szeletet, majd Krisz ezzel az oldalával belenyomta a paradicsomokat a cukorba, s végül az olajjal kikent tepsire helyezte. Ezt így 250°C-on a legfelső szinten szépen kisütöttük úgy, hogy a paradicsom héja magától levált, a cukor pedig karamellé vált. Nagyon finom intenzív paradicsomos íze volt, olyannyira, hogy se só se bors nem hiányzott róla.

Narancsleves

Ismét két hétnek kellett eltelnie, mire újból jelentkezem. Ennek az oka elég egyszerű: Jóformán hétvégén van úgymond "korlátlan" időm konyhai kísérletekre, s elmúlt hétvégén nővéremnél voltam látogatóban. Hűha, a konyhájába rögtön beköltöznék ;)


Mivel még mindig tart a narancsszezon, s ezt ki is kell használni, így tegnap ismét narancslevest készítettem. Első alkalommal is finom lett, csak egy kicsit túlságosan beliszteztem a besűrítésnél, úgyhogy ezt a részét most mérsékeltebben vittem véghez. Az eredmény mindenesetre egy rendkívül ízgazdag, pikáns (de csak mérsékelten csípős! ;) ) leves lett csirkefalatkákkal. Ajánlott persze néhány szelet kenyér is - legfőképp azért is, hogy az utolsó cseppet is ki lehessen tunkolni, s még az se vesszen kárba ;)

Narancsos zöldfűszeres pisztráng

Szombat délelőtt elgondolkozva, hogy mit is főzzek a hétvégén eszembe jutott, hogy a mélyhűtőben még ott nyugszik egy szép, méretes pisztráng, melyet sógorom fogott és hozott el nekem karácsony környékén. Továbbgondolva, hogy mit is kezdjek vele az az ötletem támadt, hogy milyen lenne ötvözni a narancssaláta összetevőivel, valamint a halat az épp otthon lévő friss zöldfűszerekkel (rozmaring, zsálya, citromkakukkfű) megtölteni. Az eredmény meglepően finom lett! Mármint azért csak jó dolog került bele, tehát nem is vártam, hogy ne lenne finom, de ezt az elvárást jócskán felülmúlta! Mindenkinek ajánlom legalább kipróbálni - még lehetőleg amíg narancsszezon van ;)

Csirkepaprikás

Múlt hét szerdán végre eljutottam odáig, hogy szülinapom alkalmából megvendégeljem a tanszéki munkatársaimat némi finom falattal. A tanszéken ugyanis szokás, hogy szülinapok alkalmából az ünnepelt főz vagy süt valamit a társaságnak. Mivel jópáran lemaradtak a kb. 1,5 évvel ezelőtti marhapörköltemről, amiből akkor kb. 20-22-en falatoztunk, így néhányan magyar ételt szerettek volna megkóstolni. No s mivel Petinél gyakran olvasom a csirkepaprikás szüntelen sikerét Japánban, így a emellett döntöttem. Egy kicsit lehetett volna csípősebb is, de mivel nem mindenki szereti annyira csípősen, így meghagytam mindenkinek a csípősségi fűszerezés szabadságát. A képen a maradék látható, amit hazavittem s este jóízűen ettem meg - hisz hát az alja a legfinomabb ;)


Desszertként ismét narancskrémet csináltam, immár harmadjára 4 nap alatt - kicsit sok narancsot vettem első alkalommal, s még mindig maradt így is. Mindenesetre, mikor belekóstoltak, hirtelen teljes csend lett, melyet néhány elszórt "nagyon finom" ill. "a receptet el lehet kérni?" tört meg ;)

Vacsora Krisztivel & Vicussal

Kriszti és Vicus a hétvégén érkeztek vissza Balázs-zsal Magyarországról. Vasárnap este össze is ültünk a Steinbachban, hisz eleinte úgy volt, hogy hétfőn már mennek is tovább Krisztiék - de végül másképp alakult. Hétfő este így elhívtam hozzám Krisztit & Vicust vacsorára.

Az előétel spontán alakult ki, ugyanis még múlt ősszel többször meséltem Vicusnak, hogy éppen paradicsomlekvárt főzök, de sose sikerült megkóstoltatni vele. Így Vicus kipróbálva a japán késeimet vágott nekünk néhány szelet kenyeret, amivel eleszegettünk egy kevés paradicsomlekvárt. A receptet majd következő ősszel (paradicsomidénykor) teszem közzé, hisz még van néhány ötletem, hogy hogyan lehetne még javítani rajta. Mindössze annyit róla, hogy teljesen átlátszó, hisz a pürésített paradicsom levét leszűrtem, s hát az ugye ilyen sárgás, átlátszó lé ;)


Főételnek egy egészben sült citromos-kakukkfüves csirke volt. A csirkét most citromkakukkfűvel töltöttem, ami nem olyan intenzív, mint a mezei, s mivel citromos olivaolajjal is locsolgattam, így egész jól harmonizált is vele. Nemcsak a csontokat szopogatták le a lányok, hanem az ujjaikat is! ;) Köretként a közismert rozmaringos krumplit tálaltam hozzá.


Desszertként pedig ismét a narancskrémet készítettem el. annyi különbséggel, hogy a szombati elsődleges kísérlet után támadt még néhány ötletem hozzá. Így csészében tálaltam, sózatlan pisztáciával megszórva és 5féle csokival: egy édeskésebb keserű-, chilis, levendulás, tengeri sós és borsos csokival. Hogy hol lehet ilyen csokikat kapni? Egyelőre csak a kölni csokimúzeumban láttam őket... De ha valaki látná máshol őket, kérem szóljon!


Nagyon kellemes volt a hangulat, s azt hiszem mindannyian kikapcsolódtunk egy kicsit. Köszi lányok, hogy itt voltatok! ;) A nem csak étellel kapcsolatos képeket itt találja az érdeklődő olvasó.

... s ismét csirke - vasárnapi 3 könnyed fogás

Vasárnap ebédre végre sikerült megint összeegyeztetni egyik haverommal és feleségével az ebédet. Havonta szoktunk összejárni, egyszer ők látnak engem vendégül, egyszer pedig én őket. Az elmúlt 3 hónapban viszont nem sikerült összehozni: részemről a lakásátalakítás, diplomamunka, karácsony, hazaút, munkakezdés & előadástartás ill szülinap - részükről pedig ugyancsak diplomamunka, karácsony, munkakezdés sőt még a költözésük miatt is. Utóbbi alkalomról itt található naplóbejegyzés ;)

Előételnek azokat a bizonyos parmezános-szárított paradicsomos golyókat készítettem, amiket Zsófi & Vica búcsúbulijára is - csak ott ugye mire leértem a buliba, már nem maradt még kóstoló sem. Mivel ezek szerint finomra sikeredhetett, így most ismét nekiláttam - s tényleg finomak lettek :) Mindenesetre egy kevés metélőhagyma vagy vmi más nyers zöldség nem árt hozzá.


Mivel hárman voltunk, így főételnek kedvem volt végre egyszer egy egész tyúkot sütni. A tyúkot kívülről megsóztam ill borsoztam, belül pedig kitömtem citrommal és zsályával. A sütőben pedig benedvesített sütőpapírral fedtem le, így iszonyatosan szaftos maradt minden. Mondjuk lehet, azért is, mert kb. 1,5-2dl olajban fürdött a zsályás-citromos tyúkocska ;) A szárnyakon és combokon nem igazán lehetett érezni a zsályát és a citromot, viszont a többi csirkehúst nagyon szépen átitta.


A zsályás-citromos tyúkhoz pedig köretként hajszálvékony húsos szalonnaszeletekbe tekert, azaz köpenyes krumplit főztem. Belül az íz kedvéért a szalonna még meg volt kenve némi csípős mustárral, kívül pedig néhány csepp méz borította.


Lehet, hogy most néhányan már kérdezik, hogy szép és jó, de nem lehet, hogy csak az a 2 szelet dísz lenne az összes narancs az ebédben! Nem is ;) Desszertként egy könnyed narancskrémet készítettem. Tényleg nagyon ajánlom, hogy hozzá néhány szem sózatlan pisztáciát (igen Ágó, még mindig van belőle ;) ) ill. 1-2 darab keserű csokit ropogtassunk el, nagyon finoman harmonizálnak.

Almás csirkefalatok

Szombat délben ugye Sanyi & Kovi jártak nálam ebédre. Mivel a csirkemelleken rajta lógott még a filé, s az sütésnél csak útban van, ezért levágtam s félretettem estére. S mivel a fehérborból is kb. fél üvegnyi maradt, így egy fehérborban megfürdetett almás csirkét készítettem.


Kicsi vú összegzésében olvastam, hogy az ánizs a leginkább nem kedvelt fűszer a gasztroblogosok körében - no hát nálam szinte mindig kéz a kézben jár az ánizs a fahéjjal. Persze ez kb. olyan, mint a kapor - ha csak egy kis plusszt ad hozzá, akkor rendben van, ha intenzíven kiüt az íze, akkor már nem az igazi ;)

Inverz Cobb-saláta

Először is elnézést, hogy ismét két hétnek kellett eltelnie, mire újból jelentkezem. Ennek két oka is van: nemigen akadt időm az elmúlt két hétben, ill. az egyetlen ebéd képei, ami azóta készült, még váratnak magukra. Tehát majd pótlom, ha a képek birtokában leszek ;)

Viszont a mai napon Sanyi és Kovi látogatott el hozzám ebédre. Eleinte két fogással készültem, de végül csak másfél lett belőle. Először is egy cobb-saláta volt, kicsit invertálva ;) Azaz úgy képzeltem el, hogy a saláta összetevőit egy szendvics alakjában tálalom majd, s kenyér helyett két csirkemellfél közé teszem. Az új éles késeimnek hála sikerült is az elképzelést megvalósítani. Igaz önmagában nem akart megállni, mint ahogy ezt Kovi az összeépítést szemlélve meg is jósolta, de két fogpiszkáló végül megadta a szükséges tartást ;)


Az alufóliában maradt intenzív csirkelevet még egy kevés olajjal, valamint néhány csepp szójaszósszal és vörösborecettel összeráztam, s "dresszing"-ként a csirkemellszendvicsekre locsoltam. A maradék öntetet aztán az utolsó cseppig kitunkoltuk Sanyival ;)

Desszertre végül már nem maradt hely bennünk, úgyhogy egy mélyhűtött mézlikőr után néhány szem rumba áztatott mazsolát csipegettünk el 1-1 pohár fehérbor mellett. Köszi fiúk a pohártisztítást s hogy itt voltatok!

Végül egy poharat még sikerült is eltörnöm mosogatás közben, szóval akinek van egy felesleges fehérboros pohara ... ;)

Kördés

Nagyon örvendtem tegnap Zsu hozzáfűzésének, hisz így Zsu boszorkánykonyháján kívül még számos más magyar azonos nézetű / hobbijú ún. gasztroblogra találhattam. Emellett mint látom még egy hét leforgásának ideje alatt sem elért hozzám Kicsi vú kördése. Íme a válaszaim:

1. Hány szakácskönyvem van?
24 per pill (a digitalizálva meglévőket nem számolva) s emellett jár lassan 1 éve a havi megjelenésű essen und trinken - für jeden Tag

2. Melyik a 3 legkedvesebb szakácskönyvem?
- GU Unser StudentInnen Kochbuch Nr. 1 (ISBN: 3-7742-1076-4)
- GU Antipasti, Tapas & mehr (ISBN: 3-7742-6621-2)
- Rena Salaman: Leichte Mittelmeerküche (Hölker-Verlag) (ISBN:3-88117-490-7)

3. Mely szakácskönyvek várnak beszerzésre?
Tesómnál olvastam, s nagyon megtetszett: Alexander Herrmann: Koch doch! (1,2 és 3, azaz ISBN: 3898830764, 3898831329 és 3898831604)

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozom?
Épp a héten bővült 3 nagy vágyammal a konyhám: japán késkészlet, poharak és egy nagy polc a sarokba úgyhogy hmm... sorrend szerint azt hiszem kb ezek: egy éles hámozó, 6 Weizenglas, valami használhatóbb vízfürdő konstrukció, tányérok s egyéb tálalási eszközök és a hülyülés kedvéért egy flavor shaker (csak a golyó miatt) valamint egy "modern gyufa" ;)

5. Kedvenc fűszereim?
Sorrendet most nem tudok tenni: frissen tört feketebors, kakukkfű, rozmaring, oregánó, fahéj, ánizs, ánizscsillag, vanília, citrom/narancs ízesítőként ill. végül de messze nem utolsó sorban a csodálatos házi őrlésű eredeti szögedi pirospaprika.

6. Mit rendelek leggyakrabban étteremben?
Eltekintve attól, hogy leginkább a vadhúsok, s azon belül is a szarvashús felé hajlok, gyümölcsöknél pedig a szeder a kedvencem; javarészt étteremtől függ - mindig a helyi specialitást, pl. frank étteremben Schäuferla, steak-házban argentin marha, briteknél fish & chips, spanyolnál friss kagyló laza fehérboros mártásban (étteremtipp).

Dobnám tovább a labdát, de nem tudom kinek, mivel Anához hasonlóan nem találtam én sem kördés által érintetlen blogot... Nem teljes mértékben gasztroblog, de élményekkel összekötve néha bemutatja a magyar és a japán konyha találkozásait - átadom a kördést Petinek.