Már többször írtam a helyi csokiboltról, ahova rendszeresen eljárunk Ditémmel egy forró vagy hideg csokira. A boltban nem csak csokit lehet kapni ill. helyben fogyasztani, hanem egy szép kis vinotékával is rendelkezik. Különlegessége ennek a borkereskedésnek, hogy mindegyik bor, likőr és párlat árcéduláján található még 1-2 csokijavaslat is, amikkel szépen harmonizál a nemes nedű. Természetesen a boltban mindegyik borhoz ajánlott csokit is rögtön meg lehet vásárolni. Ezen kívül kb. havi rendszerességgel "bor és csokoládé" címmel hétfogásos borkostolót is tartanak a Vianne csokizóban, melyen egy profi borszakértő vezet végig. Egy ilyen csokis borestén vettünk részt Ditémmel, Ditém egyik szülinapi ajándékaként.
Ahogy beléptünk este 7-kor az ajtón, rögtön egy pohár pezsgővel fogadtak minket, melyhez egy sötétes ám virító ciklámen színű kir royal praliné (
Coppeneur) járt. Mivel a rendszeres látogatásaink során összeismerkedtünk már a bolti alkalmazottakkal és az üzletvezetővel is, így rögtön jó kezekben s ismerős, baráti környezetben éreztük magunkat. Lehet, hogy előbbi okból is kaptunk egy két személyre szóló asztalt, ami pompás volt, hisz így az egész estét kettesben tölthettük Ditémmel.
A pezsgő után bemutatkozott a borszakértőnk, aki először egy rövid áttekintést adott a bor és a csokoládé kapcsolatáról, azaz, hogy melyik borhoz melyik csokoládé illik. Természetesen próbáltam mindent megjegyezni, s meg is próbálom ezzel a bejegyzéssel a közjó számára visszaadni a hallottakat. Az interneten egyébként létezik magyar nyelven is jópár, a bor és csokoládé házasításáról szóló cikk, mint pl.
Melange boltjának honlapján, vagy a
Jancsi és Juliska csokoládébolt oldalain.
Néhány írás rögtön a tejcsokiknál kezdi a jellemzést, kifelejtve a
0%-os kakaótartalmú, azaz a tisztán kakaóvajból készült
fehér csokikat. Ezek közé tartoznak a talán legédesebb csokik, s szerintem talán ennél a csokoládéfajtánál lehet a legjobban érezni a bolti és a minőségi termékek közötti különbséget. Utóbbi állításomat már csak arra is alapozom, hogy korábban kimondottan nem szerettem a fehér csokit (sőt, egyáltalán nem is számított nekem a csokik közé), míg aztán egyszer épp a fent említett Vianne csokizóban meg nem kóstoltam a házi fehér csokit. Általában pompásan harmonizálnak édes borokkal, legyen az késői szüretelésű vagy muskotályos. A kontrasztok kedvelőinek viszont érdemes egyszer kipróbálniuk testes, száraz vörösborokkal is. Természetesen, mint minden bornál, némi kísérletezőkedv is kell a megfelelő harmóniák megtalálásához, hisz eleve a fehér csokik területén is többszáz ízesítés kapható a szaküzletekben.
A következő kategória a
tejcsokoládéké, melyek
25-40%-os kakaótartalommal rendelkeznek. Édességét tekintve a fehér csokinál írt borok simulnak hozzá a leginkább, ám nagyon szépen illik egy friss száraz fehérborhoz is, mint pl. egy könnyed rizlinghez, chardonnay-hez vagy sauvignon blanc-hoz. Különösen jól mennek a tejcsokoládékhoz az aromásabb, fűszeresebb borok, mint pl. a muskotályos vagy a tramini.
A
keserű csokik felé haladva a
45-55%-os kakaótartalmú, enyhén édes, ám jól érezhetően kakaóízű csokoládék csoportjánál állunk meg ismét. A fehérborok többsége sajnos elvész a csokoládé erőteljeseb íze mellett, emiatt csak elvétve fogunk akadni jól harmonizáló fehérborokra ebben a kategóriában. Jól illik ellenben kellemes száraz dél-olasz, dél-spanyol, vagy ízgazdag tengerentúli vörösborokhoz. Magyar borokkal is szépen harmonizál, érdemes például megpróbálni egy könnyed gyümölcsös merlot-val, cabernet franc-nal vagy syrah-val.
A
60-70%-os kakaótartalommal elérkeztünk a
keserű csokikhoz, melyeknél két választásunk van. Szépen illik a magasabb alkoholtartalmú, erőteljes, fahordóban érlelt, tanninos száraz vörösborokhoz, mint pl. merlot, syrah, cabernet franc vagy cabernet sauvignon. A magyar határokon kívülre tekintve is találunk kitűnő társakat, mint pl. a spanyol rioja-t, az olasz brunello-t, vagy az argentin malbec-et. Másik választásunk az intenzív aromás édesebb madeira, portói és sherry borokból kerülhet ki, ahol az ízek találkozása inkább az ellentétekre épül.
Az utolsó csoportot a
80%-nál magasabb kakaótartalmú,
igazán keserű csokoládék alkotják, melyek ízintenzitásuknál fogva a legtöbb száraz vörösbort magas tannintartalmuk ellenére is elnyomják. Érdemes viszont édes s ízgazdag borokkal vagy likőrökkel megpróbálni, legyen az egy tokaji aszú esszencia, egy 10-20 éves madeira (malmsey/malvasia), vagy egy már-már likőrök közé sorolandó malagai bor.
A részletes áttekintés után térjünk most vissza az estéhez, mely során néhány konkrét példát is bemutatok arra, hogy melyik borhoz milyen csokoládét lehet társítani. A pezsgő és a kir royal praliné után egy
2006-os Les Vignerons du Soleil Chardonnay száraz fehérbort kortyolgattunk el. Hozzá pompásan harmonizált a tejcsokoládéval bevont mangó, ill. a
Schell családból származó Papua Rouge csokoládé. A bor önmagában nem vett le a lábamról, egy egyszerű friss fehérbor, melyet szerencsére tökéletes hőmérsékleten kínáltak fel. A második fehérbor viszont rettentően jól tetszett, annyira, hogy el is felejtettem már, hogy milyen csokikat kaptunk hozzá. Egy
2006-os Sauvignon Blanc volt, mely
Jean Leon Terrasola sorozatából származik. Egyszerűen lenyűgöző a csodálatos gyümölcsös, s különleges zamata!
A fehérborok után egy kisebb szünet következett, ahol egy kis büféből összeválogathattunk magunknak néhány finom falatot. Nagyon szép volt a hidegtál kínálata is: többféle kenyér, sajt és felvágott közül válogathattunk. Ezután következett az első vörösbor, egy Chiléből származó
2006-os Escudo Rojo Baron Philippe de Rothschild birtokáról. Hozzá édes fahéjas csokival bevont egész kakaóbabot és egy darab Vianne Rio Caribe csokoládét kaptunk, melyek közül a másodikkal ízlett nekem a legjobban. A bor önmagában egyébként rendben volt, csak sajnos eléggé a bordeaux-i stílus felé hajlott, s nem rajongok az ilyen selymes érzetű vörösborokért. A második vörösbort viszont már korábbról is ismertem, mégpedig egyszer szüleimmel jártunk a csokizóban, s akkor kóstoltunk egy pohár tiszta malbec-et. A
2006-os Montes Kaiken Malbec mellé
Schell Saint Domingue Ananas és
Coppeneur fehér áfonya csokoládé járt. Utóbbi ugyebár édes fehér csoki, ám szerintem nem tudott egy szintre kerülni a száraz vörösborral. A
Schell csokiból pedig állítólag enyhe ananászízt kellett volna kiérezni, ami még a csoki önmagában való kóstolgatása során sem sikerült. Egyébként a
Schell termékkel szépen harmonizált a malbec, ám valójában önmagában volt az igazi a bor.
Egy újabb szünet következett a vörösborok után, mely során egy csésze kávét vagy házi forró csokoládét ihattunk. Ditémmel az utóbbi mellett döntöttünk. Ezután következett egy édes bor, mégpedig név szerint egy
Edelsüße Beerenauslese Cuvée Kracher, amelyhez
Schell sáfrányos-currys és
Coppeneur citromos-mentás fehér csokit kaptunk. Magától a bortól nem voltam elájulva, lehet, hogy azért is, mert nem vagyok túlságosan nagy rajongója az édes boroknak, ill. inkább a tokaji borok ízvilágát kedvelem ezen a területen. A csokik közül különösen ki kell emelnem a
Schell családból származó sáfrányos-currys fehér csokoládét, melytől ismét megbizonyosodtam arról, hogy hatalmas különbségek vannak a bolti és a minőségi fehér csokoládék között. Egy újabb példa arra, hogy a fehér csokit "nagy ívben kerülőből" rajongóvá váltam. Hetedik és egyben utolsó fogásként egy
Siegfried Herzog Waldbeerlikör, azaz egy erdei gyümölcsből készült likőr került az asztalunkra. A csokikra már nem emlékszem, viszont a likőr kimondottan kitűnő volt. Egyáltalán nem volt édes, hanem sokkal inkább emlékeztetett nagymamám lekvárjára - persze némi alkohollal vegyítve.
Összességében 3,5 órán át tartott a bor és csokoládé szemináriumunk. Nagyon szép este volt, s nagyon élveztük! Az interneten való böngészés során néhány Magyarországon megrendezett hasonló szemináriumra is rá lehet találni - igaz, én sajnos csak múltban megtartott estékre találtam rá. Amennyiben valakinek véletlenül keresztezné az útját egy ilyen rendezvény, mindenképp vegyen részt rajta! Amennyiben megfelelő gondossággal és minőségben történik egy ilyen est megrendezése, feledhetetlen élményt fog nyújtani!
A bejegyzésben említett csokoládék Magyarországon beszerezhetők többek között a következő boltokban:
