Karácsony Ditémnél Londonban

Immár több, mint egy hete vagyok Ditémnél, Londonban, mely nagyon szépen és nyugalmasan telt. Lehet, hogy azért, mert Ditém jelenléte önmagában is rendkívül megnyugtató ;)

Mivel már nyáron bejártam Ditémmel együtt London legnagyobb részét, ezért mondhatom, egész jól eltalálgattam már a nagyvárosban. Még első este megismertem a városrészt, ahova Ditém novemberben költözött: nagyon kellemes nyugalmas, s csöndes, valamint a sarkon fordulva rögtön egy bevásárlóközpont és egy közepes méretű sainsbury's (angol élelmiszerboltlánc) található. Meg kell mondjam, még a német áruválasztékhoz képest is irigylem az angolokat - bár lehet, azért is ilyen tág a választék, mert rengetegféle nép él ebben a városban. A legjobban a frissen vágott zöldfűszerekért vagyok oda, 25g-os kiszerelésben dobják 70pennyért az ember után - 25g menta, rozmaring vagy kakukkfű rengeteg!!! No és aminek nagyon örülök, az az hogy nem bazsalikomtúltengés van, hanem mindenféle zöldfűszert meg lehet kapni frissen - s mindezt a sarki abc-ben.

rákfarkok ananászos-mandarinos rizzsel

A jobbnál jobb minőségű alapanyagok láttán persze főztünk is többmindent. Egyik este majd egy kg csirkelábat ettünk meg ketten gyömbéresen-fokhagymásan, mandarinos rizzsel. Egyik legszívfájdítóbb dolog számomra, hogy a polcok tele vannak mindenféle tengeri kütyüvel. Szívfájdító, mert nagyon szeretem a tenger gyümölcseit, ám Erlangenben sehol sem jutok hozzájuk ilyen frissen és ilyen minőségben ill. áron. A minap és ma is rákot ettünk - egyszer gyümölcsösen, ma pedig kakukkfűvel és fokhagymával. Halakat tekintve pedig a lazac szinte hasonló mennyiségben található a polcokon, mint a marhahús is, így egyik nap Ditém zöldborsós tejszínes füstölt lazacos tésztát készített nekem.

gyömbéres-fokhagymás csirkecomb mandarinos rizzsel

Evésen túl Ditémmel végigsétáltunk a karácsonyi fényben tündöklő Oxford Streeten (bevásárlóutcája Londonnak), ami idén nem úszik fényárban, de annál érdekesebb fényeket találtak ki. Egy másik este felkerestük a Hyde Park-i karácsonyi vásárt. No hát senem olyan mint a nürnbergi, ami jó kis zsúfolt, nagy a nyüzsgés, minden második standnál forraltbort mérnek és csak és kizárólag karácsonnyal kapcsolatos tárgyakat lehet kapni; s nem is olyan mint a szolnoki, amit bugyivásárnak is szoktam becézni, mert annak meg aztán végképp semmi köze karácsonyhoz, ill. a hangulata sincs meg. Nos a Hyde Park-i vásár amolyan keveréke ennek a kettőnek: van karácsonyi holmi is, forralt bor is, meg sergő és óriáskerék, ill. modernebb lelkeknek szimulátorok. Rögtön a bejáratnál pedig egy műkorcsolyapálya fogadja a vendégeket. Apropó korcsolya: egyik este Ditém meglepett azzal, hogy elvitt korcsolyázni - életemben először álltam korcsolyán ;) Ditém szerint egész ügyes is voltam, hisz nem is estem el - bár ez szerintem azért is volt így, mert Ditém mindig mellettem volt, s belekapaszkodhattam ;) A Hyde Parkban egy forralt bor után felültünk az óriáskerékre, de nem volt olyan óriási róla a kilátás.

Ditém zöldborsós füstölt lazacos spagettije

Ditém másik tippjét is követtem, miszerint a London Bridge alatt egy nagyon jó piac található, mely nekem biztos tetszene és érdekelne. Egyik nap le is néztem oda, s tényleg szem-szájnak ingere fogadott: sajtok óriási választéka, friss húsok, szárnyasok, halak, tenger gyümölcsei, zöldségek, s mind csodálatos friss és gyönyörű minőségben. Készítettem is jópár képet, melyeket a ezen a linken lehet megtekinteni néhány kiválasztott téli londoni képpel együtt.

sütnivaló banán (ezt is lehet itt kapni ;), igen, ez már érett)

marhasteak mentamártással és sütőbanán-tócsnival

Holnap elérkezik Ditémnek és nekem is az első karácsony, melyet nem otthon töltünk a családunkkal, hanem együtt kettesben. Szívesen lennénk családainkkal, de Ditémnek idén nem volt megoldható, hogy hazakerüljön az ünnepekre, én pedig nem szerettem volna sem nélküle karácsonyozni, sem pedig, hogy egyedül legyen itt Londonban karácsonykor. Napról napra jobban készülődgetünk és nagyon várjuk már az első közös karácsonyunkat ;) Minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk! ;)

VKF 11/2 - Forraltbor-krém

Tegnap egy kis ízelítővel már jelentkeztem a VKF ehavi fordulójára. Ezennel pótolnám a tegnapi mulasztásomat, mégpedig, hogy megemlítsem, nem csak karácsonyi, hanem élénkítő alapanyagot is tartalmazó ételek készítése a téma. Nálam ez az alapanyag a szesz/alkohol, amely a kiírásban felsorolt példákhoz hasonlóan kis mennyiségben élénkítő, nagy mennyiségben inkább elálmosító/elkábító hatású - bár gondolom, ezt nem kell különösképp részleteznem ;) Mellesleg az ízeken is rengeteget tud élénkíteni, hisz az egyik legjobb ízfokozó, valamint 1-1 pálinka oly sok ízt tud egy kis pohárkába tömöríteni, hogy szinte csepegtetve is perceken át lehet élvezni a zamatát. (Tipp: az Alföld gyöngyszemei: Szicsek és Bolyhos pálinkák.)

forraltbor-krém narancsos mangóval

Múlt hét szombaton, mikot nővérem, sógorom és unokahugom benézett hozzám, akkor készítettem nekik egy kis harapnivalót, valamint egy kevés édes falatot. Utóbbiként a karácsonyi időszakhoz méltóan egy forraltbor-krém készült. A végeredményben is erőteljesen érződött még a szesz, így akik gyerekeknek nem szívesen készítenének ilyet, természetesen punccsal is helyettesíthetik. Tetejére az édes krém kiegyensúlyozására narancsos mangó került, majd végül még a szín kedvéért egy csipet reszelt zöldcitromhéjjal szórtam meg. Ha nagyon bele szeretném költeni, akkor maga a mangó a színével is élénkítő alapanyag ;) Sajnos, amikor tesómék itt voltak, csak a krém készült el, de így is seperc alatt kikanalazta nővérem úgy, hogy sógoromnak épp hogy egy kanál jutott. Jó, persze biztos azért is, mert sógoromnak még vezetnie is kellett ;) Mindenesetre egy jól és könnyen előkészíthető desszert, mely élénkítő hatása miatt a karácsonyi vacsora végére még egy fokkal emelhet a vidám hangulaton ;) (recept)


Mint már korábbi bejegyzéseimben is írtam, ma este Ditémhez repülök, így az elkövetkező három hétben alacsonyab lángon fog üzemelni a blogom. Minden kedves olvasómnak további jó készülődést kívánok a karácsonyi ünnepekre ;)

VKF 11/1 - Almakenyér

Ismét eltelt egy hónap és közeleg a vkf. 11. fordulójának leadási határideje. Holnap este repülök végre Ditémhez s Vele együtt kettesben fogom tölteni a karácsonyt és szilvesztert is! Már nagyon várom! ;) Hétvégén ezért bizonytalan, hogy hogyan fogok tudni bejegyzést közzétenni blogomon, ezért ma és holnap teszem ezt meg. Az ehavi vkf. fordulóját lilahangya írta ki, melynek témája a közelgő karácsonyra való tekintettel: karácsonyi ételek. Szépen átkotortam az összes karácsonyi kiadású receptfüzetemet, de végül egy klasszikusnál, a gyümölcskenyérnél kötöttem ki.

gyümölcskenyér tisztán, azaz almakenyér

Legtöbbször egy elég tömör és nehézkes falat kerül a tányérunkra, melynek okát abban látom, hogy a legtöbb recept jópár tojást tartalmaz, s még talán keleszti is némi élesztővel a tésztát. Ezen kívül a rengeteg aszalt gyümölcs is eléggé tömörré teszi. Nálam ezúttal semmi tömör nem került bele, hisz a mazsolát is szépen megduzzasztottam rummal, valamint a sok gyümölcs helyett kizárólag friss almát használtam fel. A tésztába pedig se vaj, se tojás nem került, maga a rum és a citrom illetve az alma levétől nedvesedett be a liszt, s ettől is tartott össze. Tegnap ezzel az almakenyérrel vendégeltem meg a tanszéken a kollégáimat, s (ismét) olyannyira ízlett nekik, hogy rögtön le is kellett diktálnom a receptet ;) Legnagyobb előnye, hogy tényleg nem az a kompakt, tömör gyümölcskenyér, hanem laza, s frissítően zamatos. (recept)

Pataki szaibling ánizskapros fehérbormártással

Vasárnap folytatódott tovább a halakkal való kísérletezgetésem. Mint már előző bejegyzésemben írtam, a lazacpisztráng maradékaiból halalaplevet főztem, melyet aztán vasárnap hasznosítottam az ánizskapros fehérbormártásom alapjaként. A 2,5dl hallevet befőztem 1dl-re, felöntöttem 2dl fehérborral, s egy mogyoróhagymával együtt főztem egy kicsit. Leszűrtem, majd addig főztem, míg kb. 0,5dl nem maradt belőle. Később jéghideg vajjal kötöttem meg a mártásalapot, s végül ánizskaporzölddel megszórva tálaltam a halhoz.

pataki szaibling ánizskapros fehérbormártással, édesköménygumóval és petrezselymes burgonyával

Vasárnap délben elmaradt a filézés, mert egészben (de fej nélkül) sütöttem meg a halamat, ami ezúttal egy pataki szaibling volt. Köretként a petrezselymes burgonyán kívül édesköménygumót főztem mellé, s ezért fűszereztem a halat só, bors, olivaolaj, citrom, fehérbor mellett édesköménymaggal is. Talán még egy fokkal ünnepibb halétel az ünnepekre ;) (recept)

Sáfrányos lazacpisztráng édesköménygumóval

Meg kellett várni ezt a 100. bejegyzésemet, mire végre nekikezdtem a halakkal való kísérletezgetésbe ;) Párszor ugyan már készítettem halat (ld. pl. narancsos zöldfűszeres pisztrángomat), ám még sose filéztem ki saját magam egy halat. Múlt hétvégén kedvet kaptam rá, s mivel a piaci választék is oly szép volt, így szombaton és vasárnap is halat sütöttem.

az első halfilézésem eredménye: lazacpisztrángfilé

Szombat délután, miután elmentek tesómék, némi tudományos módszertant megemésztve hozzáláttam a friss lazacpisztrángom kifilézésének. Meglepően jól sikerült és könnyen ment rögtön első nekifutásra, mint ahogy ez a képen is látható. Még a bőrét is mindenféle húsveszteség nélkül sikerült lehántani ;) A szálkákat, bőrt és a pisztráng fejét egy kis hagymával, babérlevéllel, kakukkfűvel, sóval, borssal és fehérborral, valamint kb. 3dl vízzel fél óra alatt kifőztem, s a leszűrés után megmaradt kb. 2,5dl halalaplevet eltettem a hűtőbe másnapra. Vettem is ugyan egy kis üveg halalaplevet, de miután elolvastam az összetevőit, elment tőle a kedvem. Külön tesznek bele zselatint, s még így is hígan folyós? Az én saját alaplevem másnapra olyan szép kocsonyás lett, mindenféle zselésítő adalékanyag nélkül - mellesleg meg tudom is, hogy mi került bele (s legfőképp, hogy mi nem ;) ).

Sáfrányos lazacpisztráng édesköménygumóval

A lazacpisztrángfiléből egy csipesszel szépen kiszedegettem a maradék szálkákat, majd ismét Alexander Herrmann egyik elkészítési módját vettem elő, melyet amúgy már sógoroméknál is egyszer kipróbálhattam. Az édesköménygumót vékony csíkokra vágtam, meglengettem olivaolajon s meglocsoltam fehérborral, majd egy alufóliára tettem, s ráhelyeztem a mindkét oldalról megsózott és borsozott halfilét. Megszórtam egy csipet sáfránnyal (szálak), meglocsoltam citrommal, s becsomagolva elég hamar sütőben szép szaftosra átsütöttem. Sógorom azt hiszem, még néhány szem fehér szőlőt is tett annak idején a fóliába - nálam ez most elmaradt. Rettentően szaftos és könnyed laza elkészítési mód - akár az ünnepekre is melegen ajánlom ;) (recept)

Olivabogyós-sajtos sütemény

S el is múlt az utolsó hétvégém az idei évben német földön ;) Jövő hét péntek este már Londonban, Ditémnél leszek s maradok is egészen január 6 estig! Nagyon várom már! ;) Jól ki is használtam ezt a hétvégémet, s sok időt töltöttem a konyhában, mely során csuda finom falatok születtek. Kezdem is az elsővel ;)

olivabogyós-sonkás-sajtos sütemény

Nővérem, sógorom és unokahugom érkezett tegnap délre látogatóba. Először járt itt fent a lakásban unokahugom, s meglepően nyugalmasan figyelte az új környezetet (nojó, meg a rendetlenséget ;) ). Gondoltam, mivel nagyjából ebédidőben érkeztek, hogy reggel sütök egy kis sós sütit. Így került végül az asztalra ez az olivabogyós-sonkás-sajtos sós sütemény. Eleinte féltem, hogy elsóztam, de végül alig maradt néhány szelet mire elmentek tesómék. Lehet, hogy csak éhesek voltak ;) Mindenesetre örülök, hogy ízlett nekik. Még másvalamivel is megkínáltam őket, de azt most még nem árulom el, mert a vkf 11. fordulójára készült - csak annyit mondok, hogy seperc alatt eltűnt az is ;) A sütemény amúgy olyan jó laktató volt, hogy estig csak 2-3 szemet nassoltam nővérem által sütött sütikből. (recept)

Fürj-erőleves

A fürjmelles bejegyzésemnél persze felmerülhetett a kérdés, hogy mit is kezdjünk a rengeteg fürjjel, hisz csak a mellük kellett a recepthez. Nálam fürj-erőleves készült belőle - úgy, ahogy nálam a szárnyas alaplé készül. Rengeteg receptet olvashatunk, ahol víz helyett zöldség-, csirke- vagy húslevessel dolgozunk, s ezeket - valljuk meg őszintén - ritkán készítjük el magunk. Talán az egyik legjobb indok rá, hogy a receptben követelt 2dl csirkehúsléért minek főzzek egy levest, ill. mit kezdjek a maradék 1,5 literrel. Ez persze sántít, mert nemcsak hogy finomabb a saját főztünk által készülő alaplé, hanem azt is pontosan tudjuk, hogy mi került bele, no s a fel nem használt levest porciókra szétszedve be lehet fagyasztani, s igény szerint felolvasztani. Azaz megéri időnként a fáradtságot venni, s a saját alaplevünket megfőzni - ha az eredmény ízét és minőségét tekintjük, akkor elenyésző a ráfordított idő ;) (recept)

fürj-erőleves

Kacsamell chilis-csokis mártással, mangós polentával

Mikuláskor mi más is lehetne, mint csokoládé! Ma csak egy rövid ötletre ill. kombinációra szorítkozom a bejegyzésemmel;) Egy kicsit tovább alakult nálam a jelenleg divatos chili-csoki kombináció. Mivel a csokoládészufléhoz szerintem egy finom száraz vörösbor illik a legjobban, s a balzsamecet a vörösbortól pedig már nem is áll oly távol, hisz az is szőlőből készült, így mindezek az összetevők együtt alkották a chili-csoki szószom alapját. Lehet, hogy jobban mutatna esszenciának nevezni, de ettől most eltekintenék, mert nem főztem el vagy sűrítettem össze semmit. Hozzá finom szaftos rózsaszín kacsamell és mangós kukoricadara (polenta) került a tányérra, utóbbi némi frissen reszelt parmezánnal megszórva. (recept)

Kacsamell chilis-csokis mártással, mangós polentával

Gasztrolapok - kördés

t3v-n keresztül ért el hozzám Borzsi kördése, mely ezúttal gasztrolapokkal kapcsolatos szokásaimra kérdez rá.

1. Melyik a kedvenc gasztronómiai lapod?
No, ezen nincs vita: essen & trinken - a sima, nagyméretű kiadás.


2. Miért? Mi az ami fontos benne a jó recepteken kívül? Híres szakácsok receptjei? Sztárok főzési szokásai? Nyereményjátékok? Újdonságokat mutat a főzéssel kapcsolatban? stb.
Nem is igazán a receptek, hanem leginkább az ötletek miatt tetszik - mind díszítési, elrendezési, mind elkészítési és kombinációs területen. Szerencsére nincs is telitömve híres szakácsok receptjeivel - sőt, igazándiból egyik recept mellett sincs szakácsnév. Nem is a szakács neve a lényeg szerintem, hanem maga az ötlet és az ízharmónia. Hál ég nem is pletykalap, mint pl. az magyar gasztrolapok tömkelege, azokat én sem venném meg. (Jó, egyet vettem, mikor Pesten Ditémet elkísértem a fodrászhoz ;) Nem emlékszem már az újság nevére, de hamar kiolvastam és nem is tartottam meg.) Engem abszolút nem érdekel, hogy xy mit főz otthon (mellesleg xy-t általában nem is ismerem, mert nem követem amúgy se figyelemmel a pletykát) - tőlem akár a szomszédom is megfőzheti, ha van benne ötlet és finom az eredmény. Leginkább az nem tetszik ebben a "híres szakács" vagy "xy sztár" főztjében (ami részemről lehet, hogy csak hiedelem, de szerintem bőven van valóságalapja), hogy nem is ők találták ki a recepteket, sőt még lehet el sem készítették, csak marketingcélokból ragasztották rá a nevüket. Egyszer olvastam ehhez egy aranyos történetet, ahol megkértek egy neves szakácsot, hogy készítsen el egy receptet. Addig küzködött, míg fel nem adta, s azon panaszkodott, hogy ki írhatott egy ilyen lehetetlen receptet - ekkor derült ki, hogy a recept a saját szakácskönyvéből származik ;) Gasztrolapokról könyvekre áttérve ezért sem vagyok általában 1-2 szakács rajongója - tisztelet persze a kivételnek. Szóval itt is inkább azt veszem meg, ahol érdekelnek a receptek - az író teljesen mellékes. Visszatérve a kérdésekre: nem is tudom, hogy van-e benne nyereményjáték, biztosan, de nem vettem még részt rajta. Nagyon tetszik még az essen & trinken című lapban a fizikai rész, ahol 1 oldalon leír egy érdekes konyhai dolgot néhány jó tippel együtt. Ezen kívül pedig kellemes lapozgatni a kulináris utazásokról készült riportokban is.

3. És mi az amit hiányolsz belőle, vagy nem tetszik annyira?
Hiányolni semmit nem hiányolok belőle, teljesen jó úgy, ahogy van. Legfeljebb azt, hogy otthon, Magyarországon nincs ilyen lap, pedig igény lenne rá. Egyetlen mankója az újságnak, hogy néha (de ez ált. ritka) olyan összetevőket alkalmaz, amiket nehéz beszerezni egy kisebb városban (mint pl. Erlangenben...)

4. Mindig megveszed vagy előfizetsz rá?
Előfizetésben jön havonta a kisebb zsebformátummal együtt (essen & trinken für jeden tag). Nem drága szerintem, ha a tartalmát veszem alapul: kb. A4-es méretben 150 oldal havi 3,70 euroért (előfizetésben 3,50), a kisebbik méretű zsebfüzet szinte csak recepteket tartalmaz 130 kb. A5-ös oldalon havi 2,50 euroért (előfizetve 2,25).

Sertéssült füstölt sörös szósszal

Mikor november elején itt járt nálam Ditém, egyik este átmentünk Bambergbe, mivel kiderült, hogy Ditém még nem ivott füstölt sört, s ezt mindenképp pótolnunk kellett. El is szürcsöltük a füstölt sörünket, mely egy kicsit olyan, mintha egy füstölt sonkát lógattak volna a barna sörbe. Viszont mindkettőnknek ízlett, s Ditém végül még lakótársának is vitt ajándékba egy üveggel.

Múlt hétvégén aztán kedvet kaptam egy tipikus bajor étel elkészítéséhez. A bajoroknál megszokott hagyomány, hogy vasárnaponként helyi specialitásokat felszolgáló étterembe mennek ebédelni. Olyanannyira szokás, hogy némely frank/bajor étteremnél asztalt is kell előre foglalni vasárnap délre. Egyik tipikus étel, amit ilyenkor esznek egy sertéssült szósszal és knédlivel. Persze knédliből is nem csak a krumpliból készült létezik - elterjedt a zsemléből vagy bajor perecből készült knédli is, melyeket alkalmanként egyféle hosszított henger formájában főznek ki, gyakran szalvétába csomagolva (Serviettenknödel). Praktikus, hisz a maradék knédlit szeletekre vágva másnap egy kis vajban kisütve újból lehet hasznosítani. Ám a kerek krumpliból készült knédliket is szokás újabban sült krumpli formájában úszó zsírban/olajban vagy fritőzben kisütni.

Sertéssült füstölt sörös szósszal bajor perec-knédlivel

A standard szósz mellett létezik a sör-alapú szószok sora is - attól függően, hogy sima, házi, barna vagy búzasör kerül a sülthöz. Nálam a füstölt íz kedvéért a fentebb említett füstölt sör került a sertéssülthöz, s végül ez is adta a szósz uralkodó ízét. A szószt amúgy lehetséges liszttel vagy étkezési keményítővel besűríteni, de tudtommal (szigorúan) nem szokás bajor területen - azaz legfeljebb elfőzéssel sűríthető. A képen a bajor perecből készült szalvétás knédlim látható a füstölt sörös sertéssültem mellett. (recept)

Fürjmell csiperkével, búzával

Immár teljesen része lett a szombati napjaimnak, hogy reggel időben kelek és bejárom a helyi piacot finomságok után nézelődve. Nagyjából persze már ismerem a piac választékát, így nem abszolút terv nélkül indulok most már útnak. Így volt ez elmúlt szombaton is, habár eleinte még kicsit reménykednem kellett, hogy eléggé időben érek-e még ki a piacra, hogy kapjak még friss fürjeket. Ebédre ugyanis fürjmelleket terveztem, amik persze így magában nem kaphatók, csak egész fürjek. Mivel jól is szerettem volna lakni, így 8 kis fürjjel tértem haza.

pipik - fürjek egészben

Mielőtt még belekezdtem volna a nagy műtétbe, beszélgettem Ditémmel, s megkért, hogy a még egyben lévő pipiket is fényképezzem le. Jó, persze egy jó nagy hagymát tettem mellé, hogy mégjobban eltörpüljenek ;) Utána megkezdődött a 1,5órás fürj anatómiaóra, mely végén két kupacot kaptam. Egy kicsit macerás ugyan a fürjek szétszedése, de a 2.-3. fürj után már nagyon jól belejöttem ;)

fürj-anatómiaóra után

A melleket az ebédhez használtam fel, a többiből pedig egy finom fürj-erőlevest főztem, amit majd még lehet publikálok itt a közeljövőben. A recept most is Alexander Herrmanntól származik, aki a főzést tekintve meglehetősen közel áll az én kombinációimhoz.

fürjmellecskék

A fürjmelleket megpirítva 1-1 szál kakukkfűre helyeztem, megraktam gombaszeletekkel és alufóliába becsomagolva hagytam a sütőben szépen átsülni. Hozzá pedig köretként zöldhagymás búza került a tányérra, valamint díszként pörkölt mandulalapkákkal szórtam meg végül az egész kompozíciót. Tökéletes könnyed előétel ;) (recept)

kakukkfüves fürjmell csiperkével, zöldhagymás búzával és pörkölt mandulával

Joghurtos-gyömbéres csirkecomb

A kacsás hétvége után nem akartam nagyon eltávolodni a szárnyasoktól, s mivel oly régen sütöttem már csirkecombot, így utóbbi mellett döntöttem. Igazándiból egy könnyed, színes és friss ízű, azaz tökéletes nyári fogás született belőle - persze a meleg kuckóba elbújva is fogyasztható ;)


A szép színes köret uborkából, paprikából és répából tevődött össze. A csipetnyi curry onnét eredt, hogy már korábban is szívesen szórtam pl. az olasz beütésű olivabogyós-cukkínis-paradicsomos köretembe, vagy alkalmaztam az almás répaköretemnél. A csirkecombokat pedig egy könnyed hagymás-gyömbéres-fokhagymás joghurtban sütöttem át. A mártást végül pürésítettem és besűrítettem, nehogy megfutamodjon. Díszzöld: citromfű (melissza). (recept)

Ricottás-parmezános canederlini

Elmúlt hétvégén ismét sikerült összehozni egy ebédet Alex-szel és Michelle-lel. Ezen alkalommal náluk voltam vendégségben. Nagyon finom ételekkel kedveskedtek - sorjában: gombaleves, töltött paprika és ananászos licsis muffin. Utóbbit én is elkészítettem korábban már a tőlük kapott recept alapján (ld. itt). Nagyon finoman harmonizált az általam ajánékba vitt Mádi Cuvée-vel, szóval ez itt legyen egy titkos tipp ;)
Délben olyan jóllaktam, hogy estére már nem is kívántam akkora nagy vacsorát, de főzni mindenképp szerettem volna valamit, ha már hétvége van s kicsit több az időm. Végül az egyszerű kis ricottás-parmezános mini-knédlik (azaz canederlini) kerültek megvalósításra. Leginkább Dél-Tirol vidékén (Trentino, Friuli) jellemző a canederlik készítése és fogyasztása, ahol eddig sajnos csak átutazóban voltam. Viszont autóból is lélegzetelállítóan gyönyörű a táj, úgyhogy ide mindenképp vissza kell még egyszer térni!
Még nem tapasztaltam, hogy az olasz konyhában olyanannyira túlzottan alkalmaznák az oregánót, mint amennyire ez Olaszországon kívül a köztudatba belevésődött. Viszont annyira gyönyörű oregánót kaptam a piacon, hogy a canederlinikhez egy csak oregánóval fűszerezett sugo al pomodoro-t készítettem. Sajnos most nem friss paradicsomból, hisz ízletes friss paradicsomot egy évben kb. egy-két hónapig kapni, úgyhogy maradt (az amúgy tartósítószermentes!) konzerv. Mamma nyomán még egy kis vodkát is elkavartam benne ;) (recept)


Hozzávalók 1-2főre: Canederlini: 100g ricotta, 30g parmezán, 1,5-2ek liszt, 1 tojássárgája, 2ek zsemlemorzsa, szerecsendió, bors Paradicsomszósz: 1 kis konzerv paradicsom, 1cl vodka, 2-3 szál oregánó, csipet cukor, bors, só
És még 1 gerezd fokhagymát is teszek a szószba!

1. Reszeljük le a parmezánt, majd egy tálban alaposan kavarjuk el a ricottával, liszttel, tojássárgájával, zsemle- morzsával, csipetnyi frissen reszelt szerecsendióval és egy csipet frissen őrölt feketeborssal. Hagyjuk egy kicsit állni, hogy a zsemlemorzsák megszívhassák magukat.
2. A kis konrzev paradicsomot adjunk egy edénybe, majd pürésítsük botmixerrel. A fokhagymagerezdet pucoljuk meg, majd 4 részbe vágva adjuk a paradicsomhoz. Rottyantsuk fel legalább egyszer, s főzés közben ízesítsük sóval, frissen őrölt feketeborssal és egy csipet cukorral. Mossuk meg az oregánót, s csipkedjük le a leveleit. Néhány szép levelet tegyünk félre díszítésre. A többi levelet vágjuk apróra és szórjuk bele a paradicsommártásba. Ízlés szerint adjunk hozzá egy kevés vodkát is. Kavarjuk el jól, s tartsuk melegen a paradicsommártást.
3. Nedves kézzel gyúrjunk kb. 1,5-2cm átmérőjű golyókat a ricottás-parmezános masszából. Egy nagy átmérőjű edényben forraljunk fel bőven sós vizet. Miután meggyúrtuk az összes golyót, dobáljuk bele a forrásban lévő vízbe, s várjuk meg míg maguktól felúsznak a víz felszínére (ez kb. 1,5 percig tart). Egy szűrő segítségével vegyük ki a kész knédliket a vízből, s hagyjuk egy kicsit lecsöpögni.
4. A paradicsommártással együtt forrón tálaljuk. Néhány félretett oregánólevéllel és pár csepp balzsamecettel díszítsük.

Papayás-gránátalmás kacsamell

Mi is következhet kacsára? Természetesen kacsa! ;) Szombaton a piacon sikerült beszerezni friss és érett papaya-t, valamint egy csodaszép gránátalmát (márpedig kívülről eléggé csúnyácskák szoktak lenni véleményem szerint). A két gyümölcs némi bodzapálinkával flambírozva talált egymásra. Sajnos a kacsamellnél viszont egy kis malőr történt, ugyanis a sütőben töltött 40 perc után vettem csak észre, hogy valamilyen oknál fogva a sütő 100°C helyett 150°C-ra volt tekerve ... Így sajnos nem sikerült megismételni az előző nap gyönyörű rózsaszín kacsamellét, de még így is jóval rózsaszínűbb volt, mint ahogy némely étteremben tálalni szokták. Az egyszerű sós-borsos sütés helyett most egy kevés balzsamecetes-mézes-szójaszósszal lakkoztam be, amitől gyönyörű sötétbarna sült színt kapott - no s persze a tipikus édes-sós ízt is, amelyet a kínai/japán konyhából ismerhetünk. A poén kedvéért egy fél papayaban tálaltam ;) (recept)

Aszalt gyümölcsös kacsamell citromos búzakörettel

Két hete, mikor még itt volt nálam Ditém, szombat reggel megmutattam neki a piacot, s persze vettünk is különböző finomságokat. Többek között egy friss kacsamell is hazakerült, ám szerda estig nem jutottunk el addig, hogy elkészítsük, így múlt hétvégén használtam végül fel. Múlt hét szombaton egy kicsit kiadósabb kört is tettem a "reformházban" (nem tudom, magyarul hogyan hívják, itt Reformhaus, s különböző természetes és nagyon egészséges dolgokat lehet ott kapni). Már korábban is jártam ebben a boltban, amikor pektint (gyümölcsökből, főleg almából nyert természetes zselésítőanyag) kerestem, s találtam is. Most is sikerült mindent megtalálnom a tervezett ebédhez: aszalt almát, szilvát és barackot, valamint búzát. Igen, búzát! ;)


Először kb. 1,5 órán át főztem egy egész citromot, melyet utána alaposan pépesítettem a botmixerrel. Nagyon finom enyhén kesernyés, de savát elvesztett intenzíven citromos ízű picit sárgás krémet kaptam, melyet azután a főtt búzában kavartam el. Az aszalt gyümölcsökből kevéske hagymával, borral és balzsamecettel egy nagyon finom aszalt gyümölcsös köretet készítettem a tökéletesre sikeredett kacsamellhez. Tényleg annyira gyönyörű egységes rózsaszínű lett, s hozzá a bőre szép ropogós! No, lehet egyszer itt még részletesebben is kielemzem a tökéletes kacsamell készítésének titkait ;) (recept)

Green Mary

Elmúlt héten csütörtök reggel nagyon korán kellett kelnünk, mert Kedvesem gépe reggel 6:20kor indult Nürnbergből. Nehéz szívvel váltunk el egymástól, de a gondolat felbátorított és felvidított, hogy december közepén újra találkozunk és együtt fogjuk tölteni a karácsonyt ;) Gondolom mondanom sem kell, hogy nagyon nagyon várom már! ;)

Green Mary

Mint ahogy már a hortobágyi húsos palacsinta tányérján is látható volt, ill. ott is említettem - Ditémtől érett zöld paradicsomokat kaptam ajándékba. Már 1-2 kezdett enyhe színt kapni (de igazán mégse sárgulnak vagy pirulnak meg), ezért este mindenképp fel kellett dolgoznom.

Zöld paradicsom felvágva

Magában egy kicsit savanykás az íze, ezért a mediterrán sertésemnél ismertetett módszer szerint készítettem elő, azaz félbevágtam, a vágási felületet belenyomtam cukorba, majd ezzel a felületével helyeztem egy olivaolajjal kikent tepsire. Sütőben grillezve több pozítív hatása is van ennek: a paradicsom íze sokkal intenzívebb lesz, a cukor és a paradicsom kifolyt levéből finom karamell képződik, mely ugyancsak kellemes ízadó, s a sütés után a paradicsom héjája könnyen eltávolítható. Végül ízesítettem, s lemértem egy Bloody Marynek - azaz ebben az esetben Green Marynek - való adagot, a többit pedig további zöldfűszerekkel együtt paradicsommártásként készítettem el. (recept)

Zöld paradicsommártás

Ízben ugyan hasonlított a Bloody Maryre az eredmény, de végeredményben nem éri el a piros paradicsom gyümölcsösségét, hisz az érett zöld paradicsom egyrészt savanykás, másrészt pedig még egy enyhe kesernyés mellékízt is hoz magával, melyet némi cukorral és/vagy karamellel kellett kiegyensúlyozni. No, de legalább most már kész a Mary-k sora: Bloody Mary, White Mary és Green Mary - azaz piros-fehér-zöld ;)

Ricottagaluska

Sajnos a múlt hét elején ismét dolgozni kellett mennem, de Ditémmel megoldottuk, hogy délben együtt ebédelhessünk. Hétfő este a vasárnapi coq au vanille levét ettük meg némi lúdgége-/csigatésztával. Kedd este a szomszédos olasz étterembe, név szerint az Isola Verde-be (zöld sziget) mentünk. Szerencsénkre épp volt még friss kagyló, s mivel Szívem és én is nagy rajongói vagyunk a tengeri kütyüknek, így egy laza fehérboros mártással el is fogyasztottunk 1-1 nagy tállal. Hozzá pedig egy könnyed olasz száraz fehérbort ittunk, mely csodálatosan harmonizált a kagylóval. Végül még egy desszertet is ettünk, aminél meg kell jegyeznem: eddig 4szer ettem ott tiramisut és eddig 4féleképpen tálalták - úgyhogy mindig érdemes vissza-visszatérni, pláne hogy a havi lapuk is állandóan frissül ;) Végül még egy Chardonnay Grappával zártuk az estét és dalolászva tértünk haza ;)

Időközben meg is érkezett az új fényképezőgépem. A régi kompakt gépem ugyanis már 4 éves és enyhén szólva idejétmúlt. Rettentően eszi az elemeket, kicsi a felbontása, s rengeteget kell vele trükközni, hogy a kívánt eredményt nagyjából el tudjam vele érni. No s nem is tudtam szinte semmit sem beállítgatni illetve forszírozni rajta - vagyis trükközgetéssel ment valamennyire, de most már tényleg 2-3 generációval előrébb járunk. Természetesen a legelső kép Ditémről készült, s a feltvételt megtekintve rögtön elégedett is voltam az új géppel - persze lehet csak azért is, mert Ditémről csak jó képeket lehet készíteni ;)


Szerda este ismét főzicskéztünk s könnyed kis ricottagaluskákat készítettünk enyhe mentaihlettel, némi karamellizált banánnal és citromsziruppal. Közrejátszott benne Ágó is, akitől ajándékba kaptam egyik kedvenc szakácsom, Alexander Herrmann Koch Doch című szakácskönyveit (amit itt mégegyszer meg szeretnék köszönni Ágónak ;) ), amelyből ez a recept is származik. Nagyon nagyon finom lett, s nem is volt akkora nagy felhajtás, szóval ha ismét maradna egy kevés ricotta és banán, amivel nem tudunk mit kezdeni, akkor gyúrjuk össze egy kis zsemlemorzsával és tojással, s már szinte kész is ;) A képek az új géppel ugyan, de még teljes automatikával készültek, mert múlt hét szerdáig még nem jutott időm a használati tippek teljes mértékű áttanulmányozására. Azért szerintem így is jók lettek ;) (recept)

Coq au vanille és a karácsonyváros

Elmúlt hétvégén szombat reggel korán kellett kelnünk Ditémmel két okból is: meg szerettem volna mutatni Szívemnek a helyi piacot, s persze finomságokat is vásároltunk (ld. lentebb), s emellett még el kellett érni a délben induló vonatot Rothenburgba. Ide mindenképp el szerettem volna menni Ditémmel, mert tavaly is már nagyon tetszett neki Käthe Wohlfahrt nürnbergi karácsonyi boltja - s hát az igazi óriási karácsonybolt Rothenburg ob der Tauberben található.


A 2 órás vonatút után felhős de száraz idő várt minket Rothenburgban, így a táj sajnos nem tudott a legszínesebb oldaláról megmutatkozni. Rothenburg óvárosa körül még máig is teljes épségben megmaradt a várost övező fal, melyen körbe is lehet járni a várost. Az élmény kedvéért mi is sétáltunk rajta, de csak keveset, hogy a város központjába is bejussunk s a rengeteg régi Fachwerk-ház közt is járkálhassunk. A városból kicsit kinyuló kastélyparki séta után a főutcán végigsétálva végül eljutottunk a hatalmas karácsonyi boltba, mely egyébként egész éven át nyitva tart. Egészen különleges élmény pl. nyár közepén errefele járni, s 1-1,5 óra erejéig belecsöppeni a karácsonyi hangulatba. Kb. ennyi idő alatt jártuk is be a "karácsonyi falut", ami csak az egyike a tucatnyi karácsonyi bolt közül Rothenburgban, mely joggal viseli a "Németország karácsonyvárosa" melléknevet is.


A karácsonyozásból kikerülve a másik helyi nevezetességre vetettük magunkat: hógolyók mindenféle ízesítésben. Amolyan kekszszerű összetapasztott golyó, melyet csokitól egészen cointreau-ízesítésig mindenféle kivitelezésben lehet kapni. Miután alaposan összekentük magunkat, egy rövid séta után már indultunk is vissza. Hazafele Fürthben álltunk meg vacsorázni a Wasabi Sushinál. Ditém a vacsora előtt még nem evett sushit s azt hitte, hogy nem lehet tőle jóllakni - no ezt sikerült megcáfolni ;) Sajnos innét az összes kép kicsit elmosódott lett, így csak az egyik tányér erősen lekicsinyített képével tudok szolgálni - a többit az étterem weblapján találhatja meg a kedves olvasó.


Vasárnap lustálkodós napunk volt, a déli reggeli után délután 3 körül bele is fogtunk a piacon vásárolt tyúk és gombák feldolgozásába. Hogy mi is készült? A címadó coq au vanille, azaz vaníliás csirke, mely a coq au vin (vörösboros csirke) receptjére alapul, csak éppen fehérborral és vaníliával. Rendkívül finom lett, s melegen ajánlom a csirke-vanília kombináció kipróbálását. Én személy szerint már évek óta kísérletezgetek vele, s a leginkább bevált változata szerintem mikor alufóliába közösen becsomagolva sütjük át a csirkhúst egy kevéske citromlével (ld. Epres-zöldborsos csirkemell vagy Citromos-vaníliás csirkemell receptjeimet). Nagyon kellemes íze volt gombával együtt is, s meglepően finom friss csiperkegombával a vanília. A lé, amiben főtt, pedig annyira finom lett (no, lehet azért is, mert a saját készítésű csirkehúslevem is benne volt, de tán leginkább azért, mert Ditém masszírozta be sóval, borssal és vaníliával a csirkét ;) ), hogy másnap este egy kevés lúdgége-/csigatésztával vacsorára megettük. A coq au vanille-hez a korábban elkészített vaníliás olivaolajamat használtam fel a vaníliarúdon túl, melynek az elkészítését ugyancsak az étel receptjénél lehet megtalálni. (recept)

English Pub

Elmúlt hét pénteken sajnos dolgoznom kellett, mert egy vendég érkezett a tanszékre egy előadással arról, hogy miből is phd-zik. Rögtön az előadás után viszont le is léptünk Ditémmel és elszaladtunk Bambergbe egy röpke esti sétára ill. egy füstölt sörre. Este Erlangenbe visszaérve az English Pubba tértünk be, mely a város egykori vasútállomási épületében található.


Rendkívül meleg és otthonos atmoszférája van, ezért szerettem volna Ditémmel mindenképp elmenni oda. Akármelyik sarokba is tekintünk, újra s újra újabb és újabb apróságokra bukkanunk. Kicsit hideg lett már estére, így bekuporodtunk a kandalló mellé, s ott szürcsöltük el a frissen csapolt Beamish-ünket. Igen, kb. olyan, mint a Guinness, csak még egy fokkal jobb - avagy ahogy nővérem és sógorom jellemezte: Írországban mindig Beamishre vadásztak, mert mindenhol csak Guinness-t csapoltak.


Stílusosan egy nagy adag frissen sült fish & chips-et ettünk, ecettel és sóval, ahogy illik. Gary, a ház ura egykor el is mesélte az ecetes krumpli történetét, miszerint korábban a krumplit sokkal zsírosabban sütötték ki, s az emésztés segítése érdekében fűszerezték ecettel. Innét maradt ránk az a bizonyos érdekes ecetes-sós ízesítésű zacskós chips is ;)


A frissen csapolt Beamish mellett még egy könnyed Newcastle Ale-t és Strongbow Cidert is mérnek, ill. Garynek rendkívül jó igazi whisky választéka van, melyekről órák hosszat képes mesélni. Ajánlom mindenképp a valódi whisky-k kipróbálását, mert teljesen más pl. a Glen-ek sora, mint egy kommersz Ballantines.


Nagyon kellemes este volt, s nagyon jól éreztük magunkat. Ditém meg is jegyezte, hogy mennyivel hangulatosabb ez az English Pub számos eredeti angliai pubnál. ;)


ui: A képeken látható világítás nem külön karácsonyi, egész évben ilyen hangulatos ;)

VKF X. - Mangós céklakrémleves

Az elmúlt hónapban Lila Füge arra kérte meg a vkf-en pályázni vágyó gasztroblogosokat, hogy gondolkozzanak el rajta, mi vagy ki az, aminek/akinek a főzési szenvedélyünket köszönhetjük. Nos, elsőre kicsit töprengős feladat előtt álltam, mert úgy igazán nincs az az egy múzsám, ami miatt beleszerettem a főzésbe. Rengeteg minden volt rám hatással: éttermek, receptkönyvek szép képei, főzőműsorok, kulináris utazásriportok, piaci érdekességek, de legfőképp

• Nagyim hagyományos konyhája
• Anyukám egyéni főzési stílusa, melynél ugyan receptekből indul ki, de végül mégis maga módjára süt ki finom ízeket ill.
• Apukám kipróbálási kedve, ami nővéremet és engem is mindig felbátorított különlegesebb falatok megkóstolására.

Másik szempontból egy meghatározó esemény még az volt, hogy 5 éve kiköltöztem, s magamra voltam utalva. Eleinte két héten át tésztát ettem kész mártással, amit elég hamar meguntam. Utána én készítettem el a mártást, majd ebből kiindulva kezdtem el mást is főzni/sütni.

Mivel nem létezik nálam az az egy étel, ami miatt főzni kezdtem, hanem sokkal inkább Nagyim és Szüleim fentebb leírt konyhai jellemzői határozzák meg a mai kísérletezgetésemet, így egy olyan ételt készítettem, amelyben van hagyományos, recepttől eltérő és különleges is.


Először egy hagyományos csirkehúslevet készítettem, aminél végül nem tartottam magamat a recepthez, mert az egész tyúkon kívül zeller, gyökér, répa, hagyma, póréhagyma, fokhagyma, paradicsom, bors, só, csillagánizs és fehérbor is került bele. A megkapott alaplevet gondosan leszűrtem, s kisebb adagokra szétszedve a mélyhűtőbe eltettem. 4dl-t viszont rögtön fel is használtam a mangós céklakrémleveshez. Apukámmal ellentétben nem vagyok nagy céklakedvelő, de szerintem leginkább az erőteljes ecetíz tart vissza. Itt most friss céklát használtam fel, s a kísérlet kedvéért mangóval hoztam összhangba. Végül még egy kevés tengeri aprórákkal és wasabival szórtam meg, melyek csodálatosan kiegészítették a levest, s azt a bizonyos pontot tették ki az "i"-re ;) (recept)

Hortobágyi húsos palacsinta

Miután visszajöttem Pestről Erlangenbe, szerencsére már csak néhány napot kellett várni, hogy újra találkozhassak Ditémmel ;) Gondolom így érthető is, hogy miért nem jutottam el addig, hogy publikáljak néhány új receptet. Csütörtök délelőtt (nov. 1.) landolt a reptéren, s mivel felszállt a köd, így gyönyörű napsütésben jártuk be aznap Nürnberget. Természetesen a nürnbergi Rostbratwurst s a hozzá tartozó Weissbier sem maradhatott ki ;) A hosszú, de nagyon szép séta után végül Ditém egyik kedvenc ételével vártam itthon.


A pörköltöt még előző nap készítettem el, hogy a szokásos 4 felrottyantás ill. lehűlésen túleshessen s összeállhasson az íze. A palacsintákat pedig frissen készítettük el este. Nagyon nagyon finom lett, s a legnagyobb öröm ennél az ételnél persze az, hogy Ditém még 2-3 nappal később is emlegette, hogy milyen finom volt ;) (recept)

A képen látható zöld paradicsom igenis érett! Kedvesemtől kaptam ajándékba ;) Az elmúlt csodálatosan szép hétről persze még jön a következő napokban folytatás ;)

Bazsa-likőr

Az elmúlt hétvégén otthon járt egy hosszú hétvége erejéig Kedvesem az angol családjával, s így kapva az alkalmon, hogy találkozhatunk, én is hozzá időzítettem az otthonlétemet. Nagyon szép hétvége volt, jártunk Pesten, Miskolcon s újra Budán, no s persze finomakat is ettünk, mint pl. narancshéjjal töltött olivabogyót, Ditém anyukája jóvoltából finom töltött káposztát és csokis muffint, valamint a Gróf Dégenfeld kastélyban egy ötfogásos borkóstolóval egybekötött vacsorát, mely sorjában így nézett ki:

1. (mennyeien könnyed) füstölt szarvassonka sárgadinnyével
2. tócsnin tálalt sült libamáj aszúban párolt almával ill. a belsőségekkel hadilábon állóknak egy tokaji borleves
3. roston sült süllő pikáns furmintmártással és bazsalikomos spagettivel
4. kemencében sült kacsa aszúban párolt sárgabarackkal
5. (házinak tűnő) kókusz-, pisztácia- és vaníliafagylalt

Természetesen mindegyik fogáshoz járt 1-1 pohár tokaji vagy villányi bor, melyek közül mind tökéletesen harmonizált az ételekkel. Mindenképp melegen tudom ajánlani a kastély éttermét ;)

Szombat estére meghívott Ágó és Attila minket lakásavatójukra. Igaz, már augusztusban beköltöztek budai lakásukba, de csak most sikerült mindenkit összecsődíteni, ill. a héten készült el Ágó az egyik szakdolijájával, így ekkorra sikerült egy nyugis estét összehozni. Ágóéknál is szem-szájnak ingere várt: a fényes hírnevű borkorcsolyán túl répával és kolbásszal töltött hússal, juhtúrós répás golyókkal, mediterrán- és virslisalátával valamint egy nagy aperitif- és digestivválasztékkal kényeztettek el minket. Mégegyszer köszönöm szépen Ágónak és Attilának a meghívást és a vendéglátást, valamint a többieknek is, hogy sikerült mindenkinek időt találnia újból összegyűlni ;)


Ajándékként természetesen valami saját készítményt szerettem volna vinni, ám a repülőutat is bele kellett kalkulálnom, így egy bazsalikom likőrt készítettem, melyet Ágó és Att egyszerűen és frappánsan bazsa-likőrré kereszteltek át ;) Pofonegyszerű az elkészítése: a friss bazsalikomlevelekre rálocsoljuk a jó minőségű de lehetőleg ízetlen vodkát, jól lezárjuk az üveget, s három napig állni hagyjuk. Leszűrés után pedig ízlés szerinti mennyiségű sziruppal "felhígítjuk", áttöltjük üvegekbe, majd jól behűtve aperitifként tálaljuk - esetleg bazsalikomlevéllel vagy naranccsal díszítve. (recept)


Vasárnap délután sajnos ismét meg kellett válnom Szívemtől, s a reptéren elbúcsúztam Ditémtől - de szerencsére csak rövid ideig, mert holnap érkezik hozzám látogatóba egy hétre :) Nagyon nagyon várom már, s persze néhány finom falatot is kigondoltam, amivel el fogom kényeztetni ;)

Vasárnap a visszarepülésem előtt este még egy kulináris élményben volt részem: szüleimmel a Cafe La Terra-ban jártunk, ahol egy rendkívül zamatos gyöngytyúkleves után, melyhez füstölt fürjtojás járt, egy La Terra haltálat szopogattunk el, melyen a tengerből minden finomság helyet kapott: lazac, tonhal, fogas, kagyló, garnéla, s mindez egy könnyed homárkrémmártással, vajas burgonyával és fenyőmagos parajjal tálalva. A kiszáradt tonhaltól eltekintve nagyon finom volt. Desszertként pedig hárman háromfélét ettünk: Anyu egy narancsos mákos sütit, Apu egy könnyed somlóit (la terra galuska), jómagam pedig egy joghurtos túrósütit fahéjas szedermártással. Természetesen itt is minden fogáshoz járt a hozzáillő bor, illetve borok - úgyhogy mire elértem a checkinhez a ferihegyen, elég vidám hangulatban voltam. Teljes egészében egy nagyon kulináris és csodaszép hosszú hétvége volt ;)

Gránátalma-mousse

Néhány hete a piacon megpillantottam a friss gránátalmákat, s kedvet kaptam valamit készíteni belőlük. A hétvégén egy jó kis csirkehúslé főzése közben végül összedobtam egy könnyed, üdítően frissítő gránátalma-mousse-t.


Lusta voltam a gránátalma levét kipréselni, no meg mindenképp be szerettem volna vetni az új botmixeremet, így egyszerűen csak kikapartam a magokat, pürésítettem, majd egy finom szűrőn keresztül leszűrtem a tiszta mélypiros levet. ... aztán kitakaríthattam a konyhát, mert teli volt apró piros pöttyökkel ;) Mivel a gránátalmalé magában enyhén szájösszehúzó hatású, ezért még egy narancs levét is hozzáfacsartam, majd zselésítettem, édesítettem rajta s elkavartam friss tejszínhabbal és joghurttal. Éjszaka aztán a hűtőben hagytam megdermedni, s másnap némi kakaóval megszórva tálaltam. Tökéletes nyárias desszert - lenne, ha nyáron is kapnék friss gránátalmát ;) (recept)

Marhasteak mentapestoval

Ismét eltartott, mire újból jelentkezem. Múlt hét péntek reggel, mikor felébredtem, magam előtt láttam egy sült marhasteak képét, melyet mentamártás vett körül. Elsőre azt gondoltam magamban, hogy vasárnap van s no akkor ma ezt sütöm - mire aztán kiábrándultam, mert leesett, hogy csak péntek, s a hétvégén nem leszek otthon... Így se volt rossz dolgom, hisz cserébe babalátogatóban voltam nővéremnél és Anyu is épp ott volt. Persze ott sem éheztem: ettem finom tyúkhúslevest, szalonnás sült húst, no s még egy kis nyúl is belefért finom ginmártással. A hétvégén ismét felmerült bennem, hogy a botmixeremet le szeretném cserélni már egy ideje, s mivel a héten majdnem féláron megláttam egy számomra megfelelő braun kézi mixert, ezért rögtön kaptam is az alkalmon. Persze most hétvégén mindenképp valami olyat kellett főzni, aminél kipróbálhatom ;)


Reggel sikerült egy gyönyörű szelet marhahúst kapni - annyira szép, hogy erről külön közzé is teszek még egy képet (ld. lentebb). Mivel közeleg a tél és hervadoznak a fűszernövényeim az erkélyen, így bazsalikom helyett mentából készítettem el a pestot, majd egy kevés zöldcitromlével frissítettem rajta. A hús valahol a medium felé tartott, de szerencsére még nem érte el, szóval tökéletes lett. Köretként enyhén sajtos és enyhén fokhagymás krumplitortácskákat tálaltam mellé. (recept)

a marhahússzelet nyers állapotban - hát nem csodaszép? ;)

Cherimoya-krém

Tegnap este kellemes meglepetésként ért az estiskola főzőversenyének eredményhírdetése, mely szerint 3. helyezett lettem a szeptemberi fordulóban. Köszönöm a szavazatokat, és gratulálok a helyezetteknek valamint a résztvevőknek. Most kezdődjék a következő megmérettetés! ;)

Az elmúlt héten az egyik helyi élelmiszerboltban a hét exotikus gyümölcseként cherimoyát árultak. Életemben nem hallottam még erről a gyümölcsről, s neten utánaolvastam, hogy mire is kell ügyelni nála s milyen ízzel számoljak egyáltalán. Ha valaki egyszer ilyen gyümölcsöt látna piacon, akkor mangóhoz hasonlóan arra ügyeljen, hogy enyhén benyomható és fekete foltokban gazdag legyen a cherimoya. Belsejét tekintve még soha nem volt dolgom ennyire magos gyümölccsel - mellesleg még nem is egy helyen, hanem teljesen szétszórva találhatóak benne. Egy kicsit macerás volt a tiszta gyümölcshúshoz jutni. Ízét tekintve amolyan trópusi hatással volt rám, némi körtével a háttérben, ami talán inkább a halmazállapotából következik.


Először vízfürdő felett krémesre vertem a tojássárgáját némi cukorral s egy csipet sóval, majd elkavartam benne a pürésített gyümölcsöt és a kemény habbá vert tejszínt. Némi lehűlés s trükközés után (hogy tányérra tudjam szépen "borítani") egy kevés kakaóporral meghintve tálaltam. (recept)

érett cherimoya