péntek, április 29, 2011

Nyúlvese hagymakrémmel, céklával és marinált uborkával

A turbulens hét ill. hónap végére tartogattam még egy kis ráadást. Az alábbi fogás a Tetrabbit - Dining Guide közös nyulas receptversenyének aktuális fordulójára készült, melynek témája: előételek. Ez a téma az üdvözlőfalatokkal együtt az abszolút kedvencem, ezért mindenképp pályázni szerettem volna. Az előételen gondolkodva alapanyagként végül a nyúl belsőségeire és azon belül is a nyúlvesére esett a választásom.

házi nyúl vese belsőség nyúlvese pirított sült vese fehér hagyma krém hagymakrém makadámia dió fóliában sült cékla marinált pácolt uborka kígyóuborka kapor
nyúlvese hagymakrémmel, céklával és marinált uborkával
Hagymakrémet korábban is készítettem már fehér hagymából, ezúttal viszont szándékosan elhagytam az ecetet és a créme fraiche-t, ami által édeskés maradt a püré - ezzel együtt viszont sokkal szebben meg is tartotta a hagymás ízét. Sűrítésre Andree Köthe séfkurzusán megismert makadámia diós alapot használtam, ami tulajdonképpen nem más, mint vízben hosszú órák alatt puhára főzött makadámia dió pürésítve. Igen, a kókuszdióval ellentétben a makadámia dió megpuhul főzés során. A hagymakrémhez kissé zselés állag felé hajló céklakorongok kerültek. A tányéron az egyensúlyt a kevés kaporral ecetben és olajban marinált uborkakockák adták meg, melyek friss és savas ízükkel könnyítettek a fogáson, valamint ropogósságukkal egyben izgalmassá is tették a tányért. Mindhárom köret kitűnően egészítette ki a körbepirított nyúlvesét. (recept)

csütörtök, április 28, 2011

Pisztrángos receptjeim a Magyar Konyha májusi számában

Az aktuális hétre úgy tűnik mindenféle nyilvános és publikációs tevékenységem összegyűlt. Kezdve azzal, hogy a héten a Kétker-Étkem menüjén Bori a receptjeimből főz, követve a spárgaszedéssel a Dining Guide-on és slusszpoénként három pisztrángos recept szerepel tőlem a Magyar Konyha éppen megjelent májusi kiadásában! Közülük kettő már szerepelt a blogomon, egy pedig új - s ha nagyon figyelmesen lapozgatjátok az újságot, akkor az előfizetési reklámnál is találtok egy új pisztrángos képet tőlem, melynek receptje remélhetőleg a következő számban fog megjelenni.

Magyar Konyha 2011. május

Ízelítő a Magyar Konyha aktuális 2011. májusi számának tartalmából:
  • Az ember sorsa a jelleme – vendégségben Szeremley Hubánál
  • A legszebben tálaló magyar szakács – Pesti István, a Babel Delicate séfjének receptjei
  • Terítéken a spárga – a királyok eledele
  • Csak tiszta forrásból – a legjobb budapesti ökopiacok
  • Aki közel van a tűzhöz, nem hal éhen – interjú Pethő Balázzsal, a Csalogány 26 konyhafőnökével
  • Borbás Marcsi konyhája – kucsmagomba és kappan
  • Recept ajánló – Juhtúrós ételek, pisztráng fogások, klasszikus és kreatív szendvicsek
Kapható április 27-től az újságárusoknál ill. digitális formában a digitalstandon.

pisztráng étel recept magyar konyha május májusi szám 2011 vízitormaleves sült pisztráng vajbab zöldbab kókuszos karalábé vérnarancs dió
pisztráng receptjeim a májusi Magyar Konyhában

szerda, április 27, 2011

Szúrás a spárgaföldön, avagy spárgaszedés

Hajnal 5 óra. A távolban halványan világosodik az ég alja. A madarak csicsergését nem zavarja meg semmiféle jármű zaja. Minden nyugodt, ilyenkor még jóformán senki sincs talpon - csak a spárgaszedők. A 30-50cm magas földdombokról leszedik a fóliát, majd az elmúlt nap során a földből épphogy kibújt spárgasípokat kezdik el keresni. Kemény, de egyben filigrán munka.

fehér spárga bakhát spárgaföld föld halom nap napfelkelte hdr spárgaszedés spárgaszúrás spárgaszüret
bakhátból kibúvó fehér spárga napfelkeltekor
Húsvét hétfő hajnalában én is kint jártam a szomszéd falubeli Reinhardt család spárgatermőföldjén spárgát szúrni (németül ugyebár "stechen", azaz szúrják a spárgát és nem szedik). Rendkívül kedvesen fogadtak és nagyon nyitottak is voltak minden kérdésem felé. Az összegyűjtött tapasztalataim a spárgaszedéssel és spárgatermesztéssel kapcsolatban, valamint néhány a fehér spárgával kapcsolatos szokás és hiedelem eloszlatása a Dining Guide oldalán olvasható: Szúrás a spárgaföldön.

Read the full on-site report on the cultivation and harvesting of asparagusin English on myBites.

kedd, április 26, 2011

Füstölt pisztráng irós rukolafagylalttal, salottás-rózsaborsos almával

Egy igazán frissítő előételt / üdvözlőfalatot terveztem, s ehhez a kiindulópontom egy iróval készülő rukolasorbet-t volt. Rukolához jól megy az alma, hozzá pedig a füstölt pisztráng és egy kis hagymás íz, aminek a szerepét itt a salotta töltötte be. A sorbet-hoz a blansírozott rukolából kinyomtam a folyadékot és mivel az így kapott lének is kellemes rukolás íze volt, ezért úgy döntöttem, hogy felhasználom. Végül zseléként került a tányérra újabb textúrával gazdagítva a fogást. A végeredmény talán kissé túlságosan frissítő is lett: A rukola az enyhe fűszeres ízével, az iró a savanykásságával és sorbet-ként tálalva a hideg hőmérséklettel hatványozta a frissességet, ami kicsit több volt, mint amit szándékoztam. Tanulság belőle az, hogy a hármasból (rukola, iró, hideg) az egyiket érdemesebb elhagyni. (recept)

füstölt pisztráng hal iró aludttej créme fraiche sorbet fagylalt sherbet rukola borsmustár salotta rózsabors alma rukolalé rukolazselé dió
füstölt pisztráng irós rukolafagylalttal, salottás-rózsaborsos almával

vasárnap, április 24, 2011

Jövő héten a Kétker-Étkem menüjén

Pár héttel ezelőtt Bori megkeresett néhány gasztrobloggert - köztük hinyencet, Édes és keserűt, kicsi Vút és engem is -, hogy van-e kedvünk 1-1 hét menüjét összeállítani a Kétker-Étkem ételfutárnál. Maga a név nem véletlen: a minden nap friss alapanyagokból készült változatos ételek kihordása ugyanis környezetbarát módon, kerékpárral történik. Magam is minden nap kerékpárral közlekedem, s Bori hozzáállása a főzéshez is nagyon szimpatikus, ezért örömmel egyeztem bele az együttműködésbe.

kétker-étkem kétkerétkem bori kerékpár ételfutár budapest
Kétker-Étkem (kép forrása:Kétker-Étkem facebook oldala)
Ugyan nagy hangsúlyt fektetek az ízek mellett a tálalásra is, a jövő hétre sikerült néhány szállítható receptet összeválogatnunk. A menüt Bori Kétker-Étkem honlapján lehet megtekinteni, itt adhatóak le a megrendelések is. A napi fejleményekhez érdemes figyelemmel követni a Kétker-Étkem facebook oldalát.

péntek, április 22, 2011

Eper-rebarbara torta

Minden húsvéti vendég örülni fog egy könnyed és friss tavaszi süteménynek. Kollégám és vendégei is pillanatok alatt eltüntették ezt a tortát, amikor meglepetésként vittem a 29. születésnapjára. Ugyanezzel a munkatársammal együtt jártuk be idén tavasszal Budapest legjobb éttermeit is, s vacsoráink közben megtudtam, hogy a gyümölcsös friss desszertekért rajong. Ezért is készült a tavasz két jellegzetes gyümölcséből: eperből és rebarbarából. (Bár az utóbbi igazából ugye zöldség.)

eper rebarbara torta süti sütemény földieper szamóca mák piskóta kandírozott rebarbara rózsavíz narancslikőr sózatlan pisztácia tejszín tejszínhab
eper-rebarbara torta mákos piskótával és kandírozott rebarbarával

A tortánál két inspirációt ötvöztem. Az alapot Cserke epertortája adta, amiből a mákos piskóta az egyik kedvenc tortaalapom. Ennél a tortánál a habos rózsaszín eperkrémet teljes mértékben rebarbarára cseréltem, melyet rózsavízzel tettem gyümölcsösebbé. Piacon sikerült találnom hozzá teljes egészében tűzpiros rebarbarát, s mivel a széfőzésre szánt rebarbarát nem kell meghámozni, így mindenféle egyéb színezék nélkül kaptam a fenti képen látható rózsaszín krémet. A másik inspirációm a Gerbeaud-ban kóstolt új generációs sütemények voltak. Kókuszos-marakujás és bazsalikomos-citromos sütiket próbáltam, s mindkettőnél nagyon tetszett a krém (hab) könnyedsége ill. a belsejében rejlő sűrűbb meglepetés. A torta belsejébe emiatt kissé zselésített eperkrémet rejtettem, a krémet magát pedig kevés zselatinnal és lassan kemény habbá vert tejszínnel készítettem el.
rebarbara szelet csík szirupos
rózsavizes szirupon áthúzott rebarbaracsíkok
A puha könnyed rebarbara krém nem bírt volna el egyetlen gyertyát sem, ezért 29 kis tejszínhab pöttyel díszítettem, melyekre 1-1 kis darab pisztáciát helyeztem. Kócosan közéjük kerültek még eper negyedek, valamint kandírozott rebarbara csíkok. Utóbbiakat kb. 1mm vastagra gyalultam, meleg rózsavizes cukorszirupon áthúztam, majd sütőben kiszárítottam. Egyéb epres desszertekhez, pl. fagylalthoz / sorbet-hoz, vagy pohárkrémekhez is ideális kiegészítő. (recept)
kandirozott rebarbara
kandirozott rebarbara

ui.: Felszeletelt kép sajnos nem készült a tortáról, ugyanis még a születésnapi helyszínre el kellett szállítanom, s ott pillanatok alatt eltűnt.

szerda, április 20, 2011

Sárgarépa-uborka saláta curry-s créme fraiche fagylalttal

A fokozatos vastagság beállításon túl nagy előnye az év elején Andree Köthe séf tanácsára beszerzett Rösle konyhai gyalumnak, hogy szinte bármit pillanatok alatt és egyszerűen gyönyörű hajszálvékonyra lehet vele hántolni. Az alábbi salátánál ezt alaposan ki is használtam, hiszen a hosszú répacsíkokon túl kipróbáltam a mogyorószemek hántolását is. Boltban legutóbb találtam már ugyan mandulalapka mellett hántolt mogyorót is, de túlságosan töredezett és vastag volt. Így, a legvékonyabb fokozaton gyalulva, szinte hajszálnál is vékonyabb pelyheket kaptam eredményül. (Egyik olvasóm tanácsa szerint szarvasgombagyaluval is megoldható a mogyoró hántolása.)

törökmogyoró mogyoró pehely hántolt mogyorópehely mogyorólapka
hántolt mogyorópehely

A recept alapötlete a Flavour Thesaurus könyvből származik. Itt olvastam a tanácsot, hogy répát és uborkát rizsecettel és cukorral érdemes marinálni. Önmagában nekem így még kicsit egyhangú volt, ezért kiegészítettem almakockákkal, a hántolt mogyorópehellyel és friss tárkonnyal, majd tigrismogyoró-olajjal kerekítettem le. (A tigrismogyoró a mandulapalka / mandulafű gyomnövény földalatti apró gumója, amit németül Erdmandel (földi mandula) és Tigernuss (tigrisdió/-mogyoró) nevek alatt ismernek.) Az eredmény egy üdítő saláta lett, ami meleg napokon grillköretként is tökéletes. Itt önálló fogásként curryvel fűszerezett créme fraiche fagylalttal tálaltam. (recept)
sárgarépa répa uborka kígyóuborka saláta alma gyömbér tigrismogyoró mandulapalka olaj törökmogyoró mogyoró hántolt curry créme fraiche fagylalt
sárgarépa-uborka saláta almával, tigrismogyoró-olajjal, mogyorópehellyel, tárkonnyal és currys créme fraiche fagylalttal

hétfő, április 18, 2011

Kétszínű répakrémleves lila répából

Répából előszeretettel használom a lila színűt. Nem csak azért, mert sokkal tisztább répaíze van, hanem színbeli kontrasztja miatt is, hiszen csak a külső rétege lila, a belseje narancssárga. A kétszínű, zöld-fehér karalábéleves nyomán olyan ötletem támadt, hogy a lila répát színei szerint két részre választom és külön levessekként készítem el. A színbeli éles ellentéten ízbeli kontraszttal is erősítettem, a lila részt ugyanis gyömbérrel, juharsziruppal és kókusszal ízesítettem, a sárgát pedig naranccsal (ez esetben kumquattal). Az eredmény külön és együtt is egyaránt finom.

répakrémleves sárgarépa krémleves répaleves lila répa sárga répa gyömbér kókuszolaj kókuszzsír kumquat
répakrémleves lila répából, két színben
A színjátékon túl érdekes tapasztalatokra is szert tettem. A répa külső lila rétegéből készült tiszta püré (azaz csak a répa pürésítve) kissé eltérő, kevésbé krémes állagú, pedig mindkét részt ugyanúgy főztem. Másik, ennél még fontosabb felismerés bármilyen sárgarépapürére vagy krémlevesre alkalmazható (esetleg glaszírozáshoz is jól jöhet): Főzés közben a répa veszít az ízéből, vagyis pont a répaíze kopik meg. A főttes íz feljavításához az ízbibliában olvastam Andrew Carmellini New York-i séf tanácsát, mely szerint a sűrű, viszonylag száraz püréhez nyers répalevet ad, ezzel újra előhozva és felerősítve a répa eredeti ízét. Itt a két krémlevesnél csak a narancssárga oldalon alkalmaztam ezt a módszert, s így még inkább lehetett érezni a különbséget. (recept)

péntek, április 15, 2011

Onyx

A tavaszi budapesti étteremtúra utolsó állomásához, az Onyx étteremhez érkeztünk. Az elmúlt hetekben nagy érdeklődésnek örvendhetett, bár kollégámmal nem pont emiatt mentünk, hanem egyébként is terveztünk az Onyxba ellátogatni.

Az ajtóban egy felszolgáló és a ház ura fogadott minket, majd a külső termen áthaladva az új belső teremben az asztalunkhoz vezetett. Az Onyx nemrég bővítésen esett át, mely során a Gerbeaud palota egyik belső, üveggel borított udvara is az étterem részévé vált. Ennek köszönhetően az asztalok kicsit átrendeződtek és mindkét teremben még szellősebben helyezkednek el. Egyéb berendezést tekintve a külső teremben szinte minden a régiben maradt, világítást tekintve is szerintem kellemesebb hatású - a spotlámpák kicsit túl erőteljesek az új teremben. Maga a külső terem kinézete és hangulata is kellemesebb szerintem, bár a belső új terem üvegajtaja mögött lobogó tűzről nehéz levennie az embernek a tekintetét.

onyx étterem restaurant budapest
Onyx étterem (kép forrása: onyxrestaurant.hu)

Eddig csak ebédelni voltam az Onyxban, de ebédkor is olyan szép kenyérválaszték fogadott, hogy előre szóltam kollégámnak, tartalékoljon némi helyet a kenyereskosár számára. Egy kis kocsin rengeteg kis finomságot tolt az asztalunkhoz a felszolgálónk, többek között sajtos rudat, zabos-joghurtos és tökmagos pogácsát, sajtos-rozmaringos és magvas kenyeret, paprikás ropogóst és még kb. kétszer ennyi nassolnivalót, amik közül képtelenség mindet megkóstolni és megjegyezni. Jól megmaradt emlékezetünkben viszont, hogy kivétel nélkül mindegyik kóstolt péktermék kellemes állagú és ízű volt. Kiemelendő a véreshurkás tekercs, amit egy véres hurkával töltött leveles tésztás csigaként kell elképzelni. Csodálatos! Maga a kenyérválaszték véleményem szerint páratlan a budapesti és az ország éttermei között.

Kollégám a magyar evolúció menü mellett döntött, én a prestige menüre voltam kíváncsi. Aperitifünk mellé üdvözlőfalatként egy kis tálkában paprikatatárt kaptunk paradicsomvízzel, medvehagyma ropogóssal és mangalica szalonnával - üde, frissítő, pontosan megfelel szerepének: tökéletes étvágygerjesztő. Ezután első fogásként vadon fogott lazac variációkat kaptam, mely vaníliával fűszerezett tatárból, mézes szójaszósszal enyhén körbepirított szeletből és ázsiai fűszerekkel marinált érméből állt, "egzotikus" coulis-val körbepöttyözve. Imádom a vaníliát sós ételekben, tenger gyümölcseihez és halhoz pedig szerintem végképp nagyon jól illik. Itt is nagyon jól harmonizált a kifogástalan minőségű lazaccal. A trilógia mindhárom eleme tökéletes volt ízre és állagra is. Asztaltársam hideg előétele tokaji furmint zselével bevont libamáj torta volt egy kanálnyi almakrémmel és frissen sült vajas brióssal. A libamáj henger formában érkezett, ezt borította a tokajis zselé - klasszikus párosítás új formában tálalva, nagyon szép kiegyensúlyozott ízekkel.

A magyar menü leveseként a palócleves ötletesen újrainterpretált változata következett. A tányéron egy kanálnyi csík zöldbabpüré mellett néhány szelet rózsaszínre sült bárányszűz feküdt, szemben ropogós zöldségek tárkonyhab alatt és apró kockákra vágott füstölt báránynyelv. Erre locsolta rá a felszolgálónk a báránylevest, amely a sok kis összetevőnek köszönhetően az utolsó kanálig változatos és izgalmas maradt. A prestige menü levesénél a tányéron egy csíknyi fenyőmag praliné, rajta egy pirított szt. jakab kagyló és mellette pecorino hab helyezkedett el, majd erre került rá a könnyed csicsókakrémleves. A levest kissé sósnak éreztem, emiatt a csicsóka íze nem tudott igazán érvényesülni. A kagyló tökéletes állagúra készült el, a fenyőmag krém édeskés íze pedig egy kevés izgalmat és változatosságot vitt a tányérra.

Meleg előételként egy kis tálkában zöld színben pompázó parajos rizottót kaptam három szép kis darab folyami rákhússal, valamint rákolajjal meglocsolva. A rákhús pompás, a rizottóval és a hozzá tálalt fehérborral kiegészítve kellemes könnyű fogás. Kollégám meleg magyar előétele viszont jobban elnyerte a tetszésemet: narancssárgába hajló paprikamártáson pihent 2-3 kecskesajttal töltött házi derelye, körülötte petrezselyemolaj, egy kis paprikakorong és a derelyék fölött hab. Szép piros-fehér-zöld tálalás könnyed friss ízekkel, tökéletes fogás.

A prestige menü következő fogása Széll Tamás 2010-es Hagyomány és Evolúció győztes étele, azaz egy tanyasi csirkével és kacsamájjal töltött házi kolbász, kandírozott szalonnával megszórt krémes habart tojással és habos savanyú káposzta mártással. A házi kolbász önmaga messze felülmúlja a híres nürnbergieket, a káposzta sava pedig old a kolbász édeskés és könnyít az enyhén zsíros hatásán. A magyar menüben sült házi nyúlfilé következett feketegyökér pürével és két apró darab körbepirított / karamellizált feketegyökér darabbal, valamint balzsamecettel marinált gombával. A feketegyökér-püré jó, akárcsak a házi nyúlfilé, a gombáról viszont hiányzott bármiféle sav, a balzsamecetnek nem találtuk a nyomát.

A magyar főétel újra határozottan felfelé ívelt: kollégám puha konfitált marha stefániát kapott, melyet két vékony marinált libamájszelet borított, rajta vinaigrette-tel enyhén permetezett vegyes vadnövény levelekkel. Köretként 2-2 ropogós bébirépa és thai zöldspárga fogta közre a húst, valamint a különleges füstölt burgonyapürét. Számomra a prestige főétel nagyon jó minőségű és szép rózsaszínűre sült báránygerincfiléből, szintén bébirépából és thai zöldspárgából, ismét savmentes enoki és shiitake gombákból, valamint hagyma variációkból állt. A hagyma variációk a tányéron egy hosszában félbevágott és vágási felületén megpirított újhagyma, egy alapleves párolt salotta és szőlőolajos fokhagymakrém formájában jelentek meg. Közülük utóbbi hagyta nálunk a legmélyebb nyomokat, különösen a bárányhússal együtt kóstolva. Nagyon kellemes a konyha és a felszolgálók oldaláról, hogy mindkét főételhez kívánság szerinti mennyiségű mártást locsolnak a húsra vagy a hús mellé, így pl. a húst fürdető frank származású munkatársam is teljesen boldoggá tehető, de egyben én is, aki nem szeretem, ha úszik minden a tányéron.

A főétel után egy igen ötletes könnyed elődesszertet kóstoltunk, mely gyönyörű magyar színekben pompázott és akár az "édes caprese" nevet is viselhetné. A tányér közepén elhelyezett panna cotta körül erősen vaníliás friss piros paradicsom consommé úszott, a panna cottán pedig édes bazsalikomos granita pihent. Zseniális hármas, nem csak sós, hanem édes formában is.

S végül elérkeztünk a desszertekhez. A magyar menünél a legendás XXI. századi somlói galuska a desszert. Merész lelkek otthon is nekiállhatnak, hisz nemrég nyilvánosságra került a receptje. A pohárdesszert különböző puha, krémes, ropogós állagú és vaníliás, tejcsokis, étcsokis ízű rétegei csodálatosan visszaadják a somlói hangulatát, de egyben minden kanalat változatossá, izgalmassá is varázsolnak. A prestige menü záró fogása is szintén egy csokoládés desszert. A hosszúkás tányér bal szélén egy krémes és intenzíven csokoládés tainori torta található, középen egy kissé nehezen törhető karamellizált tejcsokoládés milles feuilles, jobb szélen pedig "pina colada". A három komponenset sós karamellpöttyök választják el egymástól. Ugyan a tainori csokoládé torta is mennyei, a tányér legfinomabb eleme a pina colada: egy kis pohár kb. félig lágy kókuszkrémmel megtöltve, rajta enyhén zselésített rumos réteg, tetején pedig friss üdítő ananász granita. Imádom az ilyen átszerkesztett koktélokat, s ez is egy igen jól sikerült interpretáció, mely méltó felkiáltójelet tett a menü végére.

Három órányi ízkalandtúra után néhány házi készítésű petit fours-ral zártuk a napot, majd hazaindulásunk előtt szép kis dobozokban további apró édességeket kaptunk. Nagyon kellemes estét töltöttünk el, s itt az Onyxban éreztem a hét során a legkerekebbnek az estét. Az ételek ötletesek, szépen tálaltak és harmonikusak, a felszolgálók mindvégig udvariasak és figyelmesek voltak. Ilyen pillérekre a jövőben még nagyon sok további siker építhető, s remélem fog is épülni.

Cím:
Onyx étterem
1051 Budapest, Vörösmarty tér 7-8.
K-SZ 12-14:30, 18:30-23
Tel.: +36 30 508 0622

szerda, április 13, 2011

Costes

Nem tudom milyen okból, de mindeddig elkerültem a Costes éttermet. Talán, mert ritkán járok a Kálvin tér környékén. Sőt, szerintem még sose tévedtem a Ráday utcába. Kollégámmal épp emiatt is az étterembe való betérésünk előtt egyszer végigsétáltunk a Ráday utcán. Némelyik étterem kívülről egész jól mutatott, egyik klubból kellemes élő jazz zene is hallatszott, érthetetlen volt viszont számunkra, hogy az egyetlen hely, amely színültig volt, pont az, amelyik körzetében az olajszagtól alig lehet megmaradni.

Visszatérve az utca elejére beléptünk a Costesbe, ahol kellemesen megvilágított, hosszban elnyújtott beltérbe kerültünk. A barnás-szürkés tónusokat a falon látható színes képek törik meg. Bentebb a bárpult és a konyhába ill. mosdóba levezető lépcső mellett elhaladva egy további terembe jutunk, ahol az egyik falba borhűtő van beleeresztve. Az ajtó melletti asztalnál foglaltunk helyet, ahonnét az egész étterem és az utcán történő események is jól beláthatóak.

costes restaurant budapest étterem beltér enterior
Costes Restaurant (kép forrása: bestofbudapest.com)

A három különböző menüből a felfedező menü mellett döntöttünk, melyhez aperitifként egy pohár üde Chateau Vincent pezsgőt kaptunk. Ezután az apró cipókból álló kenyérválasztékból választottunk ki a vajhoz egy bazsalikomos paradicsomosat és egy barnát. Héjrajongóként külön tetszett, hogy a kenyereket nem szeletelve, hanem apró cipókként kínálták. A kenyerek nassolgatása közben meg is érkezett az első amuse gueule, amit tulajdonképpen üdvözlőkoktélnak is hívhatnánk. A gin fizz alsó 2/3-a finom kis jéglapkákból állt (azaz nem összetört jég! s ezáltal sokkal kellemesebb állagú), rajta pedig egy selymes krémes hab pihent. Az állagok kontrasztja igazán izgalmassá tette a poharat, az összíz pedig az enyhe pezsgéssel tökéletesen visszaadta az üdítő eredeti gin fizz koktél hangulatát. A második amuse tányér három kis habból állt. Az erősen felhabosított (kb. 3/4-e hab) csicsókaleves túl tejes ízű volt, a csicsókát alig lehetett benne felfedezni. Mellette az édesköményhab kicsit stabilabb félgömböt alkotott, rajta kaviárral. Meglepő volt, hogy a hab még a nyers édeskömény ízét idézte fel, gyanítom kipréselt édesköménygumók levéből készült. A harmadik "hab" egy rendkívül lágy kesudió pillecukor volt, mely kesudiós morzsában volt megforgatva. Ez a kesudiós kocka volt messze a legjobb a három hab közül.

Az üdvözlőfalatokat lezárva előételként forralt borban marinált kacsamájat kaptunk, melyet henger alakúra préseltek és némi ropogós morzsában forgattak meg. Mellette kandírozott gyömbér támaszkodott 1-1 kiskanállal kiszaggatott aszalt fügéből és barackból készült chutneynak, valamint vaníliás forralt bor zselé tette teljessé a tányért. A fogáshoz járt még egy túlméretezett hatalmas szelet teljesen íztelen briós, amely egyáltalán nem illet sem méretben, sem ízben az előételhez. A kacsamáj nagyon szép krémes állagú volt és a kérgén található morzsa, valamint a forralt boros marinád rendkívül jól harmonizált vele. Maga a chutney is kellemes ízű volt, kicsit olyan hatású, mintha hagymalekvárba kavartak volna el sok aszalt gyümölcsöt.

Levesként langusztin érkezett háromféle módon: a tányér közepén korianderes tatár, rajta egy roston sült langusztinfarok és mindez körbelocsolva dashival. Megjelenését tekintve kimondottan egyszerű tányér, nagyon tudatosan megkomponálva - bármi több csak rontott volna a fogáson. A tatár és a farok is tökéletesen voltak elkészítve és fűszerezve, ám ennél a fogásnál egyértelműen maga a lé maradt meg legerősebb emlékként. A levest kanalazva kollégám újra Bali szigetén érezte magát, ahol aznapi friss sült homárt vacsorázott naplemente közben. Engem whiskey kóstolásra emlékeztetett a lé, ugyanis jó whiskey-knél egyetlen csepp is perceken át árasztja magából a zamatot. Így volt ez ennél a levesnél is: egyetlen kanál leves ízét több percen át lehetett élvezni.

Őzfilé következett a menüben, ami egy kis darab őzfiléből, rajta egy lapos hengernyi sangria-zseléből, egy szelet zölddióból, sárga és piros birsalmapüréből, valamint zöldségekből, mint pl. sütőtökkorongból és romanesco-rózsákból állt. Főételként eléggé alulméretezett adag volt, eleve előételként is nagyobb adagot kaptunk. A poivrade mártás finom volt, de rendkívül kevés még a kis falat húshoz is. Ki kell viszont emelnem az őzfilét, aminek nagyon szépen kiérződött a kesernyés vad íze. A kevés zöldség is szép ropogósra készült. Egyedül a sangria zselé volt zavaró a tányéron.

Ugyan a leves is mély nyomokat hagyott bennünk, mégis most következett az est fénypontja, melyet röviden akár citrusos desszertként is összefoglalhatnék. A mélytányér alján egy grand marnier-rel átitatott rum baba pihent, rajta egy ropogós narancslapka (állagát tekintve kb. mint a créme brulée-t borító felső réteg), ezen egy lapos hengernyi yuzu parfé, majd ismét egy korong ropogós narancslapka. Végül legfelülre egy szirupban konfitált kumquat volt ráállítva, melyet belülről kivájtak és citromkrémmel töltöttek meg. Továbbá sárga citrusos hab övezte a tornyot és puha omlós narancsporral megszórt keksz kerekítette le a tányért. Óriási fogás, rengeteg különböző állaggal és sokszínű citrusos ízzel. Egyben nagyszerű és tökéletes.

Sajnos az első desszert olyan magasra tette fel a lécet, hogy záródesszert erőteljes csalódást okozott. A klasszikus "Poire Belle Hélène" ("ahogy a ház készíti") egy csokigömbből állt, mely körtedarabokkal és vaníliafagylalttal volt megtöltve, azaz a fagylalt miatt csak rendeléskor lettek a gömbök összeillesztve. Erre a kissé túl vastag falú csokigömbre öntötte rá tálaláskor a pincérünk a forró habos csokoládémártást, ami a hőmérséklete miatt felolvasztotta ("feltörte") a csokigömböt és ezáltal vált láthatóvá a gömb tartalma. A desszert valójában csoki volt csokival és egy kevés körtével, amiből hiányzott a sav, mely esetleg oldotta volna a tányér egyhangúságát.

Petit fours-ként többféle házi apróságot kaptunk, melyek közül a tökmagzselé ugyan szép és ötletes volt, de ízét tekintve nem tudott meggyőzni minket. Kiemelendő viszont a klasszikus, 2/3-ig cukorba, majd 1/3-ig csokiba mártott physalis (zsidócseresznye) és az apró falat túró rudi leheletnyi levendulával.

Pusztán az ételeket tekintve a tökéleteshez igen közel kerülő este lehetett volna, ha a felszolgálás is megfelelt volna. Egyáltalán nem tetszett ugyanis, hogy a felszolgálók fennhordták az orrukat - legalábbis többször is kissé lenézve éreztük magunkat. Ugyancsak negatív pontként kell megemlítenem, hogy mindegyik felszolgáló túlságosan sok parfümöt viselt. Minden alkalommal, amikor letették elénk az ételt, akkor először hosszan csak a pincéreink parfümjét éreztük - sőt, azt is meg tudtuk állapítani, hogy ugyanazt a fajtát használják. Ezek a viszonylag könnyen kiküszöbölhető pontok sajnos erőteljesen rontottak az este hangulatán. Kár, hiszen maga a konyha kiemelkedően rendkívül jó.

Cím:
Costes Restaurant
1092 Budapest, Ráday utca 4.
SZ-V 12-15:30, 18:30-24
Tel.: +36 1 219 0696

hétfő, április 11, 2011

Bábel

Megnyitása óta minden évben igyekeztem egyszer ellátogatni a Bábel étterembe, hiszen a konyhája abszolút az én vonalamat fedi. A legelső látogatáskor kóstolt menü óriási élmény volt, tavaly nyáron viszont kicsit mintha bisztrós irányba mozdult volna el a konyha, ami szerintem nem illik a hely arculatához. Idén viszont úgy tűnik, hogy nemcsak visszatért a régi formájához a Bábel, hanem még néhány lapáttal rá is tett.

A modern sötét beltérben az ablak és a borhűtő mellett foglaltunk helyet kollégámmal. A beltér továbbra is szűk és az asztalok sem lettek nagyobbak, de minden megoldható - üvegek pl. nem maradnak az asztalon, hanem a figyelmes felszolgálók azonnal utánatöltenek, amennyiben kiürült poharunk. A világítás megoldása szerintem továbbra is az egyik legjobb a budapesti éttermek között, a fény ugyanis a legfontosabbra, a tányérra és a rajta található ételre összpontosít.

Babel Delicate Restaurant (kép forrása: babeldelicate.hu)
A vaj mellé kis kosártálcáról ötféle házi kenyérből választhatunk, mindegyik kifogástalan. Amuse gueule-ként egy egész variációt kaptunk: Egy kis tányéron streuselben megforgatott borjútatárgolyó pihent paprika-édesköménygumó ágyon. Kis tálkában mellette meglepően intenzív ízű uborkakockákat kóstoltunk lazaccal. Harmadik amuse-ként selymes állagú meleg libamájveloutét kanalaztunk. Mindhárom kellemes friss ízű, ideális étvágygerjesztő üdvözlőfalat.

A nemzetközi menünk első fogása nyúl kétféleképpen, könnyed és friss ízekkel. A tányér közepén egy hosszú csíkban virágokkal díszített nyúlpástétom pihent, mellette kakukkfüves sós céklalekvár, egy kanál könnyed enyhén ecetes paprikás gerslisaláta és egy pálcika. A pálcikára felszúrt diós-mandulás streuselben megforgatott nyúlmáj-mousse cseppnyi sütőtök-chutney-val a morzsa ropogósságának és enyhe édességének köszönhetően rendkívül izgalmas íz és állagjátékot eredményezett, abszolút favoritom a tányéron. A pástétomnál külön tetszett, hogy a virágok alatt 1-1 csepp földimogyorókrém volt elrejtve, ami a az utolsó falatig változatossá tette a fogást.

Következő tányérunk közepén egy kockányi hófehér tőkehalat kaptunk, melyen hosszú csíkokra hántolt fehér és zöld spárga, valamint spenót tornyosult. E köré töltött a felszolgálónk a sáfrányos hallevesből, amely tökéletes ízű és fűszerezésű, selymes, nem üt ki belőle a tejszín. Kollégám szerint ebbe bele lehetne feküdni (német szólás, ha egy étel nagyon ízlik). A spárga is kellemes a leveshez, kicsit nehézkes kanalazni a hosszú csíkokat, de édeskés ízük izgalmas összjátékhoz vezet a sós elemekkel.

Meleg előételként borjúbríz és langusztin párosát kaptuk. A ropogós bundában sült langusztin zseniális füstös padlizsánkrémen pihent, míg a zsályás borjúbríz rendkívül tiszta ízű hófehér csicsókapürén. A tányér két fele inkább két különálló fogás, együtt nem állt számunkra össze a harmónia. Viszont érdekes szembesülni azzal, hogy a langusztin és a borjúmirigy állaga mennyire hasonló.

A sok kis apróság után és a főétel előtt frissítő ananász sorbet érkezett. Nem pusztán egy gombóc sorbet-ból állt, hanem a fagylalt alatt precízen vágott friss ananászkockák bújtak meg, a sorbet-ba pedig egy hajszálvékony ananászchips volt beleállítva - vagyis, ha rá akarjuk erőltetni, hívhatnánk ananász trilógiának is, hiszen mindhárom összetevője más és más oldalról mutatta be az ananászt, más savassággal, más textúrákkal, s mégis nem túlbonyolítva. Zseniálisan egyszerű - egyszerűen zseniális!

Ugyan az eddigi fogások is mind gyönyörűen voltak tálalva, a főétel még ezeket is felülmúlta: igazi íz és színkavalkád. A tányér közepén két darab rózsaszínre sütött szarvasgerinc pihent mogyorós jus-n, mellette egy rántott bonbon további mogyorós jus-vel, amiből tovább lehetett adagolni a mártást ízlés szerint. A tányér sarkaiban édesburgonyapüré, három ropogós burgonyagolyó, valamint körülötte lóbab szemek és feketegyökér kockák. Egyik sarokban egy kis vaddisznópofából készült mignon volt elhelyezve, ami valójában puha pofahús egy réteg jus-vel bevonva. Nagyon ötletes és rendkívül finom önmagában, de szerintem túl erőteljes az ízét tekintve, s nélküle jobb lenne a tányér. Talán egy kicsit több volt a kelleténél a további extra: egy kis tálban petrezselyem és zsálya levelek úsztak, melyekre szárazjeget (? nitrogént?) öntve füstfelhő borította be az asztalt. Az effekten túl illat keltése lett volna a feladata - az illatból sokat nem éreztünk, a hideg füstfelhő viszont pillanatok alatt lehűtötte a tányérjainkat. Kár érte, mert egyébként az este folyamán talán ez a főétel volt a legkerekebb az összetevők játékát tekintve is.

Asztaltársam ugyan kezdett eléggé megtelni, a gyönyörű sajtválasztéknak viszont én nem tudtam ellenállni, így mindegyikből kértem egy kis falatot különböző lekvárokkal. Eddig minden alkalommal más sajtokból állt a választék, így mindig sikerült újat megismerni a Bábelben. Végül desszertként a magyar menü lúdláb evolúciójára váltottam, ami egy lapos korong puha tésztával, krémes csokoládéval és könnyítő szerepet betöltő málnavelővel. Szép, kerek, messze a legjobb lúdláb, amit valaha kóstoltam. Kollégám a nemzetközi menü igen látványos és játékos desszertjét kóstolta, mely sütőtökös pillecukorból, édesgyökérzseléből, narancsos-ánizsos fagylaltból, édesgyökér meringue-ből, sütőtök kompótból és sütőtök homokból állt. Már pusztán az egyes összetevők felsorolásából is elképzelhető gondolom a tányér játékos felépítése. Mindegyik komponenset megkóstoltam önmagában, s önmagukban jól eltaláltak, ám az összes összetevő eléggé édes. A narancsos fagylalt sem volt eléggé savas ahhoz, hogy oldja az édességet és a fogáshoz tálalt sherry is csak tovább szorozta az édességet. Látványos desszert, de az egyensúly még nem állt össze a tányéron. Záráshoz petit fours-ként kétféle csokit és marakujazselét kaptunk, melyek közül az utóbbi már az első látogatásom alkalmával is az örök kedvenceim közé került.

Minden tányéron szemmel láthatóan kitűnik a rengeteg befektetett munka. A tálalás is mindvégig szépen kidolgozott és precíz, olykor viszont kedvesen játékos is, mint pl. a sütőtökös desszertnél. Néha viszont nem áll össze teljesen a kép, az (olykor túl) sok apróság mellett kissé elvész a harmónia a tányéron. Ezen tovább javítva szerintem könnyen a belső előző sávba kerülhet a Bábel Budapest legjobb éttermei között.

Cím:
Babel Delicate Restaurant
1055 Budapest, Szarka utca 1.
K-SZ 18-24
Tel.: +36 1 338 2143

péntek, április 08, 2011

Kókusztejben pácolt báránygerinc uborkás-gránátalmás salátával

Bárányhúsnál elterjedt szokás éjszakára tejbe tenni, hogy enyhítse az erőteljes bárányízét. Ez leginkább idősebb bárányoknál fontos lépés, hiszen korral egyre erőteljesebb lesz a némelyek által nem kedvelt bárányíz. A nem kora, hanem húsa miatt levágott báránynál szerintem nem szükséges a tejben való pihentetés. Viszont mivel a bárány nagyon jól párosítható kókuszhoz (ld. pl. indiai konyha), ezért olyan ötletem volt, hogy tejben fürdetés helyett kókusztejben marinálom egy éjszakán át. A kókusztejbe került még egy egész fej friss fokhagyma szárastul, valamint egy zöld chili. Rendkívül jó ízt adott a marinád a báránynak, tavaszi és nyári grillezéseken is érdemes kipróbálni.


A báránygerinc szeletekhez vegyes levelekből készítettem salátát uborkával és gránátalmával. A saláta fűszerezését egyrészt a salottás vinaigrette (öntet) adta, másrészt pedig a pörkölt szezámmag és fenyőmag. Egy pohár száraz fehérborral könnyed üde ebéd meleg napokra. (recept)

szerda, április 06, 2011

Bock Bisztró

Három évvel ezelőtt, amikor legutóbb Pesten járt kollégám, sajnos nem sikerült asztalt foglalnunk a Bock Bisztróban. Időközben többször is jártam itt, de most hogy kollégámmal együtt voltunk Budapesten, pótoltuk az elmaradást.

Magas egybefüggő beltérbe léptünk be. A hosszában teljesen átívelő pult, felette a heti ajánlatos táblákkal, a borosdugókkal borított asztalok, de legfőképp talán a borfal és az előtte vidám háttérzenét játszó harmonikás rendkívül kellemes, laza hangulatot teremtenek. S mindehhez ráadásképp még nagyon jó konyha és borok is társulnak.

Az ablak mellett foglaltunk helyet a kollégámmal, ahonnét a belső tér és az utcai történések is kényelmesen figyelemmel követhetőek. Tavalyhoz képest bővült a kenyérkínálat, ezúttal négyféle házi kenyeret kaptunk a legendás tepertőkrémhez. Vétek is lenne itt ezt vajra cserélni! Minden falat belőle olyan, mint a tábortűz melletti szalonnasütés. Kollégám a szalonnasütést mint olyat nem ismeri, de benne is gyermekkori pozitív élmények ébredtek fel a zsírt kóstolva. Egész este boldogan ellettünk volna zsíros kenyerekkel önmagában is, de időközben megérkeztek az előételeink.

bock bisztró bock bistro belső tér interior asztal szék tábla ablak
Bock Bisztró belső tere (kép forrása: deluxe.hu)
Asztaltársam pácolt makrélát rendelt, nekem citrusos báránymirigy érkezett. A makrélát gyömbérrel pácolták és langyosan került salátaágyra. Állagra és ízre is rendkívül jó - olyannyira, hogy ettől a néhány falattól makréla rajongókká is váltunk. A kaviáros majonéz és az almapüré kellemes kiegészítő, a szelet hideg libamáj jó, de nem oszt-szoroz, elhagyható. A báránybrízem is tökéletesen lett elkészítve: selymes puha, nyoma sincs rágós daraboknak. Külön élmény, hogy a mirigyek szélei 1-1 oldalon ropogós kérget kaptak. Maga a tálalás purisztikus: a báránybrízt kevés citrusos olaj és jus veszi körül, a citrus- és salotta-(?) kockák pedig nyomokban a mirigyek alatt bújnak meg. A citrusos ízek pont jó egyensúlyban voltak a brízzel, s végül a hozzá ajánlott Rókusfalvy Sauvignon Blanc tökéletesen kerekítette le az ízeket.

Főételként mindketten mangalica ízelítőt kóstoltunk sólettel - én kíváncsiságból, asztaltársam pedig azért, mert eddig még nem találkozott mangalica sertéssel és láthatóan sikeresen kíváncsivá tettem a rövid jellemzésemmel. A sóleten egy hosszúkás darab kellemes ízű és kissé porhanyósba hajló állagú sous-vide-olt hús pihent (nem szűz, gyanítom combból való darab), mellette egy kockányi dagadó ropogósra sütött bőrrel és egy kissé elsózott húsgombóc. Negyedik és ötödik mangalica variációként a sóletben megjelent még néhány karika rendkívül jó minőségű házi kolbász, valamint a tányér felső részén egy csíknyi jus. Nomen est omen, valódi ízelítőt kaptunk, hiszen minden egyes húsdarabnak más és más állaga és íze volt, a fogás az elnevezésének tehát teljesen eleget tett. Külön tetszett a sólet, a bab ugyanis nem főtt szét, de szép puha volt, s emellett nagyon jól el volt találva a sólet enyhe csípőssége és füstössége. A hozzá kínált Bock Kékfrankos tökéletes kísérője volt a főételnek.

Egy átka volt csak az elején nassolt zsíros kenyereknek: desszertre már nem maradt helyünk, így néhány pohár kadarka után jóllakottan és jó hangulatban hazaútra indultunk. Ismét csak ugyanazt tudom írni zárszóként, mint tavalyi látogatásom után is: pincérünk készségesen válaszolt minden kérdésünkre és nagyon jó tanácsokat adott borok kiválasztását tekintve. Továbbra is ajánlom mindenki számára a Bock Bisztrót, amennyiben mai napjainkba átmentett finom magyar ételekre vágyik jó borok társaságában.

Cím:
Bock Bisztró
1073 Budapest, Erzsébet körút 43-49.
H-Sz 12-24
Tel.: +36 1 321 0340

hétfő, április 04, 2011

Borkonyha

Egyre több jó bisztró nyílik Budapesten, s remélhetőleg hamarosan szerte az országban is. Némelyikről többet is lehet hallani mostanában, mint pl. a december végén nyílt Borkonyháról. Mivel még nem jártam itt, ezért a szüleimmel és kollégámmal töltött pénteki ebéd kérdése hamar eldőlt.

Egy nagy beltérbe lépünk be, az ajtóval szemben egy hosszú pult bárszékekkel, mellette a teremrészben sötét faasztalok terítő nélkül, egyszerűen - a falakon kis képek, tértágító tükrök, táblák a napi ajánlattal, szintén egyszerűen tartva. A nagy ablakokon beeső fénnyel, a sarokban álló könyvespolccal együtt rögtön igazán kellemesen otthonosan éreztük magunkat. Apropó otthonosan: már gondolkodtunk is rajta, hogy a terem egyik oldalát teljes mértékben beborító borfalat akár otthon a négy fal között is igen jól el tudnánk képzelni. Méghozzá hasonló tartalommal, hiszen az ebédhez felszolgált borok kivétel nélkül nagyon jók voltak. De kezdjük az aperitifnél.

borkonyha winekitchen étterem bisztró bistro budapest beltér
Borkonyha (kép forrása: borkonyha.hu)
Aperitifként ugyan ritkán iszunk pezsgőt, ám pincérünk ajánlására kipróbáltunk egy új különlegességet: Gere Attila Frici névre keresztelt gyöngyözőborát. Az asztalnál később kiderült, hogy tulajdonképpen szüleim 4-5 éve primőrként kóstolták Villányban, s valószínűleg annak a Medoc Noirnak a továbbfejlesztése. Kimondottan frissítő és üde bor, melynek könnyedségét tovább fokozza a kellemes pezsgés. Késő tavasszal és nyáron gyanítom, hogy naponta több kartonnyi fog belőle fogyni, igazán üdítő. Bármely a táblán és az étlapon szereplő fogással kapcsolatos kérdésünket udvariasan megválaszolta felszolgálónk, kollégám számára angolul is. Több érdekes tétel is olvasható volt a táblán, így a döntésemet megkönnyítette, hogy a levest különösen is ajánlották. Az előételre való várakozás megrövidítésére kétféle kenyeret kaptunk és puha vajat. Végre egy hely, ahol a vajat nem kaparni vagy vágni kell, hanem szépen kenni lehet! A kenyér kissé tömör, de jó - a vajjal együtt végképp.

Rendkívül színes előételeket kaptunk: a hegyvidéki kecskesajttal töltött derelye gyönyörű sárga színét bíbor felé hajló piros habos céklamártás vette körül, a fehér karalábékockákat és a báránymirigyet élénk zöld tárkonyolaj övezte, míg a csípős hallevesem narancssárga színben pompázott. Igazi színkavalkád, de egyben az ízek is jól eltaláltak. A levesem csípőssége pl. épp kellemes és nem tejszínes, a kecskesajt a céklával és dióval pedig egy klasszikus párosítás szép kiegyensúlyozott kivitelezése.

borkonyha winekitchen étel vörösboros marhapofa uborka burgonya krumpli
vörösborban párolt marhapofa pácolt uborka salátával, kifliburgonyával (kép forrása: borkonyha.hu)
A főételek is hasonló színpompásak voltak. Hozzá is szeretném tenni, hogy a bisztró honlapján látható ételfotók nem egyszeri beállított képek, tényleg pont ilyen szépen tálalva kerül minden tányér a vendég elé is. Ezért is szerepel itt a honlapról a vörösborban párolt marhapofa fényképe (no meg azért, mert étteremben nem szeretek fényképezni), hiszen pontosan ugyanígy kaptam én is. A marhapofánál külön tetszett a hús kérge, a szaft talán lehetne kicsit sűrűbb, hogy könnyebben meg lehessen benne mártani a pofát vagy a pirított krumplit. Szüleim és kollégám ételei közül csak a konfitált kacsacombot próbáltam, melyhez sült kacsamáj, zöldborsókrém és cukorborsó társult. A kacsacomb igen ízletes volt, a zöldborsókrém és cukorborsó kellemesen egészítette ki.

Záró falatként a táblán szereplő gyümölcskenyér, rebarbara-sorbet és sütőtöktorta, illetve a lapról a csokoládédesszert keltette fel a figyelmünket. A sütőtöktorta kissé nehéz, de a kis csokoládédarabok változatossá tettek minden falatot. Legjobban viszont a magvakkal és aszalt gyümölcsökkel gazdagon készült (de ettől még nem szétbomló) gyümölcskenyér tetszett. Igazán kellemes és jóízű.

A kiszolgálás mindvégig közvetlen, figyelmes és udvarias volt, alkalmanként az egyik tulajdonos is segített a felszolgálásban és láthatóan őszintén érdeklődött, hogy minden rendben van-e az ételekkel. Az ételekhez ajánlott borok mind passzoltak, s a borfalat végigtekintve a borválasztékukról általánosságban is elmondható, hogy a szép kínálat megfelel az étterem nevéből adódó elvárásoknak. Ár-érték arányt tekintve is igen barátságosak. Távozásunkkor azt az információt kaptuk, hogy májustól szabadtéri terasszal is bővülni fog. Mindenképp érdemes lesz visszatérni.

Cím:
Borkonyha / Winekitchen
1051 Budapest, Sas utca 3.
H-SZ 12-24
Tel.: +36 1 266 0835