Pisztráng céklával, brokkolival, földimogyoróval és vérnaranccsal

Gaba és Gabi építettek egy Tarka Bárkát, mellyel közösen körbehajózzák Földünk óceánjait, tengereit, tavait és folyóit, hogy elhozzák, megismertessék és tányérjainkra varázsolják a sós- és édesvizek kincseit. A hegyek és dombok közötti kristálytiszta vizű sebes patakokon át vezető egyik útszakaszra Gabi meghívott a Tarka Bárkára. Meghívásának örömmel mondtam igent, így a mai napon a pisztrángokról és szaiblingokról mesélek.

Egy pisztráng kifilézése nem bonyolult folyamat, éles késsel és némi gyakorlattal könnyen elsajátíthatóak a fortélyai. Segítségképp összefoglaltam, hogy hogyan szoktam filézni pisztrángot ill. szaiblingot, valamint néhány fényképpel és tanáccsal is kiegészítettem. A pisztrángfilék felhasználásához téli zöldségekből készítettem egy színpompás köretet. A recept és a halfilézés leírása a Gabi és Gaba Tarka Bárka blogján olvasható.

pisztráng céklával, brokkolival, földimogyoróval és vérnaranccsal

Sült karfiol naranccsal, mentaolajjal és fenyőmaggal

Igazán piros vérnarancsot találni nem egyszerű. Az erlangeni piacon két fajtát árulnak: a Tarocco nevűt félvérként, Moro néven pedig teljesen véres narancsot. Az utóbbi években és idén is mindkettő meglehetősen sápadt, mindössze nyomokban találhatóak a gyümölcsben piros pigmentek. A héjukat is szoktam nézni, de az a tapasztalatom, hogy piros pöttyös héjú vérnarancs sem vezet garantáltan vörös gyümölcshúshoz. Jobb módszert pedig nem ismerek a narancs színének megjóslására, végeredményben tehát lutri marad - eddig kevés sikerrel, hiszen kb. 20 vérnarancsból 1 volt igazán szép sötét céklavörös. Az alábbi fogáshoz is vérnarancsot terveztem, de végül csak enyhén foltos gyümölcshúsú vérnarancsot kaptam. Frissítő, könnyítő funkcióját viszont így is betöltötte.

sült karfiol naranccsal, mentaolajjal és fenyőmaggal

A karfiolszeleteket kaffir lime-os sós vízben főztem meg, majd kihűlés és lecsepegtetés után megpirítottam. Nagyon fontos, hogy a karfiol ne legyen teljesen puhára főzve, mert egyrészt bonyolult lesz megpirítani és kiemelni a serpenyőből, másrészt pedig állagát tekintve nem működne jól a végeredményben. Tálaláskor szerecsendiót és tonkababot reszeltem frissen a karfiolra, majd narancsgerezdekkel, zöldcitromhéjjal és pörkölt fenyőmaggal szórtam meg, valamint mentaolajjal locsoltam meg. Utóbbit szépen magába szívta a karfiol és a fekete tányéron sem látszik jól, ezért nem annyira szembetűnő a képeken. A különböző fűszerek és hozzávalók harmonikus egyensúlyának köszönhetően a karfiol minden egyes falatnál új oldalról mutatkozott meg. (recept)

sült karfiol naranccsal, mentaolajjal és fenyőmaggal

Read this post in English on myBites.

Pekingi teadélután

Kína nem csak a tea hazája, hanem egyben a teaceremónia megteremtője is. Az évezredek során valódi teakultúra fejlődött ki Kínában és a tea a mindennapok szerves részévé vált. Számtalan speciális eszközt is feltaláltak a tökéletes tea elkészítéséhez, mára viszont szinte csak kancsókra és csészékre mérséklődött a készlet. Gasztronómiai szempontból a pekingi kacsa mellett egy valódi teaház felkeresésére mindenképp érdemes időt szakítani, ha Pekingben járunk. Én a Family Fu teaházát kerestem fel, mely egy csodálatos csendes és nyugalmas oázis a zajos és szüntelen mozgásban lévő Pekingben. A kínai tea és teaceremónia történetéről, valamint a teaházi látogatásomról szóló cikkem a Dining Guide oldalán olvasható: Kínai teával olvasztjuk a havat.

kínai teaceremónia Pekingben

További cikkeim Pekingről:
Peking: Az első benyomások
Pekingi városnézés és a Kínai Nagy Fal
Pekingi étkezések
Pekingi kacsa Pekingben

Pekingi kacsa Pekingben

A héten egy kis kulináris visszatekintés Pekingre fog szerepelni a blogomon ill. a Dining Guide oldalán. Kezdésnek Peking talán leghíresebb fogásáról, a pekingi kacsáról lesz szó, mely néven ugyan európai kínai éttermekben lehet kapni valamiféle kacsahúst, ellenben rendkívül távol áll az eredetitől. A pekingi kacsa történetéről, elkészítési és tálalási módjairól a Dining Guide-on olvasható a cikkem: Pekingi kacsa Pekingből.

pekingi kacsa (villámgyors) precíz szeletelése

További cikkeim Pekingről:
Peking: Az első benyomások
Pekingi városnézés és a Kínai Nagy Fal
Pekingi étkezések
Pekingi teadélután

Lilakáposzta krémleves almával, céklával és kéksajttal

Régóta vágytam már gyümölcscentrifugára, de eddig nem nagyon tudtam hova tenni. Most, hogy megváltam a húsvét óta nem használt tv-mtől, a felszabadult helyre egy igen jó teljesítményű gyümölcscentrifuga került. Maga az elnevezés magyarul félrevezető, ugyanis elsődleges célom a centrifugával különböző zöldségek levének kinyerése volt. Fodros kel préselésével avattam fel, amivel rendkívül jól működött. A kapott lé tiszta, a visszamaradt aprólék száraz volt. Tisztítása már kissé körülményesebb, de az eredményért megéri. Második nekifutásként lilakáposztát centrifugáltam vele.

lilakáposzta krémleves almával, céklával és kéksajttal

A lilakáposztát krémlevesként terveztem elkészíteni. Sűrítőanyagként a centrifugálás után visszamaradt aprólékból használtam fel néhány evőkanálnyit, amit türelmesen kis lángon puhára főztem. Kanállal való kavarás helyett botmixerrel kavartam meg rendszeresen a levest, amivel szintén elősegítettem a puhulási folyamatot. Kicsit hasonlít is ez a módszer a termomixhez, ami egyszerre melegíti és aprítja a tartalmát. A végeredmény selymesen krémes lett.

lilakáposzta krémleves almával, céklával és kéksajttal

Magát a levest a lilakáposzta klasszikus párosaival ízesítettem, azaz került bele savanykás alma, egy kevés lilahagyma, vörösbor és ecet. Ízlés szerint akár egy fahéjrudat vagy egyéb téli fűszereket is bele lehet tenni főzés közben. Köretként almakockákat, sült céklát és kéksajtot helyeztem a tányérra. A szedres balzsamecet pöttyök nem csak a dekoráció célját szolgálták, hanem egyenetlen eloszlásuk miatt a leves minden kanalát más és más ízűvé varázsolták, aminek köszönhetően a leves az utolsó kanálig élvezetes maradt. A kéksajt elhagyásával akár vegán levesként is tálalható. (recept)

Read this post in English on myBites.

Őzgerinc makadámiás fodros kel pürével és kecskesajtos sütőtök cannellonival

Az idei tél egyik nagy slágere nálam a fodros kel. Hétvégén szoktam egy nagyobb vagy két kisebb példányt vásárolni, melyekből hétközben 1-2 este gyakran ázsiai ihletésű vacsora készül. Szerteágazó kiterjedése miatt hűtőben esélytelen lenne tárolni, viszont zacskóban az erkélyen gond nélkül több napig is eláll. A fagy sem gond neki - sőt, épp a fagynak köszönhetően mérséklődik a kesernyés íze és válik édesebbé. Emiatt is tökéletes téli zöldség.

Az alábbi pürének az ötletét Andree Köthe-től lestem el az egy évvel ezelőtti főzőkurzusából. A fodros kelt ugyanis nem pürésített levelekként tálalta, hanem előbb makadámia-dióból készített egy nagyon szép sima állagú krémet, majd ehhez kavarta hozzá a fodros kelből gyümölcspréssel frissen kinyert levet. Köthénél a makadámia-püré még egy fokkal krémesebb volt, feltehetően pacojetnek köszönhetően, ami a háztartásomban sajnos nem áll rendelkezésemre. Ismét nem sikerült sózatlan makadámiát találnom a boltokban, ezért a legegyszerűbb változatot vettem meg és lemostam a diókról a sót főzés előtt. Így is működött, bár friss sózatlan és pörköletlen makadámiával még egy fokkal jobb volt az eredmény tavaly a főzőkurzuson.

őzgerinc makadámiás fodros kel pürével és kecskesajtos sütőtök cannellonival

Eredetileg báránygerincfilét terveztem a fodros kelhez, viszont télen olykor vadhúst is lehet kapni a piacon. Most szerencsés voltam, ugyanis egy gyönyörű őzgerinc is szerepelt a kínálatban. A csontokról nekem kellett levágni a filéket, de ez nem okozott különösebb gondot. Így ugyanis a csontokat és egyéb levágott nyesedéket alaplével együtt kifőztem és végül mártásként tálaltam a rózsaszínre sütött őzgerinchez.

őzgerinc makadámiás fodros kel pürével és kecskesajtos sütőtök cannellonival

További köretként friss kecskesajttal töltött sütőtökből készült cannellonit készítettem. Ennek az ötlete akkor született meg bennem, amikor egy jobb almamagház kiszúrót kerestem és hazaérve azt tapasztaltam, hogy kissé nagyobb az átmérője az itthoni példányoménál. Többféle vájási módszerrel próbálkoztam a cannellonik kiszúrásánál. Vájásnál érdemes előbb a nagyobb átmérőjű kiszúróval hengereket kivágni, majd ezekből a kisebb átmérőjű kiszúróval óvatosan a közepét eltávolítani. Kiszúrás közben a kiszúró pengéjének vastagságával kissé tágul is a henger, ezért előnyösebb türelmesen és óvatosan vájni. (recept)

Read this post in English on myBites.