Ázsiai fűszerkavalkád

Eléggé szomorkás hét múlt el, hisz a mai nap (febr. 11.) ment haza Zsófi, Ágó, Vica és Timi - végleg. Ágót kedd este hívtam el egy búcsúvacsorára. Zenehallgatás és beszélgetés mellett egy jót is kotyvasztgattunk a konyhában. Ágót ugyebár megkérdeztem, hogy van-e valami kívánsága, mit főzzek, de csak annyit válaszolt, hogy valami narancsosat. A narancs mondjuk nem volt a végeredményben annyira domináns, de szerintem egész finomra sikeredett - leszámítva, hogy egy "halványat" csípős lett. Szegény Ágóról meg utólag tudtam csak meg, hogy nem bírja az erőset... Mindenesetre még helyszíni tűzoltásként bevedelt kb. fél liter csillapító zsíros tejet. Bocsi érte, Ágó ;) Remélem, nem (csak) ez marad meg Neked emlékként a keddi estéről/vacsoráról.


Köszönöm, Ágó, hogy vendégem voltál, s hogy egyáltalán megismerhettelek. Remélem, ha ismét erre jársz, újra összeülünk - ha nem is valami csípős falatra, de talán egy jó beszélgetésre a mosókonyhában ;)