Borjúbélszín vajban sült feketegyökérrel, zsidócseresznyével és széles babbal

Szüleimnek főételként mindenképp olyasmit szerettem volna készíteni, amit még nem ismernek - no s persze, amit én is nagyon kedvelek. Így esett a választásom a vajban sült feketegyökérre és a blansírozott széles babra. A piacon egy ideig tanakodtam rajta, hogy milyen új ízt, új gyümölcsöt is tehetnék a feketegyökér mellé. Naranccsal nagyon jól összeillik, mangóval is jól el tudnám képzelni, ám mivel a desszerthez terveztem már a vérnarancsot és a mangót is, ezért tovább keresgéltem gyümölcs után. Aztán egyszer csak jött a szikra, hogy zsidócseresznyével (physalis) kimondottan jó párost alkothatna a feketegyökér.

borjúbélszín vajban sült feketegyökérrel, zsidócseresznyével és széles babbal

S így is lett. Nagyon finoman harmonizált a zsidócseresznye a feketegyökérrel. Apu a feketegyökeret is emelte ki az est fénypontjaként. A körethez lassan, alacsony hőmérsékleten készült vajpuha borjúbélszínt készítettem, melyet tálalás előtt megforgattam még egy kevés sűrű marhaalaplében (glace). Anyu utóbbitól volt nagyon elragadtatva, hiszen rengeteg íz rejlett a kevés glace-ban, mely a rózsaszín borjúhúst burkolta. (recept)

mangó, vérnarancs, pisztácia és csoki mousse

Desszertként nem készültem semmiféle süteménnyel sem. Sokkal inkább arra törekedtem, hogy egy finom friss és érett mangót sikerüljön beszereznem. Ehhez egy egyszerű csoki mousse-t készítettem és némi pisztáciát aprítottam fel cukorral és narancslikőrrel. A piros színfoltot a vérnarancs adta. Maradéktalanul elfogyott ez a fogás is ;)