hétfő, január 18, 2010

Étlap és filmek

Újabb két személyiségfeltáró körkérdés jutott el hozzám, melyekben Á la carte az étlapom, Zsuzsi pedig kedvenc filmjeim után érdeklődik.

Kezdjük az étlappal - vagyis a kérdés úgy szól, hogy amennyiben éttermem lenne, mely eddig elkészített ételeim kerülnének fel az étlapomra. Az étlapomon szereplő ételek mindenképp szezonális és nagyrészt regionális alapanyagokból készülnének. Se anyagi, se minőségi szempontból nem éri meg pl. télen eperrel küszködni vagy ignorálni a számtalan helyi édesvízi halat. 1-2 havonta változó, 6-8 fogásos menü szerepelne az étlapon, s esetleg még néhány a piac aktuális kínálatától függő külön heti ajánlat. Az étlapon kívül nagy figyelmet fordítanék a pincérekre is, hisz rendkívül le tudja húzni egy este hangulatát, ha nem megfelelő a felszolgálás.

Mivel most tél van, ezért az aktuális téli menüm az eddig a blogomon közzétett fogásaimból kb. így nézhetne ki:

Akárcsak a szépirodalom területén, a filmeknél is be kell vallanom, hogy nem vagyok egy nagy filmrajongó. Moziba is ritkán járok, tavaly pl. összesen két alkalommal voltam, de volt már olyan év is, hogy egyetlen egyszer sem jártam moziban. Ebből kifolyólag a kedvenc filmjeim is kicsit porosak, de bármikor, akárhányszor szívesen megnézem őket.

Csillagkapu: Iskolában és gimnáziumban érdeklődtem a csillagászat és a különböző mitológiák iránt. Ez a film tökéletesen ötvözte a kettőt, így gondolom érthető is, hogy miért került be kedvenceim közé. Bár be kell vallanom, a sorozat még jobban tetszett - olyannyira, hogy több éven keresztül aktívan részt vettem a csillagkapu.hu oldal felépítésében és több találkozón is jártam, ahol számos színésszel találkoztam a sorozatból.

Idétlen időkig: Ezt a filmet minden nap képes lennék megnézni ;) Az ötlet, a megvalósítás, a történet, a szereplők - mind nagyon jók. Sugallata is zseniális, vagyis megéri odafigyelni a másikra, segíteni, kedvesnek lenni - s ezáltal kitörni a hétköznapok szürkeségéből.

Mi kell a nőnek?: Ugyancsak zseniális film, bár a vége egyáltalán nem tetszik. Ettől függetlenül bármikor szívesen újra megnézem. A zenéje is nagyon jó. Mel Gibsonnal egyébként hasonló nagy kedvencem még a Maverick is.

A sziget: Nagyon elgondolkodtató film, hiszen a filmben bemutatott klónok néhány évtized múlva már valóban létezhetnek. Érdekes a felvetés is, hogy meddig hajlandó elmenni a tudomány ill. maga az ember a saját túlélése érdekében. Mind a "biztosítottak", mind a klónok szemszögéből tekintve elgondolkodtató. Nagyon jó a zenéje is. Hasonlóan kedvenceim közé tartozik és elgondolkodtató a modern világgal ill. közeljövővel kapcsolatban az I-Robot és a Közellenség.

Nincs kettő négy nélkül: Véleményem szerint messze a legjobb és leghumorosabb Bud Spencer és Terence Hill film. Rioba mennek hasonmásaikat helyettesíteni és egy összeesküvést felfedni - csak ugye nem viselkednek úgy, mint hasonmásaik. A zenéje is nagyon tetszik, gyakran fütyülgetem. A film kizárólag német szinkronnal jó.

Gasztronómiai témájú filmek között is akad néhány, amelyik tetszett. A Csábító fűszer című film ugyan nem csak a főzésről szól, de központi szerepet kap benne egy fűszeresbolt ill. a fahéj a húsgombócban. Nagyon szépen elkészített film, érdemes megnézni, bármikor vetítenék a tv-ben. Aranyosak voltak még az Ízlések és pofonok, Julie és Julia ill. a Ratatouille című filmek is, de nem váltak abszolút kedvenceimmé. Épp most karácsonykor láttam Ditémnél a Szárnyát vagy a combját című klasszikust Louis de Funés-vel, rendkívül mulatságos paródia, érdemes megnézni.

2 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Szárnyát vagy combját! A nagy klasszikus, imádom!

S az a rész a Mi kell a nőnek?-ből, amikor a pincérnővel van, s a lány arra gondol: istenem, olyan a teste, mint Mel Gibsoné :-))) Halálos :-)))

Beatbull írta...

;) Van még egy gasztronómiával kapcsolatos filmje Louis de Funés-nek, ahol egy étteremtulajdonost játszik - az is jó, de az elejét leszámítva nem a gasztronómiáról szól a film.

Rengeteg jó poén van a Mi kell a nőnek? című filmben, imádom ;)