Borjúlábszár barna sörmártással, narancsos sütőtökkorongokkal és tejszínes kelkáposztával

A gyönyörű tájon, igényes jó termékeken és számtalan helyi sörfőzdén túl szerintem a hagyományos konyha fogásai a legjobb dolgok a frank ill. bajor környékben. Egyaránt népszerűek a halas (pl. (tisztított) vajban sült lisztben megforgatott ponty, ill. ecetben készült "kék" pisztráng) és húsos ételek (pl. "lapátocska" (lapocka), csülök, sült hús, kolbászfélék és még sorolhatnám). Utóbbiak már csak azért is annyira zseniálisak, mert kimondottan jól csúszik hozzájuk a sör. Alkalmanként itthon is készítünk hagyományos frank / bajor hangvételű ételeket. Ilyen pl. ez a szépen lassan sütőben készült borjúlábszár is, melyet tetszés szerint helyettesíthetünk csülökkel vagy egyéb hosszabb kezelést igénylő húsrésszel is.

borjúlábszár barna sörmártással, narancsos sütőtökkorongokkal és tejszínes kelkáposztával

A mártást rendkívül egyszerűen készítettük el, ugyanis csak mirepoix, azaz 1 rész zeller, 1 rész sárgarépa és 2 rész hagyma került bele. Nagyon fontos a mártásnál, hogy mindig csak annyi zöldséget tegyünk a lábasba, amennyi közvetlenül tud érintkezni a lábas aljával. Ha ugyanis többet, vagy az összes zöldséget egyszerre tesszük a lábasba, akkor sokkal inkább párolódni fog, minthogy pirulni. Márpedig itt az odasült barna anyagokon van a hangsúly, ezek adják az ízt és a színt a mártásnak.

Köretként Schuhbeck tejszínes kelkáposztáját készítettük el, ill. egy szép nagy sütőtökféléből korongokat szúrtunk ki, majd főzés után körbepirítottuk és narancsszirupban megforgattuk. Nem csak a mártásban kapott jó szerepet a barna búzasör, hanem jól illett italként is az ebédhez. (recept)