Igazán piros vérnarancsot találni nem egyszerű. Az erlangeni piacon két fajtát árulnak: a Tarocco nevűt félvérként, Moro néven pedig teljesen véres narancsot. Az utóbbi években és idén is mindkettő meglehetősen sápadt, mindössze nyomokban találhatóak a gyümölcsben piros pigmentek. A héjukat is szoktam nézni, de az a tapasztalatom, hogy piros pöttyös héjú vérnarancs sem vezet garantáltan vörös gyümölcshúshoz. Jobb módszert pedig nem ismerek a narancs színének megjóslására, végeredményben tehát lutri marad - eddig kevés sikerrel, hiszen kb. 20 vérnarancsból 1 volt igazán szép sötét céklavörös. Az alábbi fogáshoz is vérnarancsot terveztem, de végül csak enyhén foltos gyümölcshúsú vérnarancsot kaptam. Frissítő, könnyítő funkcióját viszont így is betöltötte.
A karfiolszeleteket kaffir lime-os sós vízben főztem meg, majd kihűlés és lecsepegtetés után megpirítottam. Nagyon fontos, hogy a karfiol ne legyen teljesen puhára főzve, mert egyrészt bonyolult lesz megpirítani és kiemelni a serpenyőből, másrészt pedig állagát tekintve nem működne jól a végeredményben. Tálaláskor szerecsendiót és tonkababot reszeltem frissen a karfiolra, majd narancsgerezdekkel, zöldcitromhéjjal és pörkölt fenyőmaggal szórtam meg, valamint mentaolajjal locsoltam meg. Utóbbit szépen magába szívta a karfiol és a fekete tányéron sem látszik jól, ezért nem annyira szembetűnő a képeken. A különböző fűszerek és hozzávalók harmonikus egyensúlyának köszönhetően a karfiol minden egyes falatnál új oldalról mutatkozott meg. (
recept)
Read this post in English on
myBites.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése