hétfő, szeptember 14, 2009

Vajbabkrémleves

Valójában rendkívül egyszerű krémleves, s nem is értem, mi az oka annak, hogy sehol sem lehet találkozni vajbabpürével vagy vajbabkrémlevessel. A vajbab krémlevesként való megvalósításának ötlete a spontán ötletemből született vajbabpürém óta foglalkoztatott. Több elképzelésem is volt a krémleves elkészítésére, ezért elmúlt héten négyszer is volt nálam vajbabkrémleves, hogy kipróbáljam, melyik kombináció a legjobb. Félreértés ne essék - mindegyik kombináció finom volt, de én a tökéleteset kerestem. Szalonnával pl. nagyon jól megy a zöldbab és a vajbab is, de a húsos füstölt szalonnával készült változatban nekem túlságosan erőteljesnek tűnt a szalonna füstös íze a vajbabbal szemben. Próbáltam salottával is, de be kellett látnom, hogy ugyan számos mártásnál előnyös a salotta enyhébb hagymás íze, a vajbab mellett a levesben szinte teljesen nyoma veszett. Ezután vajon megfuttatott hagymával készült a leves, ám pusztán vízzel felöntve még mindig hiányzott belőle némi íz. Alaplé ötlete is felmerült, de itt most nem akartam alaplevet használni a leveshez. Krumplit eleve elvetettem, mert már rögtön az első levesem is gyönyörű krémes állagú lett, azaz semmi szükség nem volt krémesítő krumplira. A sok próbálkozásból a következtetéseket levonva végül megszületett a tökéletes változat.


A vaj és hagyma párosítása bizonyult a legjobbnak. Ezzel kezdtem, majd egy kevés fehérbort öntöttem hozzá, ami nagyon kellemes zamattal gazdagított a levesen. A vajbabot ezután nem sima vízzel, hanem borsikafű-teával öntöttem fel. A borsikafű ötlete onnét jött, hogy itt a piacon automatikusan adnak egy maréknyi friss borsikafüvet is, ha zöldbabot vesz valaki. Mivel a levest mindenképp sárgán szerettem volna tálalni, ezért a friss borsikafűből külön főztem ki az ízt, amolyan teát kapva eredményül. A pürésítés után créme fraiche-sel simítottam az ízeken. Zsíros tejföllel is kísérleteztem egy korábbi próbálkozásnál, az is megfelelőnek bizonyult, de a créme fraiche még egy fokkal jobban tetszett. A pontot az i-re egy spontán ötletem tette fel - ugyanis a végén még egy kevés frissen reszelt parmezánnal fűszereztem meg a krémlevest. Végül egy rendkívül egyszerű, gyorsan elkészíthető és nagyon finom krémleves született a vajbabból. (recept)

15 megjegyzés:

Flat Cat írta...

Épp nem tudtam mit kezdeni fél kilónyi vajbabbal... :) De én valószínűleg nem bírom majd megállni, hogy ne használjak alaplevet hozzá. :)

chriesi írta...

Ez nagyon jól hangzik és mennyire jól néz ki, látszik hogy nagyon krémes!

Polimer írta...

Ha fűszerekből így nyered ki az ízeket, mint ahogy a borsikafűvel tetted azt a szakzsargon infusionak hívja.

napmátka írta...

Szerintem azért (is) ritka e leves, mert a vajbab annyira finom zöldség, hogy elfogy, még mielőtt az ember egyáltalán a pürésítésre gondolna. De tényleg: alig kell hozzá valami, mert önmagában is nagyon jó.
A füstölt ízt én is nehezen tudnám mellé elképzelni, én sokszor besamelt vagy valamilyen sajtot (esetleg mindkettőt) párosítom vele.
Azt hiszem a Te nagyon gazdag, fehérboros, mégis visszafogott ízvilágú levesed igazán kényeztető fogás. Körül is nézek a piacon, hátha kapok még egy ilyen krémlevesre való adag vajbabot...

Beatbull írta...

Flat Cat: Fél kilónyi vajbab pont elég 2-3 főre való levesnek ;)

chriesi: Köszi szépen! Pürésítés közben kicsit csalóka, ugyanis hígnak tűnik, de a tányérra kiszedve már teljesen krémes.

Polimer: Köszi a kiegészítést! Ezek az új modern kifejezések mennyire komplikáltnak hangzanak és valójában mennyire egyszerű dolgok rejlenek mögötte. A teára azért asszociáltam, mert pl. mentából vagy csalánból is hasonlóan készül. Ezek szerint a marokkóiak nem mentateát, hanem mentainfúziót isznak ;)

napmátka: Én spec. főzelékként nem igazán kedvelem a vajbabot, de pl. szalonnával és hagymával nagyon finom - így szeretem a kis füstös ízt is mellette. Levesben viszont nem illett hozzá - bár lehet más eredményt kaptam volna, ha nem pürésítem bele a szalonnát, hanem tálaláskor megszórom vele a levest. Otthon már nincs vajbab? Itt tele van a piac szép helyi termésű vajbabbal - mint ahogy írtam is, múlt héten szinte minden nap vettem frisset a leveskísérletekhez.

Polimer írta...

A vajbabhoz nálam is alappárosítás a szalonna, pont úgy mint a kelbimbónál is. Eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan kerülhetne bele a levesbe úgy hogy nem belefőzöd, hanem mint "betét" jelenjen meg. Ha melegen adod a levest, akkor szalonna habként (mint a kistücsökben, a kovászos uborka leves kaporhabja), ha a leves hideg akkor szalonna fagylaltként (mint nálunk, a sülparadicsom levesnél a bazsalikom fagylalt). Esetleg még mi lenne ha a szalonna kisütött zsírjával locsolnád meg befejezés képen.

Beatbull írta...

Jó ötletek, köszi! Akár egy szép chipset is lehetne készíteni egy vékony szelet húsos szalonnából ;) A fagyi is izgalmas, Blumenthal nitro scrambled eggs & bacon ice cream fogása jutott eszembe róla. Nekem még az egyszerű és hagyományos kis kisütött szalonnakockák is tetszenének rajta.
Kelbimbó is egy jó példa olyan zöldségre, amit simán vízben főzve nem nagyon szeretek. De pl. vajban úszva szépen lassan átsütve és közben kicsit karamellizálva nagyon finom - szalonna nélkül is.

Flat Cat írta...

Elkészült egy meglehetősen baba-barát változatban, alaplével, meg még néhány szükséges módosítással, de így is nagyon finom volt! Igaz, nem volt annyira letisztult az íze, mint amilyennek a Te változatodat képzelem, de nagyon jó kis házias fogás lett belőle. Még lefényképezni sem tudtam, mert Férj véletlenül megette a fotómodellt is még a fotózás előtt. :) És a lényeg, Ponty Úrnak is ízlett! :)

Beatbull írta...

Örülök, hogy ízlett és jól sikerült! S annak külön, hogy Ponty Úr is elégedett volt vele ;)

ősi homár írta...

a hajszálvékonyra csíkozott füstölt vagy szárított sonka minden krémleveshez jó szokott lenni betétnek, sztem ehhez is: tálaláskor beletenni csakúgy natúr
vagy
sokéves maradék sonkadarabok száradnak a hűtőmben, amiket fűszerként használok, tálaláskor sajtreszelővel ráreszelni

működik a vajbabpüré
ígyúgy ízesítve a vajbabkrémes kenyér, pirítós bekerült a reggeli/iskolai-tízórai menübe a csicsókakrém mellé
kösz

Beatbull írta...

Köszi a tippeket! Nagyon tetszik az ötlet, hogy sajthoz hasonlóan szalonnát lehetne belereszelni!

Örülök neki, hogy bevált a vajbabpüré! Persze az alappürén lehet szabadon csavarni - pl. egy kis szalonnát rá reszelni ;) Ezek szerint akkor ilyen formában megszerette a családod? ;)

ősi homár írta...

hát képzeld megszerették:D
kétszer sikerült olyan zsengét vennem, egyáltalán nem volt szálkás, a harmadik egy kicsit igen, na mondom paszírozhatok, de a szemük se rebbent, nem zavarta őket!!!!

ez azért fontos, mert valahogy úgy alakult, hogy talán a pick téliszalámit leszámítva, egyáltalán nem eszünk ilyen bolti hidegkajákat, hanem mindenféle lekvárokat, (sajt)krémeket, pástétomokat, sőt egy ideje felvágottakat (hús finomra darálva, bélbe töltve, sütőzacskóba, 75-100 fok - lehet variálni, pl. sertéscsülök meg marhanyak) készítünk, úgyhogy nem győzök újabb és újabb dolgokat kitalálni:)

Beatbull írta...

Örülök, hogy sikerült a vajbabot megszerettetni ;)
Felkeltetted az érdeklődésemet a házi felvágottakkal. Belet a hentesnél szoktál előrendelni? Errefelé némelyiket vízben főzik ki csomagolás/eladás előtt (pl. Weisswurst).

ősi homár írta...

belet piacon, intersparban (itt van a disznósajtnak való műanyag is, de 'mortadellában' egyelőre nem gondolkodom:D), ahol van kereslet mindenhol kapni

eredetileg vmi olyasmire gondoltam, ami hidegen is jó, és grillezni is lehet, de ami sikerült, az csak hidegen igazán jó, grillezve, sütve kicsit fűrészpor, íze se olyan
persze kísérletezek, gondolom durvábbra kell darálni (most a finom, durva, késsel aprított arány beállítása projekt megy), több zsírt (nálam füstölt szalonna) beletenni, de nem sürgős, az ízesítéssel, húsok párosításával is sztem évekig el lehet játszadozni

István írta...

Üdvözöllek! Feltettem ezt a receptedet a http://leves.lap.hu/zoldbableves/25598593 oldalra. István