Bajor kiflis sajtszuflé paprikamártással
Gyakran a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Így van ez pl. a vajjal nem túl spórolósan megkent, 1-2 szelet sajttal megrakott friss ropogós sós bajor kiflivel ill. bajor pereccel (Laugenstange, Laugenbrezel). Egyik kedvenc szendvicsemnek is nevezhetném, hiszen majdnem minden nap ezt reggelizem. Ebből a hármasból kiindulva gondolkodtam el azon, hogy a bajor kifliből szuflét is lehetne készíteni sajttal ízesítve, avagy sajtszuflét bajor kiflivel ízesítve.
A sajtszuflé receptjét a French Culinary Institute alapkönyvéből merítettem. Annyit változtattam rajta, hogy a receptben említett lisztet teljes egészében bajor kifli morzsára / porra cseréltem. Ehhez egy száraz bajor kiflit szeletekre vágtam és sütőben megpirítottam - egy kifliből így pontosan a szükséges mennyiségű port ill. morzsát kaptam. Önmagában is könnyed és finom a szuflé, de egy kevés kiegészítést szerintem kíván. Ezúttal paprikából készítettem hozzá élénk piros színű mártást (coulis). (recept)
8 megjegyzés:
Ezt úgy ahogy van nekem is meg kell csinálnom. Mindjárt sütök egy pár bajor kiflit. :)
Örülök, hogy egyből ennyire meggyőzött ;) A bajor kifli alatt a lúgos tésztásra utalok, magyar tescoban lehetett kapni. A receptben szereplő 40g szárított kiflipor/-morzsa pontosan 1 bajor kifliből jött ki, de ez persze pékről pékre meg szárítástól/pirítástól függően változhat.
Igen, a laugenbrezel nagy nagy nagy kedvencem :)
A recept nagyon ínycsiklandozó, kár hogy nekem mindig összeesik a szuflé....
Mekkora ötlet a morzsa a liszt helyett! Szuper vagy!
Na köszi Beatbull, az ember rászánná magát végre, hogy egy ideig kicsit könnyebben táplálkozik, erre Te jössz az ilyenekkel. Le foglak szedni a Google readeremről. :)
ÁÁÁÁ ez nagyon ütős
Vera: Örülök, hogy csikiz a recept ;) Szuflénak először fentről kell magas fő - legalábbis Hervé This molekuláris gasztronómia könyvéből így emlékszem rá. Aztán alulról kell hő, hogy felfúvódjon a szuflé, majd ismét felülről, hogy a kitüremkedett kéreg lezáródjon. Valami ilyesmi volt, nem emlékszem már rá hajszálpontosan - lényeg, hogy a sütőmben nem tudom ezt a fent-lent játékot szabályozni, szóval marad a türelem és a remény ;) Gyanítom, hogy egyik titka az is, hogy a fehérjét szépen lassan kell kemény habbá verni. Most amúgy az is feltűnt, hogy a kikapcsolt sütőben maradt példányok még sokáig nem estek össze. Sütőből kivéve persze pár perc után szépen lassan magába zuhant - látszik is kicsit a mártásos képen.
chriesi: Köszi ;) Eleve morzsával is szokás kiszórni olykor a szufléformát, szóval miért ne mehetne bele is, ha finomra lett őrölve. Elvégre inkább sűrítés miatt kerül bele, mint a gluténháló miatt. Izgalmas lenne viszont szerintem sült liszttel is - azt hiszem Chilinél szerepelt még pár éve keksz belőle?
ehran: :D Á, ennek a fele csak levegő, tudod, szuflé, azaz felfújt ;) Könnyű azért - legalább is ne gondolj evés közben arra hogy nehéz ;) (különben a csokidesszertek élményétől is megrabolod magad)
Bianka: Köszi ;) Olyan jó kis rusztikusan fúvódott fel.
Nem tudom, arról valószínűleg lemaradtam. :)) Igen ez kézenfekvő, de hirtelen nem is kapcsoltam, mert nagyon régen csináltam már szuflét, igazából én nem szeretem. Anyuéknak szoktam csinálni általában, vagy más vendégeknek, egy csokiszufléval mindig pontot szerez az ember. :D
Megjegyzés küldése