HDR suli 6 - HDR panorámák

Szabadtéri és beltéri fényképeket készítve néha azzal a problémával is szembesülünk, hogy objektívünkkel egyszerűen képtelenek vagyunk befogni a tér teljes szélességét vagy magasságát. Ilyenkor előkaphatunk speciális fisheye ("halszem") objektíveket, melyekkel ugyan sikerülhet befognunk a teljes szélességet, ellenben eltorzult végeredményt kapunk csak. Ugyan léteznek algoritmusok és programok (pl. PTLens), amik ezekből a felvételekből ismét egy torzulásmentes képet tudnak alkotni, de még mindig speciális fisheye objektívekhez lennénk kötve. A másik út az, hogy hagyományos objektívünkkel több felvételt készítünk, melyeket később összeragasztgatunk egy panorámává. Ebben a fejezetben ezekről a többszörösen több felvételből összerakott HDR panoráma felvételekről fogok írni.

Hagyományos objektívekkel is készíthetünk panoráma felvételeket, mégpedig úgy, hogy egyszerűen több felvételt csinálunk az egész tájról / belső térről, s ezeket később ún. stitching (összevarró) programokkal egy széles (vagy magas) képpé ragasztjuk össze. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy a fényképezőgépünkkel ugyanazon a helyen állva vízszintesen balról jobbra vagy jobbról balra haladva felvételeket készítsünk. Állványra nappal, napsütés mellett, távoli tájat vagy várospanorámát fényképezve nincs szükségünk - mindössze éjszakai felvételeknél és közeli objektumoknál lesz szükségünk statívra. Én általában álló képeket szoktam készíteni, de természetesen fekvő képekkel is működik minden. A felvételek készítésekor ügyeljünk arra is, hogy a képek között legyen elegendő átfedés, aminek segítségével az összevarró programunk később automatikusan összeillesztheti az egyes felvételeket. A beállításokon (fókusz, blende, színhőmérséklet, stb.) ne változtassunk a panoráma készítésekor, hiszen így is lesz elég fénybeli eltérés, amivel a programunknak (vagy nekünk) később meg kell birkóznia.

Speciális kezelést igényelnek a panorámaképek, melyek közeli tárgyakat, személyeket is tartalmaznak. Ilyenkor ajánlott statívot használni, melyet még egy speciális sínnel is ki kell egészítenünk. Ezen a sínen a fényképezőgépünket a forgásponthoz képest hátrébb tudjuk tolni. Részletekben nem szeretnék elmerülni most. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a fényképező hátrébbcsúsztatása azért szükséges, mert különben a képek összeillesztésekor a közeli tárgyak különböző távolságban jelennének meg, s nem lehetne őket szépen összeilleszteni. Részletek itt és itt. Távoli tájképekhez / várospanorámákhoz viszont bőven megleszünk az ilyen speciális felszerelések nélkül is.

Amennyiben HDR panorámát tervezünk, pl. a színek jobb reprodukálhatósága miatt, akkor minden egyes képrészletről 3 vagy több különböző expozíciós idejű felvételt kell készítenünk. Később otthon azt ajánlanám, hogy először rakjuk össze az egyes képrészleteket HDR képpé, s csak utána ragasszuk össze a képrészleteket panorámává. Ennek az az oka, hogy az összevarró programok általában eldobják a fényképek készítési adatait (EXIF adatok, pl. expozíciós idő, blende, ISO érték stb.), ami a HDR programok számára viszont szükséges lehet. A tonemappinghez pedig azt javaslom, hogy válasszunk ki egy középső képrészletet, állítsuk be a tonemapping paramétereket ehhez a képhez, s ugyanezekkel a paraméterekkel készítsük el az összes képrészlet tonemappingjét. Ha ugyanis eltérő paraméterekkel dolgozunk egyes képrészleteknél, akkor hol erősebb árnyékokat kapunk, hol plasztikusabb eget - azaz összeragasztás után a különböző kidolgozásokkal elronthatjuk vele a HDR panorámánk összhatását. Némelyik HDR programban az összes felvételre automatizálva is kiszámíttathatjuk a tonemappinget (batch processing), azaz nem kell egyesével végigkattintgatnunk az összes képrészletet.

11x3 expozíciós HDR panoráma felvétel az őszi Bükkről (kilátás a Látó-kövekről). A legfelső sorban a hagyományos felvételek láthatóak, alatta a sötétebbek és a világosabbak. A felvételeket kézből készítettem mindenféle segédeszköz nélkül. Mivel vékony felhőkön szűrődött csak át a napfény, ezért a hagyományos kép abszolút nem adja vissza a szép őszi színeket, melyeket viszont nagyon jól sikerült reprodukálnom HDR-rel. Az egyes képrészleteket előbb összeraktam Photomatix-szal HDR-ré, majd Photomerge-dzsel összevarrattam Photoshopban. Végül úgy vágtam körbe a képet, hogy kb. fele-fele arányban legyen látható a táj és az ég, ezáltal elhagyva a túl közeli fákat is.

Tudástól függően az összevarró programunk nem csak az elcsúszásokat és kisebb elforgatásokat képes kijavítani az egyes képek összeillesztésekor, hanem még a fény és színeltéréseket is nyom nélkül korrigálhatja. Ajánlom az ilyen programok használatát, ugyanis rengeteg utómunkálatot megspórolhatunk vele. Az összeillesztés során a kisebb elcsúszások miatt a panoráma-felvételünk nem fogja 100%-osan kitölteni a képkeretet, azaz még egyszer körül kell nyírnunk tetszésünk szerint több vagy kevesebb eget / földet hagyva.

Néhány összevarró program:

• Photomerge (Photoshopba beépítve, csak a CS3 verzió óta igazán jó)
  
• Autostitch
• hugin
• PanoTools
• Image Composite Editor
  

Egy sokkal teljesebb lista panoráma programokkal kapcsolatban és egyéb tippekkel a PanoTools wikijében található.

További HDR suli fejezetek:

• Mi is az a HDR fényképezés?
• Kellékek és programok HDR fényképezéshez
• HDR beltéri felvételek
• HDR táj- és épületfelvételek
• HDR Nap és Hold