Prága

Már kb. egy éve tervezgettük Ditémmel, hogy Prágába megyünk kirándulni. Ennek folytán szüleimtől karácsonyra egy prágai utat kaptunk ajándékba, ill. könyveket és dvd-t Ditém szüleitől és keresztszüleitől is. Mégegyszer köszönjük szépen az ajándékokat! Ditémnél és nálam is úgy alakultak a programok, hogy február közepére végre megszervezhettük a prágai látogatásunkat, mely során kulináris oldalról is megismertük a várost. Az már csak véletlen, hogy épp a valentin napi hétvégére esett az utunk.

Tyn előtti Szűz Mária-templom

Vonattal utaztunk, hiszen Nürnbergből közvetlen vonat jár napi kétszer Prágába. Mesés volt útközben a havas tájat látni a napfelkeltével együtt. Viszont ahogy közeledtünk Prága felé egyre szürkébbek lettek az épületek és egyre kevesebb is lett a hó. Maga a főpályaudvar sem tűnt túl barátságosnak a felújítási munkálatok miatt (no meg azért is, mert sehol nem lehetett találni egy árva "EXIT" feliratot). Péntek 13 révén az eredetileg lefoglalt szállásunk túl sok szobát adott ki, így egy sokkal szebb és jobb 4 csillagos szállodába (50m-re a Grand Hotel Europától) lettünk áttéve a Vencel térre - ugyanazon a rendkívül kedvezményes áron ;) Az időjárással is szerencsénk volt, hiszen 1-2 hószállingozást leszámítva gyakran előbújt a nap a hétvége alatt.

Újvárosi Városháza

A szállás elfolgalása után szomjunk és éhségünk csillapítása végett felkerestük a néhány utcával arrébb található híres U Flekú sörözőt. 1499 óta főznek itt sört. Nagyon szép kis belső tere van, s a sör is nagyon ízlett. Az ételek elfogadhatóak voltak árban és ízben is, de a legjobb knédlit nem itt ettük. Hangulatát tekintve messze nem közelíti meg a müncheni Hofbräuhaust s szinte csak turistákkal volt teli. Kedves volt viszont a harmonikás bácsi, aki - miután meghallotta, hogy magyarok vagyunk - rögtön bele is kezdett az "Az a szép, az a szép" nótába. Meglehetősen nagy repertoárja volt a bácsinak, mert mindegyik asztalnál el tudott játszani egy-egy nemzeti nótát.

Károly híd a Szent Vitus székesegyházzal

Nemzeti Színház

Jóllakva továbbmentünk a Moldva partjához, ahol egy első pillantást vethettünk a Hradzsinra, a Károly hídra, valamint a régi és a modern Nemzeti Színházra. Utóbbi - a modern - talán az egyik legcsúnyább épület Prágában. Egyébként azt tapasztaltuk, hogy rendkívül szépen fel vannak újítva az épületek, ami által nagyon kellemes is volt a kis utcákban sétálgatni. Budapestre is jócskán ráférne már egy hasonló nagyméretű renoválás. Egy kávé után továbbindultunk a Károly tér felé, melyet szépen körbe is jártunk. Időközben teljesen ki is tisztult az ég és gyönyörű napsütésben néztük végig a nevesebb épületeket, mint pl. az Újvárosi Városházát. A Károly tértől a Vencel tér felé vettük az irányt, majd egy kis felfrissülés után elindultunk este az óvárost röviden felkutatni. Lenyűgöző látvány volt a Tyn előtti Szűz Mária-templom esti kivilágításban. Igazi kis mesés érzést ébresztettek bennünk a kis csúcsokkal díszített tornyok különböző színű fényekkel megvilágítva. Este túl sokat már nem is csináltunk, inkább csak ettünk, s megpróbáltunk időben ágyba kerülni, hiszen szombaton rengeteg látnivaló várt ránk.

Tyn előtti Szűz Mária-templom esti kivilágítással

a csengető "halál" (csontváz) a csillagászati órán

Egy programponton kívül nem voltunk semmihez sem kötve, azaz nem kellett sehova sem szaladnunk, ezáltal igazán kellemes és nyugalmas hangulatban fedeztük fel Prága gyöngyszemeit. Reggel ott kezdtük a napunkat, ahol előző este befejeztük, azaz az Óvárosi tér felé vettük az irányt. Épp 10 órát ütött az óra, amikor az Óvárosi Városháza előtt álltunk, s így megnézhettük az apostolok felvonulását ill. a "halál" csengetését a híres csillagászati órán. A Tyn templom és az óvárosi Szent Miklós templom meglátogatása után egy mellékutcában található étterembe tértünk be, ahol az egyetlen igazán jól sikerült knédlit ettük. Ismét szembesültünk azzal a ténnyel, hogy Prágában jobb rákérdezni a számla egyes pontjaira, mert pl. a kenyeret (sőt még a sót is!) automatikusan felszámolják, s néhol a felszolgálási díj is már szerepel rajta. Ebéd után a Kisoldal felé vettük az irányt, ahol a gyönyörű kisoldali Szent Miklós templomot néztük meg, majd betértünk egy kávézóba. Teljesen véletlenül összefutottunk itt egy magyar sráccal, aki épp Erasmus-szal van kint Erlangenben - ilyen kicsi ez a világ ;) A sikló felé vettük ezután az irányt, mellyel felmentünk a kisoldali dombra, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a várra és az egész Kisoldalra. Természetesen a tükörlabirintust sem hagyhattuk ki, ami igazán jó mulatságnak bizonyult ;) A dombról lefele a Vencel térre tértünk vissza, majd egy rövid pihenő után elindultunk az estére (már jóval az utazásunk előtt) lefoglalt éttermünk felé.

Vencel tér a Nemzeti Múzeummal

Hihetetlenül szép estét töltöttünk a La Degustation Bohéme Bourgeoise étteremben. Az elsőtől az utolsó pillanatig tökéletes volt minden: Oldrich Sahajdák és csapata által kreált ételek, a figyelmes és udvarias kiszolgálás, az ételhez tökéletesen illő izgalmas borok, a tányérra összpontosított világítás, a felszolgálok tökéletes angolja, sőt még a frissen szeletelt narancsokkal és grépfrútokkal illatosított mosdók is! Három menü közül lehetett választani (s a menükön kívül nincs is más): egy hagyományos cseh konyhára épülő modernizált, egy könnyed, a világ ízeit bemutató és egy a kettőből összekombinált és különleges hozzávalókat is tartalmazó menü. Ditémmel utóbbi mellett döntöttünk, de még mielőtt választottunk volna, már négy különböző amuse-bouche falatot kóstoltunk meg egy pohár pezsgő mellett. Volt közte szívószálban tálalt intenzív ízű gombavelouté, wasabis-borsos-sós aranyszínű csokidarab, homárhab kaviárral és két vékony pirítós közé szorított rendkívül kellemes állagú és könnyed fűszerezésű tatárbeefsteak. Nagyon tetszett, hogy minden nap kicsit változtatnak a menün, s ezáltal az étlapunkat az asztalon is hagyhattuk ill. el is hozhattuk magunkkal. Első fogásként puhára sült borjúmirigyet kaptunk portói mártással és fekete szarvasgombával, melyet második fogásként egy fiatal zellergumókból készült leves követett. Nem rajongok a zellergumóért, alaplébe is inkább angolzellert teszek. Itt viszont meggyőztek arról, hogy tavasszal mindenképp ekészítsem itthon is ezt a zseniálisan egyszerű és könnyed levest. A tányér alján egy kevés zellerzöldből készült zselé és avruga kaviár várakozott, amelyre rászedték a levest. A zselé szín és poén is volt egyben, hiszen a meleg levestől felolvadt. A leves rendkívül jól el volt találva, úgy vélem, hogy többek között fehérbor és tej kerülhetett bele. Nagyon tetszett a tiszta, kifejező zelleríz, mely még nyomokban sem tartalmazta a nagy gumók penetráns mellékízét.

pirítós és tatárbeefsteak (kép forrása: La Degustation)

Harmadik fogásként borjúpofit kaptunk, mely egy könnyű grízgaluskával és egy krémes kapros mártással érkezett. A pofi kifogástalan volt, oly puha, hogy kanállal ettük. A kaporért annyira nem rajongok, de itt elfogadható volt, mert nem lépett túlságosan az előtérbe, azaz nagyon szép egyensúlyt sikerült találniuk. A legkiemelkedőbb ennél a fogásnál viszont a 2002-es Gruenspiel fehérbor volt Marcel Deiss birtokáról. A legtalálóbb leírás rá talán a "száraz tokaji aszú" lenne. Egy degusztációs kanálon tálalt kis friss puha kagyló után következett a vajban megforgatott kanadai homár csicsókával, céklaeszenciával és kesudiókkal. Gyönyörű kompozíció volt, s az általam kevésbé kedvelt kesudió is itt ízlett nekem legelőször. Az est egyik fénypontja volt a következő fogással együtt: angolosan sütött wagyu kobe stlíusban nevelt marhabélszín tapiókával, shiitake gombával, zsázsával és gyömbérchutney-val. Ennyire finom puha és zamatos húst még se Ditém, se én nem ettünk eddig! A "stílus" azért szerepel a húsnál, mert nem japán marháról van itt szó, hanem Ausztráliából importálják, ahol ugyanúgy masszírozzák a marhákat, csak ugye nincsen államilag előírt felső korlátjuk a tartható marhák számát tekintve. Gyönyörű márványos is volt a hús, s szerintem bűn lett volna ezt angolosnál tovább sütni.

a La Degustation Bohéme Bourgeoise étterem belső tere háttérben a nyitott konyhával (kép forrása: La Degustation)

A desszertekhez közeledve egy reblochon sajtból készült sabayont kaptunk birsalma lekvárral. Egy újabb amouse bouche után elérkeztünk az est utolsó fogásához és egyben az est legnagyobb poénjához is. Popcornhoz hasonló állagú ananászt kaptunk karamellfagyival és egy valrhona csokiból készült gömbbel. Ennek az egyik felére locsolta rá a pincér a mangómártást, amiről kiderült, hogy kb. 40-50°C-os lehetett, hiszen hirtelen elolvadt a csokigömb fele. Óriási hatása volt! ;) Útravalóként kaptunk még egy kis süteményt, s búcsúzásunkkor még egy kicsit elbeszélgettünk az egyik tulajdonossal. A Bábel étteremhez való hasonlóságok miatt mindenképp rá kellett kérdeznem, hogy van-e összeköttetés a két étterem között - s lám tényleg! A Bábel étterem 2007 tavaszi megnyitása előtt a Bábel tulajdonosa és szakácsa ellátogatott Prágába a La Degustationba, ahol elbeszélgettek az éttermek mögötti hasonló koncepciókról. Számunkra egyértelmű volt, hogy valakinek valakitől tanulnia kellett, hisz ennyi hasonlóság (nyitott konyha, Ferran Adriá porai, nemzeti és nemzetközi menü, borok szintén nemzeti ill. nemzetköziek, pontszerű megvilágítás stb.) nem lehet a véletlen műve. S lám tényleg itt járt a Bábel ;)

Károly híd kisoldali tornya és a Szt. Vitus székesegyház

kilátás Prágára a várból

Vasárnap délelőttre a várat tűztük ki célpontnak. Az Óvárosi téren keresztül átkeltünk a híres Károly hídon, ahol természetesen megsimogattam a Nepomuki Szent János mártírhalálát ábrázoló domborművet, hisz állítólag szerencsét hoz. A szépséges Híd utcán végigsétálva a vár felé vettük az irányt, ahonnét ismét nagyon szép kilátásunk nyílt Prágára. A várban kicsit lehangoló volt, hogy pusztán az arany utcácskán való átsétálásért is 200 koronát kérnek, viszont a Szent Vitus székesegyház kivételesen ingyenes volt. A Mátyás-kapun kívül a katedrálison belül is rábukkantunk a magyar címerre. Ebéd után (ilyet sem éltünk még meg, hogy még a sót is felszámolták!) egy kisebb körutat tettünk a Zsidóvárosban, majd szépen lassan visszasétáltunk az Óvárosi téren keresztül a Vencel térre és a vasútállomásra mentünk.

Híd utca

Nagyon szép három napot töltöttünk Prágában, rengeteget láttunk, s tengernyi élménnyel gazdagodva tértünk haza. Mindenképp ajánlom párok, családok figyelmébe akár egy hétre, akár egy hosszú hétvégére. Mi is vissza fogunk még térni! ;)