Csirkepaprikás

Múlt hét szerdán végre eljutottam odáig, hogy szülinapom alkalmából megvendégeljem a tanszéki munkatársaimat némi finom falattal. A tanszéken ugyanis szokás, hogy szülinapok alkalmából az ünnepelt főz vagy süt valamit a társaságnak. Mivel jópáran lemaradtak a kb. 1,5 évvel ezelőtti marhapörköltemről, amiből akkor kb. 20-22-en falatoztunk, így néhányan magyar ételt szerettek volna megkóstolni. No s mivel Petinél gyakran olvasom a csirkepaprikás szüntelen sikerét Japánban, így a emellett döntöttem. Egy kicsit lehetett volna csípősebb is, de mivel nem mindenki szereti annyira csípősen, így meghagytam mindenkinek a csípősségi fűszerezés szabadságát. A képen a maradék látható, amit hazavittem s este jóízűen ettem meg - hisz hát az alja a legfinomabb ;)


Desszertként ismét narancskrémet csináltam, immár harmadjára 4 nap alatt - kicsit sok narancsot vettem első alkalommal, s még mindig maradt így is. Mindenesetre, mikor belekóstoltak, hirtelen teljes csend lett, melyet néhány elszórt "nagyon finom" ill. "a receptet el lehet kérni?" tört meg ;)