Olykor a véletlenek folytán születnek a legjobb ételek és italok. Így történt ez múlt szerdán is, amikor barátokkal egy társasjátékos estére gyűltünk össze. Üres kézzel ugyebár nem illik érkezni, ezért sárgabarackos muffint sütöttem extra adag csokival, valamint virítóan piros és teljesen áttetsző rebarbaralevet vittem. A véletlen úgy hozta, hogy Zsuzsi házi bodzaszörppel készült, majd Zsófi mélyhűtőjéből egy üveg vodkát is előbányásztunk. Néhány próbálkozás után sikerült az ideális arányt megtalálnunk, s így született meg végül az üdítő nyári rebarbarás koktél, melyet a rebarbara magyar és angol nevének ötvözése, valamint a Margarita nőies hangzása nyomán szabadon Rhubarbra névre kereszteltem. Mindenféle túlzás nélkül ez a legjobb nyári koktél, amit valaha készítettem. Komolyan: a Mojito, Caipirinha, Pimm's és társaik elbújhatnak. Rendkívül üdítő és frissítő, virítóan piros, kellemesen savanykás és intenzíven rebarbarás - azaz az ideális szomjoltó forró nyári napokra.
Alapját egy teljesen áttetsző tűzpiros rebarbaralé képezi, melynek tisztításához se tojásfehérjére, se zselatinra vagy agarra nincs szükség. Valójában annyira egyszerű folyamat, mint egy filteres kávé főzése - és időben sem tart tovább. Grant Achatz Alinea című könyvét lapozgatva bukkantam rá véletlenül az egyik receptjében arra, hogy a rebarbaralé hő hatására szétválik ("heat [the rhubarb juice] until it separates"). Ezt persze rögtön ki kellett próbálnom, így be is szereztem hozzá 1kg piros rebarbarát.
 |
| hosszában félbevágott piros rebarbara, amely belül csak részben piros |
Ugyan a rebarbara kívül szép piros, belülről mégis kb. csak feléig-harmadáig jutnak el a pigmentek. Kicsit kételkedtem benne, hogy a teljes szárat kipréseljem-e, ezzel megkockáztatva a kevésbé szép, gyakran barna színű eredményt. Végül próbát tettem rá és igencsak meglepődtem a tűzpiros, gyümölcsteákhoz hasonló színű eredményen.
 |
| nyers rebarbara kipréselése gyümölcspréssel - már itt is jól látszik alul a tiszta virítóan piros lé |
Már préselés közben is jól látszódott, hogy a kinyert nyers rebarbaralé alul teljesen átlátszó, míg a felső kb. 2/3-a zavaros. Az 1kg rebarbarából kinyert levet 4ek cukorral elkavartam, hogy iható legyen, de továbbra is savanykás és frissítő maradjon. Cukron kívül egy kevés rózsavizet is tettem a rebarbaraléhez, hogy gyümölcsösebb ízű legyen, majd melegíteni kezdtem. Melegítés közben a lének eleinte több mint felét kitevő zavaros rész egy alig fél cm vastag rétegre mérséklődött, mely alatt jól kivehető a teljesen tiszta lé.
 |
| melegítés hatására a rebarbaralé szépen szétválik és kitisztul |
A rebarbaralé tetejére kiülő barnás habot egy szűrő segítségével óvatosan leszedtem, akárcsak alapleveknél. Ezáltal a kávéfilter sem dugul el olyan gyorsan és nem kell cserélni szűrés közben. Végül még forrón kávéfilteren keresztül szűrtem le.
Eredményként az alábbi tűzpiros, teljesen átlátszó rebarbara esszenciát kaptam, melynek rendkívül tiszta és kellemes rebarbarás íze van. Még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy a legfelső képen látható, hosszában egyáltalán nem teljes mértékben piros rebarbarát használtam fel a léhez és semmiféle színezőanyagot (pl. gránátalmaszirup) nem vetettem be. Mégis ilyen gyönyörű piros lett az eredmény!
Az így kapott rebarbara esszencia - vagy nevezhetnénk rebarbara consommé-nak is - szódavízzel felöntve rebarbara-fröccsként nagyon kellemes frissítő nyári üdítő. Desszertekben is jól alkalmazható, ill. további cukor hozzáadásával szirup is könnyedén készíthető belőle. Így, kevésbé édesen hagyva, tökéletes alapja üdítő nyári koktéloknak is, mint pl. az alábbi - a múlt szerdán barátokkal újonnan kikísérletezett és felfedezett - Rhubarbra koktélnak is.
Múlt szerdán egyszerűen pálinkás poharakból ittuk "shot"-ként, most hétvégén viszont még egy picit továbbfejlesztettem és finomítottam rajta. Eléggé hamar megtapasztaltuk ugyanis, hogy van aki savanykásabban, van aki pedig édesebben szereti. Ennek megoldására cukorperemet tettem az alaposan lehűtött pohár szélére. Ha tehát valaki édesebben szereti, akkor minden kortyot egy újabb szélről ihat, míg a savanykás ízek rajongói az epret eltávolítva a cukrozatlan szélről kortyolhatják a koktélt.
A koktél maga szesz nélkül is elkészíthető ill. a bodzaszörp a bárokban elterjedtebb lime szirupra is cserélhető. Vodkával készítve szépen kibontakozik a rebarbara íze, ellenben nagyon jól működik ginnel is. Rummal és zubrowkával felöntve is izgalmas, tequilával (a Margarita nyomán) viszont nem javaslom. (
recept)
7 megjegyzés:
Hú de jó! Köszönöm az ötletet, szerintem mindenképpen kipróbálom, ha lesz rá időm. Szuper!
Wow ez valami fantasztikus!! Csak nincs gyümölcsprésem. :(
Reni: Köszi, örülök, hogy tetszik! Fantasztikusan tiszta rebarbara íze van az esszenciának.
Noémi: Gyümölcsprés nélkül is lehet levet préselni,a receptben is megemlítettem: Mixerben aprítsd fel a nyers rebarbarát és ruhán keresztül nyomd ki a levét. Mielőtt gyümölcsprést vásároltam volna, ilyen módon nyertem ki a levet zöldségekből.
Höhö, ugyanilyen gyümölcscentrifugám van :-) a Jézuska hozta és imádom!!! mondjuk a reberbara préselés még sosem jutott eszembe, na de ami késik, az nem múlik :-D
ja és csináltam zseniálisan finom bodzásvodkát (bodza vodkába áztatva, kicsike cukorral édesgetve) szerintem azzal is príma lesz :-)
Nagyon szuper, csak itthon ritkaság a piros rebarbara. Én többnyire csak zöldhöz, alig piroshoz jutok hozzá. Nem tudom abból készítve milyen színű lenne a leve!
Niki: Érdemes kicsit felaprítani a rebarbarát - nagyobb szárdarabok elakadhatnak a gyümölcsprésben és igen zajos tud így lenni. Kétféle ilyen prés volt itt a nürnbergi konyhaszaküzletben - végül a nagyobb teljesítményűt és 5 különböző fokozatra beállíthatót választottam, hisz ugyebár nem gyümölcsök préselésére vettem ;) A bodzásvodka / bodzalikőr kitűnően hangzik!
Zita: Ezért vágtam hosszában félbe a rebarbarát, így ugyanis látható, hogy belülről nem teljes egészében piros. Egyébként a rebarbaránál a fajtától függ, hogy belül piros lesz-e vagy sem. Tavasszal az első rebarbarák errefelé jellemzően zöldek belül, esetleg fehérek. Most egy másik fajta kapható a piacon, ami belül fehér, rózsaszín vagy piros. Kívül teljesen mindegy, hogy a szár zöld vagy piros színű-e, a belseje színét nem árulja el! Javarészt zöld belsejű rebarbarával is kipróbálnám, mert egy zöld színű lé is izgalmas lenne, de jelenleg a zöld fajta már nem kapható a piacon. Ez egyébként minden zöldségnél és gyümölcsnél megfigyelhető, azaz pl. a szilvaszezon során is kb. 10féle szilvát árulnak egymás után - hisz az egyik korábban, a másik később érik. Itt is az egyik hol zöld, hol pedig sárga belsejű, ízben pedig szintén különbözőek. Még extrémebb példa a földieper, amit szabad ég alatt kb. májustól egészen októberig termesztenek ill. szednek - itt is folyamatosan változik a fajta, épp emiatt is tart magának a földiepernek a szezonja ilyen sokáig. Különleges eset pl. a feketeribizli - most fog beérni az első fajta, majd utána 1-2 hétig eltűnik a piacokról, majd csak utána folytatódik a szezonzja a következő fajtával. S még sok-sok gyümölcsöt hozhatnék fel példaként.
Megjegyzés küldése