Citromos-lazacos fekete spagetti
A tavaszi nagytakarítás során előkerült a konyhámban egy csomag fekete spagetti. No, nem mintha megfeledkeztem volna a spagettiről, csak egy ideje nem főztem már tésztát ;) Ditém még sosem evett fekete spagettit, s ezért mihamarabb ki szerette volna próbálni, így a hétvégén meg is főztük ;) A fekete színét a tintahal festékétől kapja, ami kicsit befolyásolja az ízét is, ezért citromosan, tejszínnel és lazaccal készítettük el. Egyszerű étel ugyan, de oly könnyed is, hogy nyári melegben mindenképp meg fogjuk ismételni ;) (recept)
A virtus.hu oldalán egy kedves verses mese is megjelent A fekete spagetti címmel.
5 megjegyzés:
Szuper! Sajna nálunk a fekete spagettit némi undor övezi a család többi tagjától, így sajna csak képen fogyasztom:-))
köszi ;)
ejnye ... akkor lehet külön kell főznöd nekik a tésztát... ;)
tv-ben már láttam ilyen kis tintahaltól származó tintával töltött tasakocskákat is, amivel szintén lehet ételt színezgetni, talán ezzel befesthetnéd a Te adagodat ;)
Kedves Fotós, fekete spagettis Képalkotó!
A mai nap felraktam egy úgynevezett mesés verset a www.virtus.hu - ra, ahol a Kiki64 alatt olvasható "A fekete spagetti" verses mese, amelyet az egyik nyolcadikos diákom kért. MEgírtam, s kíváncsi voltam arra, hogy létezik-e ilyen kép, s az Ön fotóját találtam. Utólagos engedelemmel a versem mellé raktam, illesztettem illusztrációként. Remélem, nem baj, amennyiben ez sértené az Ön érdekeit, leveszem.
kiki64@citromail.hu
Tisztelettel és üdvözlettel:
Rezes Erzsébet
Kedves Erzsébet!
Ilyen formában nyugodtan kikerülhet a kép, sőt, ki is teszem ehhez a bejegyzésemhez a linket a kapcsolódó verses mesére is. Egyszerűbb lett volna tintahalfestékkel befesteni a tésztát, hisz borssal színezve tényleg ehetetlen lehetett ;)
Rezes Erzsébet:
A fekete spagetti
Gyászos nap köszöntött reánk,
„Meghalt a királyunk!” – mondták.
„Vegyen fel mindenki sötét ruhát!
Mutassa ki nyomban szomorúságát!”
Őrök és katonák ezt vigyázzák,
Rejtse el mindenki a mosolyát!”
Eltemették harmadnap a királyt,
Mély csend ülte meg országát.
A királyné azt megparancsolta,
Egy álló évig senkinek mosolyát
Meg ne lássa, meg nem hallja.
A bús királyné azt elrendelte,
Ebédre az ember csak is
Fekete színű levest ehetne.
Kenyérnek színe sem lehetne,
Csak hamuszürke, vagy fekete!
Még a kedvenc spagettit sem
Lehet megenni csak vörösen!
Tésztáját szürkévé gyúrták
A tésztakészítő asszonyok,
Pirosló szószba sok-sok borsot
Kevertek a paradicsomhoz.
Gyászossá vált a fehér sajt,
Búsan alá omlott-olvadt,
Nem volt olyan gyermek, aki
Meg akarta ezt kóstolni.
Nagy halomba kiöntötték
A csúnya, fekete spagettit,
Az emberek úgy gondolták,
Szépen éhen vesznek inkább.
Ezt meghallotta a királyné,
Kért egy adag spagettit,
Mikor ő ezt meglátta,
Elment rögtön az étvágya.
Ekkor a királyné így szólt:
„Legyen vége a gyásznak!
Emlékezzünk rájuk vissza,
Kik elmentek máshova.
Mire ez a szomorú búbánat?
Az élet nem zarándoklat!
Elveszítünk néha sokakat,
De születnek is újabbak!”
Így ért véget a szomorúság,
S eljött végre a vidámság.
Megjegyzés küldése