Csokimalőr
Véget ért a Heimann receptverseny, s megszülettek az eredmények, mely szerint a 13-36. hely között végeztem az egyik beküldött receptemmel. Először is gratulálni szeretnék nosaltynak, dolce vitának, gabojszának és dibbuknak a szép eredményekhez (a többi blogost nem tudtam kihámozni a nevek alapján), valamint meg szeretném köszönni a Heimann családnak a részvétel lehetőségét és a pompás versenyszervezést! S most nézzük, mivel is neveztem.
Egy kicsit visszafogtam magam, s a középpontba nem a minél kirívóbb kombinációkat, vagy bonyolult munkafolyamatokat, hanem a borhoz való tökéletes simulást/kiegészítést és az egyszerűséget helyeztem. Emiatt is született pl. egy olyan egyszerű recept, mint pl. a spárga-tagliatellém. A zsűrinek végül a csokimalőröm tetszett a legjobban - talán azért is, mert a Heimann borok közt nincs édes, s ezáltal a kevés desszert is mind egy-egy kincs. Több néven is ismert ez a folyékony belsejű csokitortácska, Bogármester pl. nemrég csokifondant néven tette közzé, de hallottam már csokilávaként is említeni. Az ötlet egyébként a Ditémmel együtt töltött bor & csokoládés szemináriumesténken született meg, amikor egy kicsit elbeszélgettem a borszakértővel, s együtt kiszemeltük a tökéletes csokoládét a 2004-es Heimann Cabernet Franc mellé. Rögtön vettem is két táblát a Schell Fruit Noir csokiból, s egy április eleji hétvégén sikeresen meg is valósítottuk Ditémmel a kis tortácskákat. A Londonban szerzett tapasztalataimnál fogva viszonylag sok só került bele, valamint egy kevés Bolyhos cigánymeggypálinkával is fokoztam még a gyümölcsösségét. Emellett liszt és cukor viszont alig került bele, mert egész egyszerűen nincs semmi helyük itt. Tökéletesen sikerült, s a borhoz is csodálatosan illett. (recept)
6 megjegyzés:
Gratulálok Beatbull! El fogom készíteni!
Gratulálok!
Meddig kísérletezted a sütési időt? Nálam a csokiszufflé belsejeének állaga mindig változó, és megőrülök, ha nem folyik
Gratula a helyezéshez, a desszertet meg már átbeszéltük, de ahhoz is gratula!!
gratulálok a helyezéshez!:)
köszönöm szépen ;)
dolcevita: jól le kell hűlnie, ezen múlik leginkább. Korábban készítettem már úgy is, hogy a megsült tésztából kikapartam a belsejét és sűrű csokilével töltöttem meg, majd befedtem a maradék tésztával. Poén ebben ha még át is fagyasztjuk: kívül forró és édes, belül pedig jéghideg és keserű. No de visszatérve: ezzel az előbb említett változattal kísérleteztem anno sokat, s onnét származik a tapasztalat. Maxtól kaptam még a tippet, hogy olajat is tegyek bele, az segít a folyósságán - még nem próbáltam ki.
Gratulálok! Nagyon "szexi" desszert!:-)
Megjegyzés küldése